Női öntudatnövelés - Ajánlott könyvek 2. rész - Test, szexualitás, szülés és párkapcsolati erőszak témáiban
Susan Ricker Knox: Olvasás a kertben
Folytatva a tudatosságnövelő művek sorát, az átfogó, bevezető művek után specifikusabb témákat veszünk elő: 1. test, 2. szexualitás, 3. szülés, 4. párkapcsolati, szexuális erőszak. Előzetesben: mind a négy témával foglalkoznak Eve Ensler művei.
Eve Ensler: A vagina monológok. Ford. Bozai Ágota et al. Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2010.
Gyakran félreértett könyv. Próbáljunk felülemelkedni azon, hogy még nők is gyakorta teszik gúny tárgyává a könyv témáját, címét – leggyakrabban anélkül, hogy elolvasták volna! Nem az itt a lényeg, hogy ezentúl a nők is legyenek annyira együgyűen büszkék a nemiszerveikre, amennyire a férfiak butábbik fele a saját, a patriarchális kultúrában mellesleg jóval feljebb értékelt felszerelésére. Szó sincs erről. A Vaginamonológok katartikus olvasmány. Különböző korú, szexuális orientációjú, társadalmi hátterű nők mesélik el benne a saját testükhöz, szexualitásukhoz való viszonyukat, azt az utat (mert hogy a nőknek ez leggyakrabban egy folyamat, egy hosszabb-rövidebb, rögös vagy kevésbé rögös út), ahogyan ráleltek élvezetük autentikus lehetőségeire. (A. R.)
„Olvasmányos kötet, amely rávilágít arra, hogy a nők többsége mennyire nem ismeri a saját testét, hogy mennyire meghatározóak a nőiességgel kapcsolatos első élmények, és milyen káros lehet az elhallhatás.”(Legeza Ilona) Legeza Ilona ismertetője
A szerző további művei: Érző lelkek, Tökéletes testek.
1. Test, szépségkultusz
Szintén alapmű. A szépség kultusza, a kóros soványságnak a média által, a kozmetikaiparral és a plasztikai sebészet iparágával karöltve létrehozott és fenntartott kultusza backlash-jelenségnek is felfogható: azaz a feminizmus (relatív) eredményei után a nőket azzal igyekeznek visszafogni, hogy szorongásokat generálnak bennük a külsejük miatt. Ez egyrészt fokozott pénzköltésre ösztönzi őket (NB. aki meg van elégedve magával, nem költ fogyasztószerekre, és nemigen veti alá magát komolyabb kozmetikai beavatkozásoknak...), másrészt, a fokozott idő- és energiaráfordítás, valamint a folyamatosan fenntartott szorongás révén megakadályozza őket az érdemi teljesítmény elérésében.
Ez az a könyv, amit a feminista művek közül annak idején elsőként elolvastam, és elsöprő hatással volt a gondolkodásomra, az önbizalmamra. Ez az a könyv, amivel szívem szerint fejbevágnék minden nőt, aki alaptalanul kesereg állítólagos (azaz leggyakrabban egyedül általa vélelmezett) kövérsége, vastag combjai, nagy feneke, stb. stb. miatt. Ez az a könyv, ami megszabadít attól, hogy a fiatalságodat öngyűlöletben, a tükör előtt keseregve, az alakodat utálva, önbizalomhiánytól megbénítva töltsd el. Ez az a könyv, ami lehetővé teszi, hogy a fiatal nők energiáját, tettvágyát, kreativitását, minden téren való kibontakozását, produktív életét ne gátolják, ne fojtsák meg önértékelési zavarok. Ez az a könyv, amitől túl fogsz lépni azon, hogy túl sokat aggódj a kinézeted miatt, amitől egy egészséges önbizalomra szert téve végre elkezdhetsz értelmes, fontos dolgokkal foglalkozni! (A. R.)
Hoppál Bori: Kebelbarátnők. Mellbeszélgetések nőkkel, nőknek. Jaffa, 2010.
Olvasónk ajánlotta ezt a viszonylag új könyvet, mely realisztikus fotókat tartalmaz különböző korú nők melleiről, és személyes beszámolókat a hozzájuk való viszonyulásukról; világossá téve a női mellek széles skálájú sokféleségét, ellensúlyozva a médiában látható egyforma, felfújt-plasztikázott, természetellenes tartású mellek divatját, hozzásegítve a nőket természetes adottságaik elfogadásához, megszeretéséhez. Ne röhögjünk a témán, ha egy mód van rá – egy önbizalommal teli, felszabadult, gátlásait levetkőzött nővel a partnere is jobban jár. (A. R.)
Georg Simmel. „A divat” In Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Novissima, Budapest, 2001.
„A divat, mint mondtuk, egyszerre fejezi ki az utánzás és a kitűnés vágyát. Ez talán megmagyarázza, miért általában a nők hódolnak a divatnak. A történelem folyamán a nők mindig hátrányosabb helyzetben voltak. A gyengék kerülik a kitűnést, az individualizálódást. Az átlag és az általános színvonal szilárd talaján, azaz saját köreikben, a nők is törekszenek egyéniségük kifejezésére.
„ A történelmi tények alapján mintegy olyan szelepnek kell tekintenünk a divatot” – mondja a szerző – „amelyen keresztül kitörhet a nők igénye valamifajta kitűnésre, amennyiben ezeknek az igényeknek a kielégítése más területen számukra nem lehetséges.” (Bajai Emese)
Simmelnek a divatról szóló értekezése nem feminista tanulmány, viszont gendertudatos gondolatmenetet tartalmaz: amellett érvel, hogy a nőknek a külsőségek, divat iránti felfokozott érdeklődése (noha ez önmagában sztereotípia, de empirikusan egyelőre igazolható) azért alakult ki, mert a patriarchális társadalom nem tette lehetővé, hogy az élet más területein, pl. szellemi teljesítményükkel kiragyogjanak, így ezzel igyekeznek kompenzálni. Tehát ha empirikusan az bizonyosodik be, hogy a nőket jobban foglalkoztatják a külsőségek, az nem a természetükből fakad, pusztán okozat. (A. R.)
Ethel Sloane: A nő biológiája. Ford. Schoket Bernadette. Budapest: Gondolat, 1987.
„Az volt a szándékom, hogy könyvemet azok is haszonnal forgathassák, akiknek érdeklődésétől távol állnak a biológiai kérdések, az alapismeretek között sem igazodnak el kellő biztonsággal, de tanulsággal szolgáljon az orvostudományokat folytató diákoknak is… olyan könyvet kívántam írni,amely minden nő számára hasznos lehet, életének bármely szakaszában…” (hátszöveg)
A címnek megfelelően tartalmas, sokrétű, informatív munka. Tudományos precizitással, mégis közérthetően, feminista tudatossággal megírt könyv. (A. R.).
Natalie Angier: A nő intim földrajza. Magyar Könyvklub, 2001.
A félreértéseket megelőzendő, címe és kivitele dacára nem szexuális kalauz.
„Ez a könyv a női testet dicséri - felépítését, összetételét, fejlődését és derűjét ünnepli. Személyes jellegű írásommal arra tettem kísérletet, hogy megtaláljam a női létről való gondolkodás módját, ám eközben ne essem a biológiai determinizmus csapdájába. Művem olyan dolgokról szól, amelyeket hagyományosan a nő képével kapcsolunk össze - a méhről, a petesejtről, az emlőről, a mindenható csiklóról -, s olyan dolgokról is, amelyek nem szoktak erről a képről eszünkbe jutni - a lendületről, az erőről, az agresszióról és a dühről. Ez a könyv a gyönyörről mesél, arról a gyönyörről, amely mélyen a húsban, a test szépségeiben gyökerezik.”
A szerző másik, magyarul megjelent (nem gender vonatkozású) könyve: Alapok – Szédítő kalandtúra a természettudomány szépségei közt (Európa, 2010)
„A szerzők testszociológia írásai a test/erotika/szexualitás összefüggéseiről szólnak, vagy azt elemzik, hogy a diéta, a kozmetika, a divat, általában a fogyasztás miként ,,fegyelmezi" a testet, s mindezek milyen testideált sugallnak.”
Angol nyelven:
Sheila Jeffreys: Beauty and Misogyny: Harmful Cultural Practices in the West. London and New York: Routledge, 2005,
Általam túl radikálisnak vélt, ám mégis rendkívül érdekes és elgondolkodtató munka. (Mondom ezt annak ellenére, hogy a tézisébe és a szemléletébe is több ponton bele tudok kötni.) A szerző érvelése szerint a nyugati nők szépséggel kapcsolatos szokásai (akár még egy ártatlan szájrúzs is) megfeleltethetők a harmadik világbeli nők által elszenvedett elnyomási módoknak (pl. lábkötözés – tűsarkú cipő, mellégetés – mellplasztika, nemiszerv csonkítás – kisajakplasztika, smink – fátyol). (A. R.)
Susie Orbach, Fat Is a Feminist Issue. Arrow, 2006, első kiadás: 1978.
A szerző – saját korábbi tapasztalataiból is kiindulva – eredeti módon közelíti meg a túlsúlyos nők evészavarainak kérdését, azokét, akik nem tudnak kitörni a folytonos fogyókúrázás(i szándék), „vétkezés” és öngyűlölet ördögi köréből (melyet, egyéni kórképtől függően kísérhet önhánytatás is). Állítása szerint az elhízott nők súlyproblémáiról a nemek egyenlőtlensége tehet: „a zsír [természetesen nem tudatos] lázadást fejez ki a nők erőtől való megfosztottságával szemben”, ráadásul „védelemmel” ruházza fel őket, véli Orbach. Az elhízott (így nem nőies, nem szép, azaz mintegy deszexualizált) nőt a munkahelyen komolyabban veszik, míg ha szép és karcsú, akkor a „jó nő” skatulyában találja magát, és életbe lép a sztereotípia, miszerint a szép nők csak a külsejükről szólnak, és nem képesek kimagasló tanulmányi vagy munkahelyi teljesítményre.
A pszichológus szerző később az evészavarokkal küzdő betegek terapeutája lett – egyik páciense Diana hercegnő volt. Ismertető
Susan Bordo: Unbearable Weight. Feminism, Western Culture, and the Body. University of California Press, 1994, 2004.
„Bordo olyan, a testtel összefüggő témákat elemez, mint például a súly és a fogyás, a testmozgás, a média ábrázolásmódjai, a filmek, a reklámipar, az anorexia és a bulimia – megvilágítva jelnelegi kultúránk értékrendszerét. Végre! Nagyszerű könyv azoknak, akik már elgondolkodtak rajta, hogy a női magazinok miért állítják be „bűnözésnek” a finom ételekfogyasztását (…) Nagyon tetszett! ” (Katha Pollitt)
2. Szexualitás
Angus McLaren: Szexualitás a 20. században. Osiris, Bp., 2002.
„McLaren könyve lebilincselő formában tárja elénk, milyen fordulatokat vett a szexualitás története a 20. századi Európában és Észak-Amerikában. Az író jogi, orvosi és irodalmi források segítségével mutatja be, hogyan befolyásolták a faji, a társadalmi, a nemi és a generációs törekvések a modern szexualitás alakulását. A könyv arra is válaszolni igyekszik, miért keltett a 20. században szexuális pánikot az abortusz, a fogamzásgátlás, a homoszexualitás és az AIDS kérdése, valamint a frigiditásig fajuló házastársi meg nem értés.”
Maurice Yaffé – Elizabeth Fenwick: A nemi öröm. Park-Medicina Budapest, 1989.
Akik szeretnének egy tájékoztató könyvet olvasni a (hetero)szexualitásról, azok a női és férfi magazinok mainstream pornó ihlette, kétes hasznosságú tanácsai helyett inkább ehhez a rendkívül korrekten, életszerűen megírt, mindkét fél élvezetét egyformán fontosnak tartó, realisztikusan, ízlésesen, ám nem szemérmesen illusztrált műhöz forduljanak. A könyvet nyugodt szívvel adnám kíváncsi kamaszok kezébe is „felvilágosító műnek” (sőt még egy gyerek is ezerszer jobban jár, ha így találkozik először a szex nyílt, konkrét ábrázolásával, és nem úgy, hogy éjjel kapcsolgatja a kábeltévé csatornáit, melyekből gátlástalanul ömlik a tömény nőalázás…), illetve bárkinek, aki szeretne jobb élményt okozni magának és partnerének. Összeszokott, problémamentes szexuális életet élő pároknak is jó szórakozás lehet a tesztek közös kitöltése, mely szükség esetén elősegítheti a szexről, vágyakról, igényekről, problémákról való kommunikációt.
Dalma Heyn. A vágy csendje. Ford. Horváth Krisztina. Lélek-kontroll sorozat. Budapest: Háttér 2003.
„Közérthetően, mégis szakmai alapossággal tárja elénk tapasztalatait és elméletét a házasságban élő nők szexualitásáról, vágyairól, és az örök témáról: a házasságtörésről. Legfőbb kérdése tehát: mi motiválja a nőt a házasságtörésre? S ne gondoljuk, hogy ez olyan ritka, Heyn visszafogott becslése szerint: „Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az emberek fele, vagy több mint a fele él nemi életet a házasságán kívül, akkor statisztikai értelemben véve ezt normálisnak kell tekintenünk. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy az amerikai feleségek több mint felének van vagy lesz viszonya…” (36. old.)
Gondolatmenete jól követhető, szakmailag megalapozottnak tűnik (bár nincs irodalomjegyzék), nyilván ismeretterjesztő, gondolatébresztő műnek készült. Állításait, meglátásait eset-bemutatásokkal, beszélgetésekből vett idézetekkel támasztja alá. Fontos leszögezni, hogy a mű célja nem a házasság intézményének devalválása, hanem a nők és feleségek független (ismét kockáztatok: férfiaktól független) önmeghatározásának elősegítése, erősítése. Íme egy sokatmondó, különböző szempontokat megvilágító idézet CC-től, a szerzővel folytatott beszélgetéséből: „…nem a házasságom működésének biztosítása a legfontosabb (ti. a házasságtörés segítségével, a szerk.), hanem az, hogy az életem, amelynek a házasságom is része, értem működjön. Ez a prioritási sorrend megfordítása.” (138. old.)
Ez a mű egyértelműen elítéli a mélyen belénk ivódott „jó feleség” mítoszát, s megpróbálja felszabadítani e szerepkör súlyos terhei alól a feleségeket (és férjeket, szeretőket…).” (Székely Zsófi, pszichologia.com)
Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete. Ford. Tótfalusi Ágnes. Ulpius, 2007.
Őszintén szólva én egyáltalán nem kedvelem ezt a könyvet, de mivel olvasóink javasolták, felvettem a listára. A művészettörténész szerző – a '60-as évek szellemében, a szexuális „felszabadulás” mítoszától megrészegülve – elég sajátosan, a promiszkuus szexualitás által értelmezi a női szabadságot. Ezzel a szemlélettel ill. életmóddal lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni, ugyanakkor valóban elgondolkodtató, hogy ugyanazért, amiért a férfit mint „nagy kant” vállba veregetik, miért becsmérelik le a nőt? A. R.)
A mű második része: A féltékenység (2009)
Mivel a naptármódszerrel kombinált megszakított közösülés nem a legbiztosabb fogamzásgátló módszer, a könyvben leírt technikát azoknak javaslom, akik, ha mégis hiba csúszik a számításba, életkörülményeik alapján tudják vállalni a megfogant gyereket. A művet azért vettem fel mégis a listára, mert, egyrészt, a nők egészségére nemritkán veszélyes tablettához képest jó alternatívát ad azoknak a pároknak, akik tudják vállalni a csekély kockázatot; másrészt, mert érdekes információkat tudunk meg belőle a női test, a női termékenységi ciklus működéséről. (A. R.)
3. Szülés
„Ina May Gaskin 1996 és 2002 között az Észak-amerikai Bábák Szövetségének elnöke, 2003-ban a Yale Egyetem meghívott előadója, a londoni Thames Valley University 2009-ben tiszteletbeli doktori címet adományoz neki a bábás szülések biztonságosságának és hatékonyságának bizonyításáért. …(K)önyve szerencsére még első gyermekem születése előtt került a kezembe, és a benne lévő születéstörténetek pozitív üzenete és kimenetele meggyőzött arról, hogy a nők igenis tudnak szülni, és a civilizáció nem ölte ki belőlünk ezt a képességet.” (Bülgözdi Imola)
Sheila Kitzinger: A szülés árnyékában: katarzis vagy krízis? Alternatal, 2008.
„Az író azt kutatja a könyvben, hogyan kezelik a szülést a 21. században, és hogy ez milyen hatással van az anyákra, ill. miért éli meg nagyon sok nő traumaként a szülést. Arra jut, hogy „kultúránkban szüléskor sok mindent tesznek a nőkkel, ami traumatizáló számukra, ugyanakkor nem támasztják alá kutatási eredmények.” A kórház, az ott dolgozó orvosok, ápolónők teljes mértékben átveszik a szülés feletti kontrollt a szülő nőtől: testét steril lepedőkbe burkolják, megrepesztik a magzatburkot, magzatmonitorhoz láncolják, beöntést adnak neki, megvizsgálják, megmondják, mikor nyomjon, mikor ne, rászólnak, hogy ne panaszkodjon a fájdalom miatt stb. A nőből páciens lesz, egy gépezet része, akitől azt várják, hogy alkalmazkodó legyen, higgyen az orvosnak, és legfőképpen azt tegye, amit mondanak neki. A szülés során teljes passzivitásra kényszerítik. További súlyos következményekkel jár, hogy a szülést általában az órához igazítják (pl. ha nem tágul a méhszáj óránként egy ujjnyit, már nem tekintik hatékonynak a fájásokat stb.), s emiatt számos beavatkozást végeznek anélkül, hogy a szülő nővel egyeztetnének, aki így nem kerül soha döntési helyzetbe, mások döntenek róla.” (Nagy Monika)
Valamennyi antropológiai kutatás számtalan segítő és támogató munkájának összessége. A kutatás eredményeinek összefoglalása, a megtapasztaltak és az adatok értelmezése szintén igényli az „értők” segítségét. Ezért elsőként szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik e közös munkában segítettek, támogattak, bíztattak. Tisztelettel megköszönöm témavezetőm, Dr. Vargyas Gábor kitartó támogatását, szakmai és emberi segítségét és bizalmát. Hálás vagyok családom, férjem és gyermekeim türelméért, bíztatásáért és kitartásáért. Köszönettel tartozom dr. Geréb Ágnesnek és valamennyi otthonszülő édesanyának, aki munkámat segítette. Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen úton-módon ismerkedhetnék meg olyan asszonyokkal, akik otthon hozták világra gyermeküket, eszembe jutott a háborítatlan szülést támogatók honlapja, így aztán szerkesztettem egy felhívást, amellyel rájuk bíztam magamat. Amint a felhívásom felkerült a honlapra, naponta jöttek a levelek és a telefonok, amelyben az édesanyák vagy leendő édesanyák felajánlották segítségüket, amelyért itt és most is szeretném kifejezni legmélyebb hálámat. Szintén köszönöm a segítséget mindazon dúláknak, akik polgári foglalkozásuk és önkéntes munkájuk mellett még rám is időt szakítottak, és álltak interjúim elébe, különösképpen pedig Velkei Évának. Továbbá köszönettel tartozom fáradtságos munkájáért Branyiczkiné Géczy Gabriellának, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjének, Schadt Mária szociológusnak és Hesz Ágnes antropológusnak. Online elérés
4. Párkapcsolati erőszak, családon belüli erőszak, szexuális erőszak
Mit tehet egy nő, ha a párja unos-untalan szóbelileg bántalmazza: letorkolja, leszólja, lekezeli, megalázza őt? Egyáltalán: ha felismeri, hogy egy párkapcsolat nemcsak tettleges, hanem szóbeli bántalmazással is tönkretehető? Hogyan változtathat partnere szavakkal verő, egyszerre védekező és támadó magatartásán? Miként döntheti el, hogy kapcsolata még menthető vagy már nem érdemes több energiát vesztegetnie rá? Ezekre a kérdésekre válaszol ez a könyv, melynek neves amerikai szerzője rendszerezi az olvasó számára a szóbeli bántások, a szavakkal való visszaélés lehetséges változatait, az ilyen problémákkal teli, ám megfelelő tudatossággal még életképessé tehető kapcsolatoktól a végképp menthetetlen kapcsolatokig. Mivel a bántalmazó párkapcsolatokban a fizikai erőszakot rendszerint szóbeli bántalmazás előzi meg, a rendszeres verbális erőszak észlelése különösen fontos a másik feletti uralkodásra hajlamos ember korai felismeréséhez. A megelőzésen túl a könyv gyakorlati ötleteket is ad a személyes biztonság kialakításához és " amennyiben ez lehetséges " a szóbeli erőszak fegyverével élő partner magatartásának megváltoztatásához. A TŰZ-HELY KÖNYVEK sorozat a nők és a társadalom, valamint a nők elleni erőszak témáit járja körül. Jelen kötet a sorozat harmadik darabja.
„Ez a könyv olyan eseményekről szól, melyeket milliónyi magyar átélt: háborúról, holokausztról, az elnyomó (akár jobb-, akár baloldali) politikai rezsimek általi üldöztetésről-a közszférában zajló erőszakról. Ez a könyv olyan eseményekről szól, melyeket napjainkban is százezrek élnek meg: partnerbántalmazásról, incesztusról, gyerekbántalmazásról - a magánszféra rejtettségében zajló erőszakról. Az olvasó megismerheti az erőszakélményekre adott emberi reakciókat és a trauma hosszú távú hatásait, s mindenekelőtt a túlélés és a feldolgozás eszközeit, melyekkel leküzdhetők az erőszak okozta sérülések és veszteségek, és újra kezünkbe vehető életünk irányítása. A neves amerikai pszichiáter könyve sorsfordító önsegítő könyv azoknak a túlélőknek, akik szembe kívánnak nézni múltjuk fájdalmas emlékeivel, és elengedhetetlen szakkönyv azoknak a pszichoterapeutáknak, akik szakszerű kezelést kívánnak nyújtani pácienseiknek.”
Ez a kötet négy, férfiak tollából származó írást tartalmaz, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a férfiaknak felelősségük van a nők és a gyerekek elleni erőszak területén.
Mahl, Eckhardt. Ne bánts! Hunga-Print, 1991.
Magyarországon a nők ellen családon kívül és belül elkövetett erőszak kérdései ma még tabunak számítanak. Épp ezért bizonyára sok érdekelt veszi kezébe ezt a könyvet. Annál is inkább, mert a jelenség leírásán kívül a szerző ismerteti azokat a lelki és testi technikákat, melyek segítségével megelőzhetők, illetve megemészthetők az elszenvedett sérelmek.
„Ez a könyv nem szokványos önsegítő kiadvány. A legtöbb írás, amely rossz kapcsolatban élő nőknek szól, akkor akar segíteni, amikor már túl késő. Akkor, amikor a nő már érzelmileg, anyagilag és praktikus dolgokban is függ a neki fájdalmat okozó férfitól, alacsony az önértékelése, és hozzá szokott ahhoz, hogy a párja szabja meg, mit csináljon.
Ez a kötet abban segíti a nőket, hogy elkerüljék a bántalmazó kapcsolatokat. Rávilágít azokra a jelekre, amelyekről bármely nő idejekorán felismerheti az őt manipulálni akaró férfit, még mielôtt lefeküdt vagy összeköltözött volna vele, feleségül ment volna hozzá, vagy gyereket szült volna neki. Ha pedig mégis túl lenne ezeken a lépéseken, könnyebben kiléphet a kapcsolatból, ha időben alaposan kiismeri bántalmazója módszereit.
Rendhagyó a kiadvány abban is, hogy két különböző „hangon” szól. A jobb oldali lapokon a szerző saját nevében mutatja be a bántalmazó férfiak manipulációit, és ad tanácsokat nőknek arról, miként tudják megvédeni magukat. A bal oldali lapokon bántalmazó férfiaknak szóló használati utasítás olvasható, egy elképzelt, tapasztalt bántalmazó tollából.
Mire a könyv végére ér, nem kell többé találgatnia az olvasónak: tudni fogja, vajon manipulálni akarja-e őt partnere. ”
Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog. Kossuth Kiadó, 2003.
„Morvai Krisztina 1998-ban megjelent könyve a családon belüli feleségbántalmazás magyarországi helyzetével foglalkozik. A könyv nagyon gazdag empirikus anyagon alapul. A szerző áttanulmányozott több mint ezer 1995-96-ban hozott bírósági ítéletet és aktát, amelyek a családon belüli erőszak jelenségével kapcsolatos bűncselekményekre vonatkoztak (pl. testi sértések, kiskorú veszélyeztetése, nemi szabadságot sértő bűncselekmények). Mindezek mellett több mint 60 interjút is készített bántalmazott nőkkel és családtagjaikkal. Ezek helyszíne többnyire valamilyen anya-otthon, vagy éppen női börtön volt – ez a tény éppen a családon belüli erőszak jelenségének intézményes, jogi megoldatlanságára utal. A bántalmazott nők egyetlen lehetősége gyakorta a családból való menekülés, vagy maguk is erőszakhoz folyamodnak. Ennek akár az is lehet a vége, hogy a családon belüli erőszak áldozata, a korábban férje által évekig bántalmazott nő egy emberölési ügy vádlottjává, majd ezt követően valószínűleg többéves börtönbüntetéssel sújtott elítéltté válik.” (moly.hu)
Morvai Krisztina – Simek Kitti: Rettegés és erőszak otthon. Rejtjel, 2005.
„Rácz Zsuzsa, az Állítsátok meg Terézanyut! című sikerkönyv szerzője írja a mű bevezetőjében: "Kitti tragédiája az Isten háta mögött történt, egy kis faluban. Nem volt ott senki, aki egy embertelen kínokat kiálló kislány és családja mellé állt volna. Hogy történhetett ez meg? Ebben a törékeny kis kötetben Kitti maga mondja el nekünk. Előtte azzal áltattam magam: ez az én családomban, vagy másokban, amelyeket ismerek, nem történhet meg. Kitti történetét olvasva nem marad hely az önáltatásra. Megtörténhet bárkivel. Egy tizenéves kislány, akit megfosztottak a gyerekkorától, az emberi méltóságától, akit nem kímélt sem a saját nevelőapja, sem a környezete, sem az igazságszolgáltatás, megindító bölcsességgel, önmagát sem kímélve vall szenvedéseiről. A családon belüli erőszak jelensége nem statisztika, nem mítosz és nem lehet többé magánügy. Kitti vallomása azzal szembesít, hogy a családon belüli erőszak ellenében nem vagyunk tehetetlenek. Az áldozatok itt élnek, közöttünk: felismerhetőek. Magyarországon minden harmadik napon meghal valaki bántalmazásban. Ma. Holnapután. Azután. Kitti nem vádol, nem tesz szemrehányást, hanem a sokat szenvedettek bölcsességével tanít. A felelősségről. Amely most már az enyém is. És a Tied. Mindannyiunké.”
„Tapasztalataink szerint a családon belüli erőszak jelensége, az erőszakot elszenvedő, valamint az erőszakot elkövető személyek megítélése körül felhalmozódott tévhitek és előítéletek szövevénye sokszor lehetetlenné teszi a megelőzést és a beavatkozást. (…)Kézikönyvünkben a bántalmazót férfinak tételezzük fel, az áldozatot pedig nőnek. Ennek oka az, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain – köztük részben Magyarországon is – végzett felmérésekből kiderül: a párkapcsolati testi erőszak esetében mintegy 95 százalékában férfi az elkövető, és nő az áldozat.1 A fennmaradó öt százalékban benne foglaltatnak mind a heteroszexuális, mind a leszbikus női elkövetők, valamint a meleg párkapcsolatban élő férfi elkövetők. Tisztában vagyunk vele, hogy a szerepek ilyen nyilvánvaló megkülönböztetése sokak számára zavaró, egyesek számára talán túlzóan általánosító. A tények azonban azt támasztják alá, hogy a hagyományos nemi szerepek megtanulásával együtt a férfiak azt is megtanulják, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak – s ebbe a körbe sajnos a nők bántalmazása is beletartozik. Ez a tény feladatot ró a teljes férfitársadalomra, hiszen a jelenség megelőzéséhez és felszámolásához a családon belüli erőszakot elítélő férfiak aktív részvétele is elengedhetetlen. Meggyőződésünk, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy.” (Előszó)
Nokjoga.hu. Hová fordulhatnak az családon belüli erőszak áldozatai? (frissítve 2014. március)
Hasznos linkek és információk nemcsak áldozatok számára.
„Manapság már egyre kevesebben tagadják, hogy a nők és gyerekek ellen irányuló erőszak súlyos társadalmi probléma. Az is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a magyar társadalom reakciója egyáltalán nem áll arányban ennek a problémának a súlyosságával.
Ez a kiadvány nemcsak a családon belüli erőszak alapfogalmait, hanem az ekörül kialakult előítéleteket és tévhiteket is tisztázza. A kiadvány megjelenését lehetővé tevő EU-projekt konkrét célja az, hogy a közvélemény tájékoztatása és szakemberek képzése révén lefektesse az alapjait egy a bántalmazó férfiakkal foglalkozó szolgáltatásnak, amely elsősorban az áldozatok védelmét tartja szem előtt, és amely az elkövetők felelősségvállalásának előmozdítása révén járul hozzá az erőszak felszámolásához és megelőzéséhez.”
A szexuális zaklatás az angol-szász kultúrából és nyelvből nemrégen átvett szófordulat. Jelentését a magyar társadalmi viszonyok közegében nem sok alkalmunk volt még megvitatni, hiszen a közéleti vélemények a jelenséget magát általában leszűkített módón értelmezi (a szexuális erőszak fizikális aktusa leírásaként). A jogi és politikai társadalomirányításban sem tárgyaltak még róla.
A TOVÁBBI TÉTELEKET LÁSD A SZAKIRODALMI LISTÁBAN!
Angol nyelven:
Jaclyn Friedman és Jessica Valenti: Yes Means Yes: Visions of Female Sexual Power and a World Without Rape. Seal Press, 2008.
Valószínűleg mindenki ismeri a viccet: „ha egy hölgy azt mondja: nem, azt jelenti, talán. Ha azt mondja, talán, azt jelenti, igen. Ha azt mondja, igen, az nem hölgy.” Kac-kac, ugye jót nevettünk? Valójában nagyon káros az a szemlélet, mely megpróbálja a nőket alakoskodásra, trükközésre, az őszinteségtől való tartózkodásra rábeszélni, és egyben, következményként, komolytalannak tünteti fel egy nő tiltakozását. Innen ered egy csomó olyan tévhit, miszerint pl. "az áldozat maga is akarta a nemi erőszakot." A nem jelentsen nemet, az igen igent - éljünk egy őszinte, erőszakmentes világban, ahol a férfiak társakként, és nem meghódítandó, elejtendő prédaként kezelik a nőket, - akik pedig szégyenkezés nélkül vállalják fel a vágyaikat!
Jessica Valenti, The Purity Myth: How America’ Obsession with Virginity Is Hurting Young Women. Berkeley: Seal Press, 2004.
Borzalmas lehet Amerikában. A fundamentalista keresztények, a konzervatívokkal karöltve igyekeznek megakadályozni az érdemi szexuális felvilágosítást az iskolákban, elejét akarják venni a fogamzásgátlásnak, és az absztinenciát, mint egyedül üdvözítő utat szorgalmazzák. A végletekig felértékelik a lányok szüzességét, azt tisztaságnak nevezik, sőt, létezik egy „tisztasági bál” nevű esemény is, ahol a fehérbe öltöztetett lány ünnepélyesen szüzességet fogad – figyelem, csak erős gyomrúak olvassanak tovább! – a tulajdon apjának. És ott van persze a szűz- kurva dichotómia másik oldala, a pornó, a prostitúció és a tizenévesek közt a Szent Szűzhártya védelmében dívó anális szex formájában. Ez lenne a tiszta megoldás? Jessica Valenti feltárja mindeme képmutatást, és szeretne egy olyan világot látni, ahol a fiatalok alapos felvilágosításban részesülnek, és senki nem bélyegzi meg őket, ha, amennyiben úgy döntenek, felelősségteljes kapcsolatban kiélik nemi vágyaikat. (A. R.)
Susan Brownmiller: Against Our Will. Men, Women and Rape. New York, Ballantine Books, 1975.
A nemi erőszak szociológiájának alapműve.
