Női öntudatosság növelésére ajánlott szépirodalmi könyvek és egyéb irodalmi kiadványok.

Kertész Erzsébet: Úttörő asszonyok. Gondolat, 1979.

• Az első német orvosnő, Dorothea Leporin
• Brunszvik Teréz és Teleki Blanka
• Az első magyar primadonna, Déryné Széppataki Róza
• A havasok asszonya, Varga Katalin
• Kossuth Zsuzsanna
• A három Marx lány, Jenny, Laura, Eleanor
• Az első magyar régésznő, Torma Zsófia
• A professzor, Szonya Kovalevszkaja
• Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma
• Kaffka Margit
• Az „Elátkozott Szentháromság” – Suzanne Valadon
• Aleszandra Kollontaj

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. (1965) Móra, 2008. [Dr. Hugonnai Vilma]

„A zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn” –­ a bőröndjén felejtett névjegy elárulta, hogy a fiatal teremtés magyar, és nem is lány, hanem asszony. Ettől fogva Hugonnai Vilma ugyanolyan diáklány, mint a többi. Csak a kitartása, az akaratereje szokatlan. Tanulni akar, orvosi diplomát szerezni mindenáron, aztán hazájába visszatérve betegeket gyógyítani, mint férfi kollégái. Hosszú, keserves évek, évtizedek küzdelme, nélkülözés, megaláztatás az osztályrésze. A férfitársadalom a kiváltságait félti tőle. A svájci diploma nem elég, itthon még ahhoz is vizsgát kell tennie, hogy bábaasszonyként praktizálhasson. „Rettenetesek ezek az emancipált nők! –­ háborog a kultuszminiszter. ­ Fel akarják forgatni a világot! Hiába, nem teremthetünk precedenst. Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, ezután is meglesz!””

Kertész Erzsébet: Az első Gertrudis. Kántorné életregénye. Móra, 1970.

„Engelhardt Anna, a német ajkú kis cselédlány, aki Kántorné néven az ország első tragikájává küzdötte fel magát, méltán tarthat számot az olvasóközönség érdeklődésére. Kertész Erzsébet fordulatos életrajzi regényében plasztikusan formálta meg Kántorné alakját, aki elsőnek játszotta el Bánk bán Gertrudisát. Megelevenedik a regényben a magyar színészet hőskora, a magyar nemzeti színházért folytatott áldozatos küzdelem. Kántornén kívül olyan ismerősökkel találkozik az olvasó, mint Déryné, Szigligeti, Egressy Gábor, Megyeri Károly. A regény színháztörténeti érdekessége mellett egy megrázó emberi sorsot tár fel. Kondor Lajos rajzai a kor hangulatát idézik.”

Kertész Erzsébet: Teleki Blanka. Móra, 1966.

„1846 tavaszán a Honderű című hetilapban feltűnést keltő cikk jelent meg. Egy arisztokrata hölgy közölte, hogy Pesten magyar nyelvű leánynevelő intézetet nyit. Az arisztokrácia gúnyolta a „hóbortos grófnőt”, aki ahelyett hogy rangjának és vagyonának megfelelő életet élne, a főrangú leányok magyarrá nevelését tűzi ki célul. Teleki Blanka nem törődött a gúnyolódókkal, és végül is sikeresen megvalósította elképzeléseit. Az 1848-as forradalom bukása után Teleki Blankát szabadságharcosok rejtegetése miatt perbe fogták, és hazaárulásért tízévi várfogságra ítélték. A „kufsteini mártír” szoborrá nemesedett alakját kelti életre Kertész Erzsébet regénye, azért a Teleki Blankáét, aki a kor legjobbjaihoz hasonlóan úgy érezte, hogy kötelességei vannak a haladás előmozdításában.”

Kertész Erzsébet: Titkos házasság. Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán élettörténete.  (1985) Holnap, 2001.

„Legregényesebb történetét végül is nem írta meg Mikszáth Kálmán, pedig az ő házassága is volt olyan különös, mint gróf Butler Jánosé. Talán épp azt restellhette a magyar kritikai realizmus atyja, hogy az életben úgy viselkedett, mint egy Jókai-hős. Semmi sem hiányzott a romantika kelléktárából: lányszöktetés, titkos esküvő, azután bohém könnyelműséggel cifrázott nyomor, majd válás, kitalált csalárdságra hivatkozva. Mindezt betetőzve: a híres író évek múlva váratlanul megjelenik elhagyott asszonya otthonában, hogy másodszor is megkérje a kezét. Pótolva a főhős mulasztását, a feleség, Mauks Ilona naplóját felhasználva, Kertész Erzsébet vonzóan lírai, izgalmas lányregényt írt Mikszáth Kálmán kétszeri házasságáról, amelyből pontos képet kapunk a kor társadalmi és irodalmi életéről is. Az érdekes és tanulságos könyvet Lipták György rajzai illusztrálják.”

Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni. Teleki Blanka életregénye. Pécs: Jelenkor, 1998.

„Blankának boldognak kell lennie, azt akarom, hogy boldog legyen!- rendelkezik unokája jövőjéről apai nagyanyja, Teleki Mária grófné. A boldogságát keresi? Hát ez miféle újmódi hóbort? Létezik lány számára a családon kívül is boldogság? - értetlenkedik az édesapa, Teleki Imre gróf. Azt akarom, hogy önálló ember légy!- inti anyai nagynénje, Brunszkvik Teréz grófnő. Melyik utat választja Teleki Blanka? A nehezebbiket, amely végül Kufstein börtönébe vezet. Jól látja ifjú rajongója, Vasvári Pál: Ez az asszony: ember! Ember, akinek akarata, célja van.”

Kertész Erzsébet: Kossuth Zsuzsanna. (1983) Holnap, 2006.

„A Kossuth család életébe már jóval a szabadságharc előtt beleszólt a történelem. Zsuzsanna, bátyja révén, egész fiatalon megismerkedett kora égető problémáival. Míg más fiatal lány bálozott, ő a Törvényhatósági Tudósítások kis szerkesztőségi szobájában Kossuth Lajos valóságos „titoknokaként” buzgólkodott. A szabadságharc idején mint a tábori kórházak főápolónője fáradhatatlanul járta az országot. Férje elvesztése csak rövid időre bénította meg, bátyja hívó szavára vállalta a nagy felelősséggel, sok gonddal járó feladatot. A világosi fegyverletétel után többször bebörtönözték, végül emigrálnia kellett. Brüsszelben, majd később New Yorkban, még betegen is ő gondoskodott családjáról. Az erős egyéniségeket a sors gyakran próbára teszi. Életében a legnagyobb tragédiát talán mégis az jelentette, hogy Kossuth sohasem bocsátotta meg a sikertelen Makk-féle összeesküvésben való részvételét, és Zsuzsannát tette érte felelőssé. A jellemükben oly sok hasonlatosságot mutató testvérpár kapcsolatának ábrázolása külön érdeme az életrajznak.”

Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete. (1986) Holnap, 2007.

„Mindnyájan őrzünk képet magunkban II. Rákóczi Ferenc anyjáról, Munkács várának hős védőjéről, Zrínyi Ilonáról. A régebbi életrajzok kissé idealizálták alakját, így igazi lénye, érző, vívódó személyisége ismeretlen maradt. Élete valóságos regény, de korának legtöbb asszonyával ellentétben nem sodródott az eseményekkel, hanem igyekezett irányítani. Céltudatos, határozott jellemének kialakulásában döntő szerepe volt családi környezetének: nagybátyját, a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst tekintette eszményképének. Politikai meggondolásból lett I. Rákóczi Ferenc felesége, ez vitte őt a szelíd adriai tájról az ország zordabb, északkeleti részébe, először Zboróba, majd Munkácsra. Szervezői és vezető adottságai leginkább Munkács védelme során mutatkoztak meg, amikor második férjétől, Thököly Imrétől, a törökök oldalán harcoló kuruc királytól elszigetelten lelket tudott önteni embereibe, és három esztendőn át dacolt az osztrák túlerővel. De nemcsak politikus volt, hanem gyermekei érdekeit szem előtt tartó anya és szerelmes nő, hűséges feleség, a nélkülözéseket bátran, méltósággal tűrő, kora és talán az egész magyar történelem egyik legnagyszerűbb asszonya.”

Kertész Erzsébet: A három Róza. (1995) Móra, 2011.

„Amikor Jókai Mór az anyai átok ellenére feleségül vette Laborfalvi Rózát, annak már volt egy tizenharmadik évében lévő törvénytelen lánya, akit ugyancsak Rózának hívtak. Az új „Jókai” kisasszony szeszélyes, elkényeztetett gyermek volt, fiatal lány korában pedig makacs, fékezhetetlen teremtés. Az ő törvénytelen lánya a harmadik Róza, akit anyja halála után Laborfalvi kérésére Jókai örökbe fogadott. A harmadik Rózából Feszty Árpádnak, a körkép festőjének felesége lett. Laborfalvi halála után a házaspár együtt élt Jókaival. A harmonikus viszony akkor szakadt meg, amikor Jókai feleségül vette Nagy Bellát, a nála ötvennégy évvel fiatalabb színésznőt. Jókairól és a három Rózáról szól a népszerű írónőnek ez a nagyrészt ismeretlen életrajzi adatokat feltáró, de romantikus elemekben is bővelkedő igaz regénye.”    

Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben. (1974) Móra, 2002.

„Podmaniczky Júlia nyolc esztendőt várt bízó türelemmel, míg szerelmével Jósika Miklóssal, a kor legünnepeltebb írójával egybekelhetett. Házasságuk boldog derűjét hamarosan a forradalom, a szabadságharc és a bujdosás viharos eseményei kavarták fel, majd az emigráció nehéz esztendei következtek. Jósika Júlia bátran és boldogan támogatta férjét politikai szereplésében, s a számkivetettség évei alatt nemcsak a lelket tartotta a csalódott és közönségétől megfosztott íróban, hanem kenyérkereső foglalkozást is vállalt, és brüsszeli boltosasszonyként is remekül megállta helyét. Az ő derűs, talpraesett, gyengéd és áldozatos alakjának állít emléket Kertész Erzsébet regénye.”

Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia. (1969) Móra, 1998.

„Kertész Erzsébet regényéből egy eddig ismeretlen Júlia lép az olvasó elé. A "feleségek feleségét zene- és irodalomrajongó intézeti kislányként ismerjük meg, akit apja a megye első gavallérjához szeretne feleségül adni. Júlia azonban a szatmári megyebálon megismerkedik Petőfi Sándorral, s úgy érzi, hogy egész életében erre a találkozásra várt. A szerelem mindkettőjük szívében fellángol, s a költő alig egy hónappal a megismerkedés után feleségül kéri az elkényeztetett erdődi várkisasszonyt. Szendrey Ignác jószágigazgató úr kikosarazza a költőt, de Júlia kitart szerelme mellett, s családjával dacolva, a kitagadást is vállalva, egy évvel a szatmári megyebál után Petőfi felesége lesz. A romantikus történeten túl kezdődnek a mindennapok. Kertész Erzsébet regényének különös érdeme, hogy nyomon követi a gyermek-asszony drámai sorsát a forradalom viharában, a szabadságharc embertpróbáló hónapjaiban és a bukás után is.”

Kertész Erzsébet: Elizabeth (Elizabeth Barrett Browning regénye) (1948) Móra, 2007.

„Komor, barátságtalan ház a londoni Wimpole Street 50. Nyomasztó az élete ebben a házban még annak is, aki napközben elhagyhatja, s szabadon járhat-kelhet az utcákon. De még nyomasztóbb a mozdulatlanságra kárhoztatott betegnek. A sápadt, sötét hajú lány, akit súlyos betegsége az ágyhoz köt, valóban a Wimpole Street foglya – s ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb a reménye arra, hogy valaha kiszabaduljon a komor falak közül. Nemcsak lehetősége, de ereje sincs a szökéshez. Egy napon mégis megtörténik a csoda… Kertész Erzsébet egyik legsikeresebb életrajzi regénye híven és bensőségesen számol be a finomhangú, mélyen érző angol költőnő romantikus fordulatokban bővelkedő sorsáról. ”

Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy. [Florence Nightingale élettörténete.] Budapest, Holnap, 2001.
„A kiemelkedő nőalakok többre, jobbra és szebbre törekvésük útjában majd mindig kettős falba ütköznek. Az egyik, a társadalmi viszonyok, a kényelmesség és a megszokás fala ott mered minden úttörő előtt, akár férfi, akár nő. A nő azonban, mielőtt eddig a falig eljuthatna, már átverekedte magát egy belső, szűkebb akadályon: a kicsinyes család és a szűk környezet ellenállásán. Így kellett Florence Nightingale-nek, a szép és gazdag, társaságában körülrajongott angol leánynak megküzdennie jómódú családja előítéleteivel, hogy eljusson korán felismert hivatásához: a szenvedő, beteg emberek gondozásához. A krími háború vérözöne kellett hozzá, hogy nemzete és a világ rádöbbenjen: az ápolónő munkája képzést, szakismeretet követel és tiszteletet érdemel. Florence ezért áldozta hosszú, magányos, munkás életét.”

Kertész Erzsébet: Szonya professzor. (1962) Móra, 2006.

„Szerelem vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? – ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni „négy fal között” nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig – mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül – e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.”

Kertész Erzsébet: A tábornok lánya. (Alekszandra Kollontáj) Móra, 1978.

„A gazdag és előkelő környezetből származó, elragadóan szép és művelt fiatal nő, az orosz cár tábornokának leánya, Alekszandra már életújtának kezdetén szembefordult környezetével. Pedig tálcán kínálnak neki mindent, hogy rangjához illően boldog lehessen. Még a nagy szerelem se késlekedik, saját választása szerint mehet férjhez. De beérheti-e ennyivel Alekszandra boldogságkeresése? Hiszen már tudja, hogy jóllehet ő a napos oldalon van, az árnyékban és sötétségben többen élnek. Örök érvényű igazság lenne ez? Erre keresi a feleletet Alekszandra. Meg akarja ismerni az igazat, és ezért mindent megtesz. Elhagyja családját, és tudatosan, a forradalmi eszmék tanulmányozásával készül a forradalmár hivatásra, mert az elhivatottság érzése alakítja sorsát a továbbiakban. Ezért kell vállalnia a nélkülözést, az emigrációt, a különböző veszélyeket. Már életútjának felén jár, amikor ünnepelheti a győztes 1917-es forradalmat. Természetes, hogy ez az ő számára újabb feladatokat jelent. Már „a felkészülés” három évtizede van mögötte, amikor élete elérkezik csúcspontjához: ő lesz a világ első női diplomatája.”

Kertész Erzsébet: Bettina három élete. (1981) Jelenkor, 2001.

„Bettina első élete a szülői ház és a nagymama védőszárnyai alatt töltött gyermekkor volt, a csapongó kedélyű, emberekre és művekre oly fogékony leánykoré. A második élet – egy porosz báró író feleségeként – a családi örömöket és bánatokat ismertette meg vele, és meghozta élete talán legdöntőbb élményét, a nagy Goethével való különös ismeretséget. Harmadik életében érett igazán íróvá, és ölelte szívére a szegények, az elnyomottak ügyét; tevékeny részt vállalt a zsarnokság elleni harcban és a negyvennyolcas idők forradalmi eseményeiben. Bettina Brentano-Arnim, a német romantikus irodalom sajátos alakja kel életre Kertész Erzsébet regényében.”

Kertész Erzsébet: Zöldfa utca 38. Veres Pálné regényes élete. Móra, 1987.

„Ki volt Veres Pálné? Mit tud róla valaki, ha nekiszegezzük a kérdést? Utca a Belvárosban, az Irányi és Váci utca szomszédságában, és gimnázium. És hogy miért neveztek el róla utcát és gimnáziumot? És hogyan lesz egy utca regénycím? Méghozzá egy utcza! Erre felel Kertész Erzsébet rendkívül érdekes és tanulságos leányregénye, amelyben megismerkedhetünk Veres Pálnénak, ennek az okos, kedves és energikus asszonynak szívós harcával a nők továbbtanulási lehetőségéért, és bepillantást nyerhetünk a 19. század sajátos, ma már romantikusnak tűnő hangulatába, a magyar nemesség életvitelébe, sőt még Madách Imre hányatott sorsa és szerencsétlen házassága alakulásába is.”

Kertész Erzsébet: A szabadság angyala. Harriet Beecher-Stowe életének regénye. Budapest, Dante, 1940., Móra, 1967 (másik cím: Harriet regénye)

„A tizenkilencedik század közepén egy egyszerű amerikai asszony – lelkész felesége és hétgyermekes anya – valóságos diadalmenetben vonul végig Európán. Angol tisztelői egy aranyból készített bilincset nyújtanak át neki, jelképéül annak, hogy ez a kicsi asszony milliók bilincseit segített széttörni, mégpedig egy regény megírásával. A regény a Tamás bátya kunyhója, az ünnepelt amerikai asszony pedig harriet Beecher-Stowe. Az ő küzdelmes, különleges életéről szól Kertész Erzsébet érdekfeszítő regénye.”

Kertész Erzsébet: Jenny, Laura, Tussy. Móra, 1984.

„Számos fényképet ismerünk Marxról és családjáról, köztük talán a legismertebb, amely Marxot barátjával, Engelsszel és három lányával ábrázolja. A kép 1864-ben készült. Jenny húszéves volt, Laura tizenkilenc, a középen ülő Eleanor kilenc. A kislány vékony lábait lógázva azon igyekszik, hogy rátaposson nővérei krinolinjára. A kép szereplőiről és még sok, hozzájuk tartozó személyről, a tizenkilencedik század második felének izgalmas koráról szól ez az igaz történet, amelynek – az író őszinte fájdalmára – nincsen hepiendje.”

Kertész Erzsébet: Fiút vártak, lány született. (önéletrajz) Móra, 2002.

„Talán azért lettem író, mert bizonyítani akartam. Megmutatni apámnak, hogy nem olyan nagy szerencsétlenség, ha nincs fia.” Kertész Erzsébet több mint hat évtizede tucatnyi regénnyel bizonyít. Történelmi hősnőinek személyisége mögé rejtezve végigélte a XIX. századot, és végigélte a huszadikat is. Ám ez egyszer ő maga a regényhős, a régimódi kisasszonyból lett modern, független szellemű íróasszony, a szeretteiért rettegő anya és feleség. Aki kilencven évesen is őriz valamit kamaszkori önmagából. Megrendítően őszinte legújabb regényével talán még az ifjúkori barát, Szerb Antal elismerő szemhunyorítását is sikerülne elnyernie. ”  Az Irodalmi Centrifuga cikke a szerzőről

Fehér Judit: Asszonyok. Bródy Sándor feleségének története és írásai. Ulpius ház, 2007.

- Borgos Anna ismertetője -

Földes Jolán: A halászó macska uccája. Új Idő könyvek, 1989.
„Összességében egy jól megírt, igazán francia-szagú regény, szentimentalizmus nélkül, remek szereplőkkel, némi szociográfiával. Reménykedjünk, hogy  A halászó macska uccája hamarosan bekerül a tankönyvekbe, egyetemi kurzusok közé és elfoglalhatja az őt megillető helyet a magyar irodalmi kánonban.” (Részlet a műből)

Füst Milán: Feleségem története. Störr kapitány feljegyzései. (1942.) Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2000.

- Legeza Ilona ismertetője -

Galgóczi Erzsébet: Vidravas. Szépirodalmi, 1984.

„1952-t írnak. Embertelen rendelkezések nyomorítanak és tesznek próbára öreget és fiatalt, falusit és városlakót egyaránt.
Van aki nem bírja elviselni az új, megváltozott körülményeket, és elpusztul, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisül. És van aki, aki addig ismeretlen erőforrásokat tud fölfedezni magában.”

Galgóczi Erzsébet:  Törvényen kívül és belül. Szépirodalmi, 1983.

„1959 – A magyar-jugoszláv határon lelőnek a sorkatonák egy határsértőt: Szalánczky Éva újságírót. Évát szenvedélyes szókimondása miatt az ötvenes években mellőzték, meghurcolták. Erdős főszerkesztő, aki megjárta Rákosi börtönét, 1959-ben vette maga mellé az Igazság című laphoz. Éva a lapnál újból harcot kezd nemcsak a valóság feltárása, hanem a másság jogáért is. A téesz-szervezésekről írott cikke, és kolléganője, Lívia iránti szerelme olyan konfliktusok sorát indítja el, amely tragédiákba torkollik, és amelyből nincs más kiút, mint a vak menekülés a halálba. Galgóczi Erzsébet háromszor kapott József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth díjjal tüntették ki. A Törvényen belül című regényéből pedig film is készült Makk Károly rendezésében, Egymásra nézve címmel, amely 1982-ben a cannes-i fesztiválon elnyerte a filmkritikusok különdíját.” Harkai Daniella ismertetője: http://nokert.hu/index.php/irodalom/irodalmi-ajanlo/262-hatarathagas-galgoczi-erzsebet-toervenyen-beluel

Gárdos Mariska: Az igazság, az élet (tanulmány, 1906)

Gárdos Mariska: Kilenc hónap (elbeszélések, 1919)

Gárdos Mariska: A jó Lujza (Louise Michelről, regény, 1936)

Gárdos Mariska: A nő a történelem sodrában I.-III. 1939-1940 Bevezető: Kéthly Anna.

Gárdos Mariska: Szállj, gondolat… (Emlékiratok) Szépirodalmi, 1962.

Gárdos Mariska: Kukoricán térdepelve. (Visszaemlékezések Előzménye: Szállj gondolat...), Szépirodalmi, 1964.

Gárdos Mariska: Százarcú élet (A szerző Szállj, gondolat ... és Kukoricán térdepelve c. műveinek egyesített kiadása), Szépirodalmi, 1975.

Gárdos Mariska: álogatott írásai. Bev. Kende János. Kossuth, 1985.

A magyar nőmozgalom 3 irányban alakult ki: 1. polgári, „radikális” (Glücklich Vilma, Bédy-Schwimmer Rózsa), 2. szocialista (Gárdos Mariska), 3. konzervatív-keresztény (antifeminista irány, pl. Tormay Cécile – de ezt is a nőmozgalmak közé szokás sorolni azon kevés forrásban, ahol egyáltalán említést tesznek róla. Pl. a Magyarok Krónikájában összesen a három irányról kemény fél oldalban…)

Gárdos írásai, úgy látom, még feminista berkekben is háttérbe szorultak, többségük ráadásul elég nehezen beszerezhető. (A. R.)

Ignotus: Emma asszony levelei. Egy nőimitátor a nőemancipációért. Szerk. Kardos     Pál. Budapest: Magvető, 1985. Új kiadás: Fapadoskönyv, 2011.

„A Hét 1893-as számában bukkant föl először egy érdekes levélíró egyéniség, Emma asszony aláírással, hogy aztán többé-kevésbé rendszeresen tanúja legyen - női szemmel - egy színes, izgalmas, ellentmondásos korszaknak. Ignotust elsősorban irodalomszervezőként, kritikusként tartottuk számon, szépírói, költői próbálkozásait kevéssé becsültük. Ez a levélsorozat azonban mesteri szépírói munka. Úgy tűnik, hogy műveltsége, sziporkázó szellemessége, eleganciája ezekben a levelekben bontakozhatott ki a legteljesebben. Nemcsak azzal ragadtatja el az olvasót, hogy széles körképet fest a képzeletbeli Emma asszony koráról, hanem azzal is, hogy valóban karakterisztikus, sokoldalúan ábrázolt nőalak bontakozik ki előttünk a levelek nyomán.”

Kaffka Margit: Színek és évek.

„Főhőse Portelky Magda az úri középosztály tipikus képviselője. Sorsa, élettörténete kitűnően példázza az akkori társadalmi kötöttségben, morális béklyóban a ma emberségégéért küzdeni nem tudó, passzivitásra kényszerített asszony tragédiáját.” (Legeza Ilona) Legeza Ilona ismertetője

Kaffka Margit: Mária évei. (a Színek és évek folytatása) Eri, 2005, Fapadoskönyv, 2009.

„A lélektani elemzés módszerét kibontó regény a Színek és évek folytatása. Laszlovszky Mária történetét mondja el, aki már az állásban lévő modern nő szemével, más törvények szerint él és ítél, mint a korábbi nemzedék lányai. Diplomát szerez, tanári állást kap, önálló, szabadabb életre készül, de hamarosan rádöbben, hogy a kisváros nyomasztó légkörében nem sikerül saját lábán megállnia, magányos marad.”

Kaffka Margit: Hangyaboly. Irodalmi Centrifuga E-kiadó: http://irodalmicentrifuga.hu/book/hangyaboly

„Az apácazárda imái és gyümölcsfái között a nővérek és a növendékek álmokat és terveket szőnek. A főnökasszony meghalt, ki legyen az utódja? A rendnek pénzre van szüksége, ebben mindenki egyet ért, a kérdés az, hogy ezt hozománnyal és a hagyományok merev fenntartásával vagy megújulással, világi nézetek beengedésével valósítsák-e meg. A rend két pártra szakad, miközben lányok és nők titkos érzelmeket táplálnak egymás iránt, vagy férfiakról ábrándoznak és szabadulni próbálnak, és akad, aki nem dédelget romantikus képeket a szabadságról: „ – Az élet, kicsim!... Azt hiszed, az tán mulatságosabb, ha az ember leány, házileány kivált?...” Király Erzsi nagyobb tapasztalattal, de nem lemondón, hanem könnyű humorral kezeli a helyzeteket, céltudatosan a diploma megszerzésére, a zárda elhagyására, és egy önálló életre törekedve. Így az apácarend pénz, érzelmek és a bezártság/szabadság tekintetében is a „külvilág” hasonmásaként bomlik ki. ”

Kaffka Margit: Lázadó asszonyok. (Összegyűjtött elbeszélések)

„A Színek és évek és a Hangyaboly írónője rövid elbeszéléseiben is a századforduló és századeleji évek asszonyainak jellegzetes problémáit, a pusztuló dzsentri életét, a kiszolgáltatottságot, és önállóságra törekvést, a babaotthon sivárságában vergődő, és a munkájából élő, igaz méltóságért harcoló női lélek érzésvilágát mutatja be. Jellemábrázolásának plaszticitása, az események, cselekmények bravúros megformálása, s nem utolsó sorban kíméletlen őszintesége, szenvedélyes bírálata mindmáig legnagyobb asszonyírónkká emeli.” (moly.hu)

u. i.: Falramászok az „asszonyíró” („asszonypoéta” stb.) kifejezéstől, bár az érintettek is használták… De mondjunk inkább bátran NŐ-t, ami nem a férfiakhoz való tartozás vagy nem tartozás függvényében határoz meg minket. Álságos, hogy magyar nyelvünkben ez mintegy udvariatlan kifejezésnek minősül. (A. R.)

Kaffka Margit: Hullámzó élet (cikkek és tanulmányok)

Kaffka Margit: Napló. Szerk. Bodnár György. Napkiadó, 2008.

Ismertető (Erős Kinga)

Borgos Anna szerk. „A te színed előtt”. Kaffka Margit szerelmei. Holnap Kiadó, Budapest, 2006.

- Kovács Anikó írása a szerzőről és kanonizációjáról -

- A Literatura a szerzőről, és legfontosabb, Színek és évek c. regényéről -

Koháry Sarolta: Török Sophie életregénye (Éghajlat Könyvkiadó, 2006)

„Ennek a könyvnek az első kiadása 1973-ban jelent meg Flóra és Ilonka címmel. A könyv két költőnő, a XIX. századbéli Majthényi Flóra és a XX. századbéli Török Sophie (Tanner Ilonka) párhuzamos élettörténete. A mű személyes vonatkozása, hogy a szerző Török Sophie utolsó éveinek egyetlen barátnője volt. Koháry Sarolta 1947-ben a Tündérhegyi Szanatóriumban ismerkedett meg a főszereplővel, az akkor súlyos beteg Ilonkával, aki állapota ellenére még mindig foglalkozott a Flóráról szóló megkezdett regénye megírásának gondolatával. Amikor rádöbbent, hogy erre már nincs ereje, megígértette a szerzővel, hogy ő írja meg. Koháry Sarolta azonban ennél többet tett: felfedezte és megírta a két költőnő sorsának, életük örömeinek, bánatainak és megoldásának hasonlóságát. Erről beszél ez a könyv.”

A szerző, 90 fölött, ma is él és alkot. Lánya a magyar feminista irodalomkritika meghatározó egyénisége, Reschné Marinovich Sarolta volt.

Koháry Saroltával Borgos Anna és Kádár Judit beszélget: http://beszelo.c3.hu/04/09/17kohary.htm

Kosáryné Réz Lola: Női magyar történelmi tetralógia, Pomáz: Kráter, 2010.

1. Asszonybeszéd
2. Perceg a szú
3. Vaskalitka
4. Por és hamu

Kosáryné Réz Lola: Filoména (1920)

Kosáryné Réz Lola: Porszem a napsugárban. Pomáz: Kráter, 2011.

Kosáryné Réz Lola: Különös ismertetőjele: nincs. Pomáz: Kráter, 2011.

Az Irodalmi Centrifuga a szerzőről, Kádár Judit tanulmánya az Asszonybeszédről.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna.

Online: http://mek.oszk.hu/04700/04772/    

Kosztolányiné Harmos Ilona: Burokban születtem. Memoár, novellák, portrék. Noran Kiadó, 2003.             

Kosztolányiné Harmos Ilona: Tüzes cipőben. Fapadoskönyv, 2010.

Legeza Ilona ismertetője. Borgos Anna tanulmánya a két kötetről: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/92/borgos.html

Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert. Szépirodalmi Kiadó.

„A szerző monumentális regénye, a Kezdetben volt a kert a magyar sors szempontjából döntő korszakot fog át: a múlt század hatvanas éveitől az első háborút követő szomorú és nyomasztó évekig. Magyar dzsentri és asszimilálódó zsidóság, magyar és nemzetiségi parasztság - az egyetemes magyar élet vonul fel a mély humánummal telített s az ember jövőjébe vetett hittel írott regényben.”

Vezér Erzsébet: Lesznai Anna élete. Budapest: Kossuth, 1979. Az Irodalmi Centrifuga a szerzőről.

Móra Ferenc: Aranykoporsó. Szent István Társulat, 2010.

„Móra Ferenc történelmi regénye a 3. század végén, a Római Birodalom hanyatlása idején játszódik. Diocletianus császár az antik világ feltámasztásával próbálja megteremteni a birodalom belső rendjét, de törekvései során minduntalan szembe kerül az egyre erősödő kereszténységgel. Így a kezdeti toleranciát felváltja benne a gyűlölet, s nemsokára kitör az utolsó, egyben legvéresebb keresztényüldözés. Az öregedő császár eközben szolgaként nevelteti fiát, aki egy jóslat szerint csak akkor lehet az utódja, ha kilétét nagykorúságáig titokban tudják tartani. Qintipor azonban reménytelen szerelemre gyullad az egyik társcsászár leánya, Titanilla iránt, majd megismerve a kereszténységet, Krisztus követőjévé válik. A pogány és a keresztény Róma küzdelme, s a fiatalok lassan bontakozó szerelme izgalmas, ugyanakkor költőien szép történetté formálódik a könyv lapjain, melyet sokan Móra legjobb regényének tartanak.”

Móra Ferenc: „Feminizmus” (levél lányához) In A világ így megyen – Válogatott írások. Szépirodalmi Könyvkiadó.

Móricz Zsigmond: Árvácska

Németh László: Iszony. Irodalmi Centrifuga E-kiadó: http://irodalmicentrifuga.hu/book/iszony

„Németh „tudatregény”-nek nevezte a művet, Kárász Nelli tudatán keresztül látunk, egy hiperéles érzékelés és elemzés, és egy ritmusos nyelv segítségével. Kötelező olvasmány.” (Gubicskó Ágnes)

Polcz Alaine: Asszony a fronton. Jelenkor, 2005.

Ismertető: http://www.krudylib.hu/pages/aktual/palyazat/fatyol/asszony.htm       

„1944, Kolozsvár: egy 19 éves ifjú asszony férjével és anyósával együtt menekül a közelgő front elől - egyenesen a tűzvonalba, majd (a németek elől) egy erdészházba, ahol bújtatott zsidókkal, francia hadifoglyokkal együtt rejtőzködnek. Hányódás pincékben, bombázás, golyózáporok, éhezés, fagy és a nőket megerőszakoló orosz katonák - a fájdalom, a nélkülözés és a félelem tébolyító világa.”

Részletek: http://www.mbk.org/Article560.html

Figyelem! A szöveg alkalmas lehet a nyugalom megzavarására, véleményem szerint csak erős idegzetűeknek ajánlott!

Gordon Agáta nekrológja a szerzőről: http://elofolyoirat.blog.hu/2007/09/28/polcz_alaine_halalara

Szabó Magda: Abigél. Móra, 2011.

„Ginát, az elkényeztetett, szabadon és jómódban élő kislányt apja, Vitay tábornok, egy napon - valamikor 1943-ban - minden magyarázat nélkül felpakolja, és elviszi egy távoli város református nevelőintézetébe.”

Szabó Magda: Az ajtó. Európa, 2006.

„Szabó Magda Ajtó című könyve egyszerre mutatja magát regénynek és dokumentumnak, melyből egy súlyos morális kérdés bontakozik ki: hagyjuk-e meghalni a szándékkal halni készülőt. Hol húzódik a határ egyéni törvények és "köztörvények" között a végső kérdéseket illetőleg.”

Szabó Magda: A Danaida. Európa, 2008.

„A regény Csándy Katalin könyvtáros élettörténete. Katalin áldozatkész, jó szándékú, mégsem tud boldogságot teremteni maga körül; az élet - családjáé és önmagáé is - "kifolyik ujjai közül" (…) Csándy Katalin története az irodalmi, esztétikai értékén túl biztatás is lehet azok számára, akik felismerik a 'kilátástalan koordináták' közötti bukdácsolásukat, és mentik, ami életükből még menthető.”

Szabó Magda: Freskó. Európa, 2008.

„A regény címe a Freskó a történet folyamán tárgyi értelemben is szerepet játszik. Egy református papcsalád legifjabbja festette meg kislány korában. A faliképen mindenki ott található, aki így vagy úgy a családhoz tartozott. Annuska, a család lázadója, kilencévi távollét után elmebeteg anyjának a temetésére érkezik a regénybeli városba, amelyben nem nehéz felismerni Debrecent. "Kisebbik lányom, Annuska, nem tartozik családom körébe többé. Az Úr kifürkészhetetlen akaratából elvette tőlünk, olybá vesszük mint a halottat" - írta az egyik rokonhoz kenetteljesen az apa. Annuska valójában azért hagyta el a parókiát, mert nem tudta elviselni a nagy család farizeus viselkedését, sok szempontból reakciós nézeteit. A temetésen életre kelnek a freskó alakjai, s megmutatják igazi énjüket.”

Szabó Magda: Für Elise. Európa, 2010.

„A 85. életévét betöltő irónő, úgy érezte, eljött az ideje a számvetésnek, és elkerülhetetlen, hogy szembenézzen a múló idővel. Éveken keresztül kitért a személyét illető kérdések elől, ám mostanra már ő maradt egyetlen tanúja az övéivel megesett történéseknek, így azután, tiszte és feladata, hogy lejegyezze a családi krónikát, hiszen nem sért, nem sértheti már senki érzékenységét ezzel, és az olvasók elé bocsátja élete kétrészes regényét, mely az 1917 és 1939 közé eső időszakot öleli fel.”

Szabó Magda: Az őz. Európa, 2008.

„A regény egyetlen figura ábrázolására vállalkozott. A mellékszereplőket egyedül a főhős (Encsy Eszter) szemszögéből ismerhetjük meg, az írót ez esetben az induvidum és a közösség kapcsolata, összefüggése érdekelte. ”

Szabó Magda: Pilátus. Európa, 2008.

„A regény cselekménye 1960-ban játszódik Budapesten és vidéken. Szőcs Iza, az elvált orvosnő budapesti főbérletébe "menekíti" megözvegyült édesanyját. A patriarkális világból, megszokott tevékenységétől megfosztott öregasszony nehezen viseli a magányt.”

Szabó Magda: Régimódi történet. Európa, 2010.

„Szabó Magda évekig tartó munkával készült arra, hogy megírja édesanyja, Jablonczay Lenke élettörténetét.” Harkai Daniella cikke a szerzőről

Szendrey Júlia. Ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása.

A Bezzeganya cikke Szendreyről

Thury Zsuzsa: Bányai Júlia

"A szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Közlegényként kezdte, de az erdélyi harcokban mutatott bátorságával, elszántságával tiszti rangot kapott, Bem tábornok is kitüntette. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő."

Török Sophie: Most én vagyok hang helyetted (visszaemlékezések) (Palatinus, 2000)

A szerzőről. Borgos Anna tanulmánya.

Török Sophie: „Nők az irodalomban” Nyugat, 1932. 24. szám.

Papp Zoltán János doktori disszertációjának összefoglalója:

Weöres Sándor: Psziché. Helikon, 2010.

„Weöres Sándor nagyszabású művében szinte regényíróként rekonstruál egy múltszázad eleji nőalakot, életet és világot teremt hozzá, s e fiktív hősnő fiktív költői életművét alkotja meg.” Legeza Ilona ismertetője.

„Weöres hősnője, Lónyai Erzsébet egy magyar grófi család és egy híres cigánylány leszármazottja. A miskolci cigánysoron, majd a regensburgi kolostorban nevelődik. Viharos kalandjai közepette verset ír, asszonykorában a magyar reformmozgalmat támogatja. Verseinek fő témája a nemiség. A mű születéséről így vall a szerző: A magyar irodalomban talán szokatlan, hogy valaki énjének egy-egy megvalósítatlan részét egy másik személlyé sűrítse, olykor más korszakba is. A világirodalomban sok példa van erre... Ez a pót-én-kivetítés alkalmat ád más temperamentum és más stílus használatára, a szókincs és mondatformálás más módjára: vagyis nyelvi és szellemi felfrissülésre. A kis versciklusban női szív van, mely azonban nem találhat életlehetőséget egy férfi életében, csak áttételesen, versben. A mű 1972-ben szinte berobbant a magyar irodalomba, Bódy Gábor 1980-ban játékfilmet készített belőle. A kötet a Helikon Kiadó Weöres-életműsorozatának részeként lát napvilágot a már ismert, igényes külsővel, de a sorozat többi darabjától eltérően Gyulai Líviusz pompás illusztrációival.” (libri.hu) Az Irodalmi Centrifuga írása.