Szükségem van a feminizmusra, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy önmagaként, egyénként kibontakozzon, és ne a hagyományos nemi szerepeknek való megfelelés mértéke szerint ítéljék meg.
Szükségem van a feminizmusra, mert Magyarországon a házimunka és a gyermekneveléssel összefüggő feladatok nagy része még mindig a nőkre hárul, a többség ezt tartja természetesnek, és igazságtalanság helyett "gondoskodásnak" nevezi.
Szükségem van a feminizmusra, mert nem tudok egy filmet megnézni a tv-ben anélkül, hogy a köztes reklámok ne emlékeztetnének az egyenlőtlen otthoni munkamegosztásra, és ne tartalmaznának további káros nemi sztereotípiákat.
Szükségem van a feminizmusra, mert ha választ akarunk keresni arra a kérdésre, hogy miért van ilyen kevés nő a politikában és a vezető pozíciókban, az egyenlőtlen otthoni munkamegosztás mint az egyik gátló tényező mindig felmerül.
Szükségem van a feminizmusra, mert az otthoni egyenlőtlen munkamegosztás a munkahelyeken is gyakran újratermelődik: az informatikus nőkkel mosogattatnak, a tanárnőkkel kávét főzetnek, és a docensnő gépeli a professzor úr habilitációs dolgozatát.
Szükségem van a feminizmusra, mert a helyi napilap hátoldalán egy zsidó, cigány vagy homofób vicc (talán) már nem jelenhet meg, de egy nőellenes, akár a nők elleni erőszakot poén tárgyává tevő vicc minden további nélkül.
Szükségem van a feminizmusra, mert egy rövid nyári ruhában kettőt nem léphetek az utcán anélkül, hogy ne szólnának vagy ciccegnének be, és ennek állítólag még örülnöm is kellene.
Szükségem van a feminizmusra, mert a gyermeket nem akaró, a gyermeket egyedül vállaló, vagy a gyermeket a közfelfogás szerint kései életkorban vállaló nőket még mindig megbélyegzik, ahogyan a leszbikusként vagy aszexuálisként gyermeket akaró nőket is.
Szükségem van a feminizmusra, mert a középiskolai irodalomoktatás során 4 év alatt 2 női szerző szerepel a tananyagban, és hasonló a helyzet az irodalom tanszékek szigorlati tételei közt is.
Szükségem van a feminizmusra, mert hiába több a nő a felsőoktatásban, hiába teljesítenek jobban is, számuk a ranglétrán felfelé egyre kevesebb, ahogyan a fizetésük is.
Szükségem van a feminizmusra, mert a nők a felmérések szerint többet olvasnak, ezen belül több könyvet és több klasszikust olvasnak, számuk az irodalom szakokon is magasabb, ennek ellenére az irodalom professzorok, tanszékvezetők általában férfiak.
Szükségem van a feminizmusra, mert a párkapcsolati erőszak sokak szerint még mindig magánügy.
Szükségem van a feminizmusra, mert ha felszólalok a nők elleni erőszak ellen, férfigyűlölőnek bélyegeznek.
Szükségem van a feminizmusra, mert a fiatal nők szinte mindegyike hosszú éveket és rengeteg energiát veszteget el önbizalomhiányra, arra, hogy a saját testét, kinézetét, alakját, súlyát gyűlöli.
Szükségem van a feminizmusra, mert számtalan hetero nő szexuális életét teszi örömtelenné a pornó által meghatározott "szexualitás".
Szükségem van a feminizmusra, mert még a női magazinok is arra biztatják a nőket, hogy a szexben legyenek "bevállalósak", ahelyett, hogy a saját élvezetük formáit, lehetőségeit fedezzék fel.
Szükségem van a feminizmusra, mert a közvélemény helyesli vagy mentegeti a nők elleni erőszakot és a prostitúciót.
Szükségem van a feminizmusra, mert a nemi erőszak megítélésekor még mindig elterjedt az áldozathibáztatás.
Szükségem van a feminizmusra, mert a médiában és a parlamentben is megengedettek, megtűrtek a nőket gyalázó viccek, beszólások, megjegyzések.
Mondd el Te is hétfőn 15 órakor a Blaha Lujza téren, hogy miért van szükséged a feminizmusra!
Facebook event: