Alice Paul amerikai szüfrazsett (1885–1977)
Alice Stokes Paul 1885. január 11-én született egy New Jersey-i kvéker család gyermekeként. Családja hitt a nemek egyenlőségében, és a nők oktatásának fontosságában, anyja többször elvitte Alice-t a választójogi női összejövelekre. Alice rengeteget tanult, hogy tudását folyamatosan bővíthesse, BA fokozatot szerzett a Swarthmore Főiskolán, aztán szociális munkát tanult a New York School of Philantropyn, szociológiát a Pennsylvaniai Egyetemen. Majd Angliába ment, ahol a Birminghami Egyetemre és a London School of Economics-ra járt.
Miután visszatért az Egyesült Államokba, doktori fokozatot szerzett politikatudományokból, és jogi tanulmányokat végzett. Angliai útja során hallotta beszélni Christabel Pankhurstöt, és ennek hatására belépett a Nők Társadalmi és Politikai Uniójába (Women's Social and Political Union, WSPU). Angliában Alice részt vett radikálisabb megmozdulásokon, éhségsztrájkokban, többször le is tartóztatták. Itt ismerkedett meg a szintén amerikai Lucy Burnsszel, aki később állandó küzdőtársa lett. Hazájában azután csatlakozott az Amerikai Nemzeti Női Választójogi Társasághoz (National American Women's Suffrage Association). Sikeres adománygyűjtő és figyelemfelkeltő kampányuk után egyre többen csatlakoztak hozzájuk, és 1913-ra Alice Paul és Lucy Burns megalakították a Nők Választójogának Kongresszusi Unióját. Az ő céljuk az volt, hogy az alkotmányban biztosítsák - kiegészítés formájában - a nők választójogát.
A nőjogi mozgalomnak korábban is ez volt egyik célja, ám a 20. század elejére ennek sikertelensége miatt inkább azzal próbálkoztak (pl. a NAWSA is), hogy ne szövetségi szinten, hanem államonként érjék el a választójog megadását. Miután Paulék fáradozása is hiábavalónak bizonyult, 1916-ban megalapították a Nők Nemzeti Pártját (National Women's Party), és számos, a britektől átvett módszert alkalmaztak a lobbizásban. Ilyenek voltak a tüntetések, parádék, tömeggyűlések, sztrájkőrségek, gyújtogatások, éhségsztrájkok. Akcióikról a "Suffragist" című hetilapukban is beszámoltak. 1917-ben a Fehér Ház köré szerveztek sztrájkőrséget, a "csendes őrszemek" transzparenseken kérték a választójogot maguknak. Ez az erőszakmentes engedetlenségi mozgalom része volt, ennek ellenére többeket - köztük Pault is - letartóztatták, és a Virginiai Occoquan Dologházba, illetve a Columbiai Körzeti Börtönbe vitték őket. Alice Paul éhségsztrájkot kezdett, ezért a pszichiátriai részlegbe vitték, és erőszakkal táplálták.
Mások is csatlakoztak a sztrájkhoz, a folyamatos demonstrációk a média figyelmét is felkeltették, és erőteljes nyomást gyakoroltak a wilsoni kormányzatra. 1918 januárjában Wilson elnök bejelentette, hogy a nők szavazati jogára sürgősen szükség van, mint "háborús intézkedésre". Az 1920-ban elfogadott 19. kiegészítés biztosította az alkotmányban a nők választójogát. Alice Paul volt a szerzője az 1923-as Egyenlő Jogok Kiegészítési javaslatnak (Equal Rights Amendment) is. (Ezt az alkotmánykiegészítést végül 1970-ben elfogadta a kongresszus, a kellő számú állami ratifikáció hiányában azonban a javaslat elbukott.)
A 20-as években Alice Paul kiterjesztette a NWA tevékenységét nemzetközi szintre, 1938-ban megalapította a genfi székhelyű World Women's Party-t, későbbi nevén a World Women's Party for Equal Rights-ot, amely nemzetközi szervezetként együttműködött a Népszövetséggel, majd az ENSZ-szel, és 1946-ban az ENSZ Nők helyzetét vizsgáló bizottságának (Commission on the Status of Women, CSW) felállításáért volt felelős. A második világháború alatt a WWP különböző központjai segítettek a náci terror elől menekülőknek, pénzt, útlevelet, biztonságos utazást biztosítva nekik. Alice Paul az 50-es években is tovább harcolt a nemi alapű diszkrimináció tiltásáért, és még 80 évesen is részt vett megmozdulásokon. 1977. július 9-én halt meg, 92 éves korában. Életéről és társai nőjogi küzdelméről 2004-ben készítettek filmet Hillary Swank főszereplésével.
Első megjelenés: tűsarok.org