A sielő családból származó Anne első nemzetközi sikerét 15 éves korában aratta, amikor 1954-ben Norvégiában aranyérmes lett az óriás műlesiklásbam, a legfiatalabb nyertes a sportág ötvenéves történelmében. 1960-ban a Squaw Valley-ben olimpiai aranyérmet nyert.
Az első kanadai nő, aki olimpiai bajnokságot nyert. Saskatoonban nőtt fel, ott kezdett atletizálni, futásban, gerelyhajításban és magasugrásban ért el jó eredményeket. 1926-ban egy versenyen magasugrásban beállította a kanadai rekordot, ugyanabban az évben 1,58 méterrel világrekordott állított fel. Szépségéért rajongók a saskatooni liliomnak becézték. 1928-ban kanadai bajnokságot nyert magasugrásban. 1928-ban Amsterdamban volt az olimpia, az első, amin női atléták is indulhattak. Ethel 1,59 méterrel aranyérmes lett.
3 és 1 méteres deszkáról valamint toronyból összesen 10 országos bajnokságot nyert. Egyetemistaként az Ann Arbor Swim Club versenyzője volt, végzés után belépett a légierőhöz és az ottani csapat tagja lett. 1968-ban Mexico Cityben az olimpián két ugrással a befejezés előtt első helyen állt, amikor ugrás közben eltörte a kezét és így a negyedik helyen végzett. 1972-ben Münchenben 28 évesen sikerült olimpiai aranyat nyernie 3 méteren műugrásban.
Gyerekkorában asztmás volt, orvosi tanácsra kezdett el úszni. A coloradoi egyetem úszócsapatában a legjobbak között volt, több országos csúcsot úszott. 1996-ban Atlantában az olimpián ő lett az első női versenyző, aki egy olimpián négy aranyérmet nyert – 100 pillangón, 50 gyorson, 4x100 gyorsváltóban, 4x100 vegyesváltóban. Négy évvel később Sydneyben újabb két olimpiai aranyérmet szerzett, 4x100 gyorsváltóban, 4x100 vegyesváltóban. 2007-ben az International Swimming Hall of Fame, 2008-ban az Olympic Hall of Fame tagjává választották.
