A női gyönyör hiánya a Földön
december 18, 2012 - 02:29
Kínos ügy, no. Szerencsére nem túl feltűnő - pláne ha nem is beszélünk róla. Mert látszani ugye nem látszik.
És hát nem jár az minden földi halandónak - ha a természet nem volt elég bölcs, kénytelen az ember bölcsebb lenni, és kiiktatni az olyan, férfilétet több rendben is megnehezítő problémát, mint a női orgazmus. Mondjuk, legkézenfekvőbben fizikailag, pszichésen meg feltétlenül.
Hol így, hol úgy - kultúrája válogatja, de végülis világszerte elsöprő sikerrel.
Persze az egyén, manapság még ha nő is, felülírhatja rendszer-szervezte sorsát. Pláne ha ehhez szerencséje is adatik. Pl. jó helyre születik és jókor. Aztán meg figyelmes, jól nevelt, szerető társra talál. Ami egyre nehezebb, de kevésbé ideális esetben legalább önmagát szeretheti és ismerheti.
Van tehát a szerencsés mikro-kisebbség, akiknek a felhőtlen nemi öröm a mindennapok párosan megélt része, van aztán a kevésbé szerencsés és kevésbé kisebbség, akik ugyanezt magányosan, de megélik - és van a túlnyomó többség, akik életének nem része, sőt javarészt mégcsak nem is tudnak róla. És ők teszik ki a Föld nőinek nagyobb részét, szám szerint tehát több milliárd emberről beszélünk. Akinek direkte nem jut nemi öröm, a legtermészetesebb feszültséglevezetés és oldódás - ami a természet rendelése szerint a homo sapiensnek alanyi jogon jár.
Ahogy az egész mai világ a férfi, úgy az egész mai szexualitás a férfi gyönyöre körül forog. Olyannyira, hogy sokan az elfeledett női örömnek még a megemlítőjét is egyenesen a férfipotencia gyilkosának kiáltják ki. A nő hüvelyi orgazmusa azért és csak azért kapott hangsúlyt, mert annak köze van a férfi élvezetéhez - és másról ez a dolog nem szólhat.
A milliárdos pornóbiznisz a nő élvezetét annyiban és csak annyiban, úgy és csak úgy hajlandó bemutatni, amennyiben és ahogy az a férfi élvezetéhez hozzájárul: hangos nyögések, sikoltozások, sóhajtozások, jajgatások, a másikat ösztönző indulatszavak elejétől végéig. Hogy ez nem a nő természetes, önmagára (is) koncentráló saját szexualitása, arról alig-alig tud ma már valaki.
A legtöbb mai nő azért nyög szex közben, mert ezt látta ő is, ha kíváncsi volt, főleg pedig, hogy a szintén ehhez szoktatott partnerét felcsigázza, netán siettesse. És ugyanezért borotválja látványosan védtelenre, gyermeteg-szőrtelenre magát, és tűr el a "szeretet" címszó alatt egyre több olyan egyoldalú "szextechnikát", ami a saját élvezetével köszönő viszonyban sincsen, sőt. Persze hogy a mai férfit miért épp ez a totális természetellenesség és egyoldalúság hozza izgalomba, az úgyszintén egy újkeletű, világméretű mesterséges folyamat vége.
Az eredmény pedig egy teljesen hamis valóság, ami a nő valódi örömének gyakorlatilag teljes mértékű kiiktatásával, a férfi örömeinek pedig mesterséges módon való kiterjesztésével jár.
Tartok tőle, hogy nagyanyáink a többgenerációs családi tűzhelyek melletti fészkükben hang nélkül előbb és rutinosabban el tudtak élvezni, mint ma a "szabad" lepedőakrobatika áldozatai. Bár nekik meg az újabb terhesség réme vitte el a felhőtlenséget.
Sose volt könnyű a dolognak ezen a "másik" végén, ugye...
Sokáig nem értettem igazán, hogy miért olyan fontos és központi kérdés a filmekben a férfi gyönyöre - amikor az úgyis spontán, ezért ugye a mindennapos rutinban leginkább a késleltetése, nem pedig az elősegítése volna a cél. S miért hanyagolják el épp a nőét, amikor az kevésbé spontán, több rásegítést igényel.
Ám idővel rájöttem, hogy ez a kettősség valójában nem ellentmondás, hanem éppenhogy párhuzam, így a kérdés a csuka-fogta-róka esete. Hiszen pontosan azért ennyire nem spontán ma a női orgazmus, mert a férfiuralmi rendszer évezredek óta rányomja a bélyegét, elrekvirálva, tabuként kezelve a nő nemi örömét - és hasonló okból nem foglalkozik vele ma sem, amikoris a világszerte hatalmi helyzetben lévő, fizetőképes férfiréteg valós és vélt igényei határozzák meg a média irányvonalát, és egyáltalán nem a jóval kevésbé fizetőképes nők igényei. Nekik megint az marad, hogy amint a valahai méltatlan szüzesség-követelményt, úgy elfogadják ezt a méltatlan szerepkört is immár a ló túlsó oldalán - és közben hittel hirdessék, hogy mennyire élvezik is azt a lábtörlőszerepben kimerülő szűk ösvényt, amit az egyre meredekebb pornográfia a nő szexusa számára kijelöl.
Így hát a média az eddig is biztos oldalt biztosítja tovább és srófolja az egóval együtt lassan az egekbe. S tereli persze a mesterségesen egyre önzőbb és deviánsabb szexusúvá kreált férfiakat minden eddiginél szélesebb tömegekben a minden eddiginél hatalmasabb méreteket öltő prostitúció klienskörébe.
Mert az olyan rendszerben, amikor a kétoldalú öröm nem szempont, amikor a kölcsönösség helyett az egyik tarol és a másik tűr, ott óhatatlanul és egyre inkább vásár tárgya lesz ez a minden humánumot megcsúfoló gyakorlat.
Kellemetlen apróság az ügy elhanyagolós kezelésében a természet által eleve nagyon igazságosan kiosztott csikló megléte : ezt a zavart az afrikaiak barbár őszinteséggel intézik el, míg a világ kultúrszegleteiben kifinomultabb elnyomási módszerekkel igyekeztek kiiktatni a hétköznapokból a nő gyönyörét - ami pedig eredendően az emberi szexualitás éppolyan természetes velejárója kéne, hogy legyen, mint a férfié.
Annál is érdekesebb ez a dolog, minthogy ennek a szervnek, eltérően a férfiétől, az égvilágon semmi más szerepe nincsen, csak l'art pour l'art a gyönyörszerzés eszköze !
Erről szól a hasonlat, hogy míg a férfi egybeépített kombó, a nő hifitorony, ahol három funkció mindegyikére (szaporodás, vizeletürítés, örömszerzés) külön-külön szerv szolgál.
A természet nem sajnálta el a nőtől mindezt - a társa sajnos igen...
A Spektrum televízió dokumentumfilmje ezt a témát járja körül kerek 1 órában, az alkotókon, szereplőkön túl köszönet a felvételt a youtube-on közzétevőnek is.
Mindannyiunknak érdemes végignéznünk és végiggondolnunk :
