A Kelet-Nyugati Nők Hálózatának dubrovniki találkozója

Az egész egy ügyes kis pók ezüstös, remekbeszőtt hálójára emlékeztet. Egyszer csak levelek indultak útnak a földteke Közép- és Kelet-Európának nevezett, országhatárokkal elmérgesített szegletének főbb gócpontjai felé. ahol bizonyos, fogékony nők mintha pont erre vártak volna. A levelek a háló legfontosabb. bár ideiglenes szálaiként egy Dubrovnikban megrendezendő nőkonferenciára invitáltak, s az általuk kifeszített fínom, de szilárd szálakat a válaszlevelek lelkes hangneme erősítette meg. A keresztszálak pedig akkor kerültek a hálózatba, amikor a meghívottak a háló legkülönbözőbb pontjairól egy időben egy pont felé vették útjukat: az éppen felbolydult Jugoszlávia felé. újuk célja az volt, hogy három napon át saját, illetve országaikban élő nőtársaik helyzetéről tapasztalatokat, információkat. adatokat adjanak át egymásnak. Ez az informális, még ideiglenes hálózat (amely sok női szervezetnek politikai modelljét alkotja, mert horizontális, nyitott, tehát tovább bővíthető, és hierarchiamentes szerveződésre ad alkalmat (remélhetőleg annak a sokrétű, sok szálon futó, sok  ponton kapcsolódó szerveződésnek képezi majd alapját. "Kelet-Nyu gati Nők Hálózatának- neveztek el.

A feminizmussal elméleti és gyakorlati szinten foglalkozó nőmozgalmakból álló észak-amerikai munkacsoport alapítványok támogatásával szervezte meg 1991. június 7. és 9. között a dubrovniki Nemzetközi Egyetemi Központban a konferenciát. Valamennyi kelet-európai országból sikerült több résztvevőt is meghívni.

Miért is szerveződött ez a maga nemében történelmi jelentőségű találkozó? (Kelet-európai nők eddig nem tartottak önálló feminista konferenciát.) A két fő cél a következő volt:

• országhatárokon túl megvalósuló kelet-európai párbeszéd megindítása a feminizmusról;
• a nőmozgalom elindítása és fenntartása során szerzett amerikai tapasztalatok átadása (a nők ügyeiért és jogaiért egy piacgazdaságon belül folytatott küzdelem sikerei és kudarcai).

Ennek érdekében a szervezők olyan nőket kívántak összehozni, akik már most a közép- és kelet-európai nők helyzetéről gondolkodnak. A hálózati kapcsolattartást amerikai támogatási rendszerrel segítenék, valamint a beszélgetések során felmerült hálózatok és projektek folyamatos megvalósításán dolgoznánk.

A konferencia legfőbb kérdései a következők voltak: Milyen a nők és az új kormányok közötti kapcsolat? Milyen politika tudná a nőket valóban bekapcsolni ezen országok politikai vérkeringésébe, s segíteni őket a mindennapi életben ebben a nehéz, 1989-es változásokat követő időszakban?

Nem igazán ment felfedezés számba, hogy valamennyi kelet-európai országban hasonló a helyzet: a nők nem "politizáltuk", a parlamenteket férfiak árasztják el. Egyes országokban, például Csehszlovákiában, az ottani "pártban" működő "nőtanács” hatalmát továbbra is gyakorolja, így ők magukat tartják hivatottnak a cseh nőtársadalom ügyét képviselni, a maguk berögzött, előző rendszerben begyepesedett elgondolásai szerint.

Valamennyi kormány szinte azonnal napirendre tűzte az abortusz kérdésének felülvizsgálását, Zsupán" az érintettek érdekeit és érveit hagyva figyelmen kívül, (alapvető emberi jogokról nem is beszélve).

Egy másik alapvető kérdés a szexizmus (nemeken alapuló, hátrányos megkülönböztetés) mindennapi életben megnyilvánuló különböző formáira irányult, pl. munkahelyi zaklatás, nemi erőszak, a munkafelvételről tapasztalható előítéletek a női munkaerővel szemben.

Itt is rövid idő alatt felismerhetővé vált, mennyire egy pályát járnak be ezek a hasonló rendszerből hasonló rendszer felé haladó országok. A legjellemzőbb a problémák fel ismerése, elhallgatása, bagatellizálása ill. tabuvá tétele a régi, "szocialista" erkölcsben a feminista kérdésfeltevés nem is létezett, a nőket érintő problémákat pedig kézlegyintéssel intézték el.

Azon túl. rogy e rövid három nap alatt megpróbáltuk messzemenően tájékoztatni egymást országaink helyzetéről, melynek bizonyos aspektusai a megtévesztésig hasonlítanak egymásra (hiszen a mindennapi, hivatalos sajtóból ilyen szempontú értesülésekre, megközelítésekre nemigen akadhatunk, az alapvető kérdés. melyre konkrét választ igyekeztünk találni ezen a találkozón, az a "mi legyen most?" volt.

A három napra tervezett napirend a túlfűtött lelkesedésnek köszönhetően igen zsúfolt volt, és persze, gyakran úgy éreztük, nem három napra, hanem három hétre kellett volna összejönnünk. hogy valóban a dolgok mélyére tudjuk nézni.

Az első napi Után tudatébresztő (a mozgalomban consciousness raising néven ismert) foglalkozáson hallgattuk meg egymás személyes tapasztalatait, a mozgalomba hoztak minket. Többféle munkacsoportban vitathattunk meg érdekfeszítő, égető kérdéseket, s itt is világossá vált, hogy e keleti térségben hasonló nehéz örökséggel küzdünk: a kommunista rendszerek erőnek erejével "emancipálták" a nőket, akik így "kettős műszakban" éltek-élnek immár majd félévszázad óta, s többségük ezt a kifacsaró életmódot azonosítja a női emancipációval. Ezért érthető módon nem akarunk hallani feminizmusról. A mindenütt érezhető jobbratolódás a politikai életben a "hagyományos értékeket" helyezi újfent előtérbe. s ezek a nőt a "családi fészek melegébe” skatulyáznák vissza, a mostanra már kimerült nők egy része azt állítja: ezt nem is bánná.

A következő kérdésekről beszélgettünk. 

• a nők és a család - gyermekszülés, gyereknevelés, gyermekgondozás, házi munka, a háztartási munka nők és férfiak közti megosztása, a család társadalmi támogatása, az otthonmaradás pro és kontrái nők és férfiak számára, erőszak a családban.
• a nők és a munka - a piac hatása, munkanélküliség, szakszervezetek, a munkaerő nemi megosztása, gyermekfelügyelet. nemi zaklatás, házi munka, a nők szervezési lehetőségei, nemzeti, politikai irányvonal és privatizáció, a gazdasági fejlődés különböző modelljei.
• szexualitás - szexuális preferenciák, nemi erőszak (élvezet és veszély), leszbikus szervezés, a nők szexuális tapasz-talataiban való változatosság, kísérletezés és problémák, a Mi szexualitás be-mutatása, szexualitás és vallás (szüzek és kurvák), hogy tanulják meg nők és férfiak a szexet?, nemi életre nevelés, munkahelyi zargatás.

A megbeszélések között, természetesen, központi helyet foglalt el az abortusz és fogamzásgátlás valamennyi országban aktuálissá vált kérdése.

Az utolsó nap fő témája az volt. mlt tehetünk konkrétan a csírázó nőmozgalmuk megerősítéséért, kiterjesztéséért, milyen módon válhatnak a nők az új civil társadalmak részeivé, és hogy segíthetnek annak formálásában?

A Hálózat a már fentebb említett célok megvalósításán fog dolgozni a jövőben, és ezzel a jóleső, pozitív érzéssel is mondtunk búcsút egymásnak a jövő évi viszontlátásig.

Zsuzsanna
 
Ennek jegyében szervezünk 1991. október 26-án szombaton egy előadással egybekötött beszélgetést, "Szülés orvosok nélkül” címmel, amelyre holland bábákat és az alternatív egészségügyi ellátásban résztvevő nőket hívtunk meg. Különböző előadásokat fognak tartani, miközben videofilmeket vetítünk. (Az előadásokat és filmeket tolmács fordítja. A program kezdete előreláthatólag 17 órakor lesz. Cím: Budapest, XIII. kerület, Forgách u. 18., Judit Feminista Hálózat)