Nincs könnyű dolga Teczár Szilárdnak. Ahogyan általában senkinek sincs, aki egy ügy mellett kiáll. Az értetlenkedő közvélemény, egy sereg önjelölt lélekbúvár módjára, rögtön mögöttes motivációkat kutat, amelyek közül, lásd a gonoszkodó mémeket, még csak a legenyhébb a szexuális kielégületlenség, horribile dictu, a homoszexualitás vélelmezése (utóbbi ügyben jól odamondott a Fidelitas is, igazán csodálkozom, hogy Teczár ettől nem ijedt meg és visszakozott azonnali hatállyal). Aki nem tartja jó ötletnek azt a rendszert, hogy a nőkért illetve a nőknek, a társaságukért valamint a szexuális hajlandóságukért a férfiak fizetnek, az rögtön buzi? És ha az lenne, miért lenne baj, és főleg mi köze lenne a kérdéshez? (Megj.: nagyon szimpatikus a visszavágó a Magyar Narancsban.)

 

Mindenesetre, a többségnek eleve elképzelhetetlen, hogy bárki azért áll ki egy ügy mellett, mert így látja jónak, azaz meggyőződésből, és nem valami magánéleti űr, hiány, unalom, stb. kitöltése céljából. Szilárd ráadásul olyan ügyet választott, amely által egyetlen társadalmi csoport körében sem számíthat osztatlan sikerre (legfeljebb a társadalmi csoportként a maguk névtelenségével-arctalanságával komolynak aligha mondható antifeministák körében, de náluk is csupán azért, mert félreértik a motivációját): a férfiak nem veszik jó néven az ingyenbelépővel odavonzott húspiaci választék várható (?) csökkenését, a nők pedig a pénztárcájuk várható megterhelését (szintén ?, mert felmerült, hogy heteroszexuális pár esetén a plusz összeget "úgyis a férfi fogja fizetni").

 

Persze a férfiak a tiltakozásukat ennél szofisztikáltabban fejezik ki: a kormánypárt ügyeletes taplója, Deutsch "agyament feminista, női esélyegyenlőségi, (sőt), genderista teóriák"-ról elmélkedett, azokat később a "szubkultúrák" közé sorolva; míg a nőt tisztelete abszolút meggyőző jeléül nyomatékosan Nő-nek író Norbi szerint pedig a(z ezek szerint minden nőnek kötelező) szülés kínjai bőven kompenzálják azt a néhány ezrest - ha e pénzvándorlás útját elvágnánk, a végén még áramot kellene a férfiak heréibe vezetni. (Igen, wtf, én is ezt kérdeztem.)

 

A kezdeményezőt saját bevallása szerint az esélyegyenlőségért való küzdelem motiválta, azaz úgy véli, hogy a nemileg diszkriminatív belépő áruvá silányítja a nőket. Ezzel, mint az imént jeleztem, egyet tudok érteni, ugyanakkor abban nem vagyok biztos, hogy a nemek egyenlőségéért folytatott küzdelmet éppen ilyen területen kell-e kezdeni, ami ennyire megosztja a férfiakat, a nőket, és a nőkön belül még a feministákat is. Valószínűleg az utóbbi az oka, hogy, noha Teczár is hiányolta, a határozat nyilvánosságra hozatala óta nemigen születtek nőszervezeti állásfoglalások, sajtónyilatkozatok a témában.

 

Biztos, hogy az egyenlőség megteremtését a formaságok lebontásánál kell kezdeni? Azaz, a nők is fizessenek azonos összegű belépőt, és tolakodják végig a(z állítólag kontrollálhatatlan) sort,  és ha nem jártak "szerencsével" aznap este, még költsenek taxira?

 

Az egyenlő belépőjegy fizetésére vonatkozó intézkedés véleményem szerint csak akkor szolgálja valóban a nemek egyenlőségének üdvözlendő célját, ha kiegészül olyan törekvésekkel, amelyek arra irányulnak, hogy 1. a nők számára is azonos anyagi terhet jelentsen a belépőjegy kifizetése, azaz a férfiakéval egyenlő fizetésből kelljen azt kigazdálkodniuk, 2. az éjszakai város ugyanolyan biztonságos tér legyen egy nő, mint egy férfi számára, azaz a nőknek ne kelljen taxi formájában többletköltséggel számolniuk a sértetlen hazajutás érdekében, 3. szűnjön meg az a csererendszer a (heteroszexuális) kapcsolatokban, miszerint - és itt be is zárul a kör - az általában jobban kereső, így jobb anyagi helyzettel bíró férfi meghívja a nőt belépőjegyre, italra, stb., ily módon (jó-, vagy rosszindulattal, az most, a gyakorlatra csupaszítva a kérdést, mindegy) megvásárolva őt. Az emberek forduljanak a személyes tulajdonságaik, értékeik miatt egymás felé, és a kapcsolataikban ne bebetonozott hatalmi viszonyokra íródott ezeréves forgatókönyveket játsszanak el. 

 

Többek közt a  Femina cikke említi viszont, hogy sok nőnek ellenszenves, ha a férfi nem akar ily módon lovagias lenni. Ez arra rímel, amire egy populáris női magazin figyelmeztet, miszerint "ne válassz feminista férfit, mert ő úgy lesz vele, hogy a nő építse a karrierjét, és ő nem fog dolgozni." A nemek egyenlősége (illetve egy párkapcsolat feminista elven való megélése) nem ezt jelenti, hanem a közös felelősségvállalást (az otthoni feladatokért és a számlák kifizetéséért, pl.), ugyanakkor számomra érthető, és nemrég írtam is erről, hogy a hagyományos férfiszerep, így a "lovagiasság" elutasítása a férfiaknál sokszor úgy jelenik meg, hogy a hagyományos női szerepmegfelelést emellett még elvárják. Azaz, együttélési helyzetre levetítve: nem szerelik meg a csöpögő csapot, nem nyírják le a füvet. nem rakják össze az ikeás bútort és nem ők a családfenntartók, de attól még a napi három meleg ételt és a tiszta inget elvárják. Így persze, hogy visszásan csapódik le a nő számára, hogy a férfi "még a belépőjét/italát sem fizeti ki" (illetve, "még el sem veszi").   

 

Egyelőre nem állítható, hogy nincs esély, hogy a nemi szerepek kölcsönös modernizálása megtörténjen - Teczár is úgy nyilatkozott a Rádió Mi-ben, hogy egy szélesebb körű társadalmi vitát is szeretne ezzel a lépésével elindítani. Csak remélni tudom, hogy erre sor is fog kerülni, mert a belépőjegyek egy szintre hozása mint intézkedés kezdetnek megfelelő lehet, de önmagában csak a felszínt kapargatja meg.

 

 

/A témában ajánlom még a Rádió Mi tegnapi beszélgetését többek közt Barát Erzsébettel - utólag itt meghallgatható./