Kb. 18 éves koromban olvastam Julia Butterfly Hillről először, az Elle-ben (igen, akkor még az Elle, és a Vogue nagyon fontos dolgokról is értekeztek, pl. nők helyzete itt-ott a világban, aktuális környezetvédelmi trendek, nagyvállalati stiklik, stb...), abban az időszakban, amikor Julia a kétéves fán ülését töltötte.
A történet egyszerű, Julia nagyon szerette a mamutfenyőerdőket a földben látni, a nagyvállalati fakitermelők pedig nagyon szerették a mamutfenyőerdőket bankszámlán látni dollár formájában. Úgyhogy Julia fogta magát, és felmászott egy kb. 1500 éves mamutfenyőre, a Lunára, és ott is maradt két évig, annak ellenére, hogy a fakitermelő nagyvállalatok többször megpróbálták lelőni a fáról, helikopterrel próbálták lerázni, és az időjárás viszonytagságairól még nem is beszéltem. Julia mindezek ellenére kitartott, két éven keresztül, egy fa tetején, fűtés, folyóvíz, egészségügyi ellátás és gyakorlatilag minden nélkül. A meleget egy Bunsen-égő szolgáltatta az étkezéshez, hálózsákban aludt egy hatszor-hat hüvelykes deszkán télen-nyáron, míg nagy nehezen sikerült a Pacific Lumbert rávenni, hogy Lunát, és a körülötte levő 12 ezer nm-es erdőrészt adják el az Earth First!-nek 50 ezer dollárért, amit az Earth First! adományokból gyűjtött össze.
Julia viccesen értelmezte a polgári engedetlenség fogalmát (igen, ez nem csak a jobbik, meg a fidesz kiváltsága, eredetileg a polgári engedetlenség nem kukagyújtogatást jelentett, hanem ennél sokkal nemesebb célokra használták fel, és igen, direkt írtam kisbetűvel), amikor kiadták a könyvét erről a két évről, megtagadta 150 ezer dollár szövetségi adó befizetését az államnak, azzal a felkiáltással, hogy ő azt a pénzt befizeti (meg is tette, alternatív börtönprogramokra, iskola utáni programokra, kulturális és ökológiai projektre, indián programokra, közösségi kertprogramokra utalta át a pénzt) csak éppen nem egyenesen az államnak, ahol nem tudni, hogy hová megy, mert az állam megtagadja a direkt elszámolást, hanem egyenesen oda, ahová elsősorban mennie kellene (Ó, hogy én ezzel mennyire egyetértek! Csak engem valószínűleg adócsalásért börtönbe zárnának. Egyébként találtam ezzel kapcsolatban egy érdekes feminista szemléletet: annak idején a szüfrazsettek megtagadták az adófizetést, mondván, hogy választójoguk és képviseleti joguk sincs, akkor miért fizetnének adót?!)
Julia manapság évente 250 környezetvédelmi előadást tart, környezetvédelmi programokat alapít, és közösségeket szervez.
Hallassuk a hangunkat. A sok halk egyéni hang összeadódik. Most mondjam azt, hogy ropiból és száraztésztából, de még gyufából is csináltak már több kiló teherbírású hidakat? Együtt erősek vagyunk.
Az első nő, aki indulhatott a híres Indianapolis 500 autóversenyen, és az egyetlen nő, aki versenyzett a Daytona 500-on. Kocsijait sajátmaga építette és szervizelte. Fizikus végzettségű, kutató- és fejlesztőmérnökként az Apolló programban dolgozott. Versenyzői pályafutása befejezése után sisakját és versenyöltözetét a Smithsonian Intézetben állították ki.
Jómódú családból származott, érettségi ajándékul egy repülőutat kapott ajándékba, akkor szeretett bele a repülésbe. A Wellesley College hallgatója lett, egyetemi évei alatt szerezte meg pilótaengedélyét. Egyik alapító tagja volt a női pilóták szervezetének, a Ninety-Nines-nak. Az 1930-as évek során számtalan rekordot állított fel, többek között megdöntötte Charles Lindbergh útvonalrepülési idejét.
Apja Franciaországból emigrált Kanadába, Montrealtól nem messze, a Szent Lőrinc folyó mellett telepedett le. A család és a többi telepes védelmére kisebb erődöt épített, magas falakkal, bástyákkal, ágyúval, fegyverekkel felszerelve. Madeleine egyszer tanúja volt, amikor, apja távollétében, anyja négy fegyveressel sikeresen visszavert egy támadást.