Apja Franciaországból emigrált Kanadába, Montrealtól nem messze, a Szent Lőrinc folyó mellett telepedett le. A család és a többi telepes védelmére kisebb erődöt épített, magas falakkal, bástyákkal, ágyúval, fegyverekkel felszerelve. Madeleine egyszer tanúja volt, amikor, apja távollétében, anyja négy fegyveressel sikeresen visszavert egy támadást.

1692 októberében szülei elutaztak a téli készletek beszerzésére, gyerekeik az erődben élő telepesekkel és egy öreg katonával maradtak. A 14 éves Madeleine többedmagával a külső veteményesben dolgozott, amikor indiánok támadták meg őket és elhurcolták az embereket.

A kislánynak sikerült bemenekülnie az erődbe, utasítására testvérei az erőd különböző pontjairól lövöldöztek, hogy azt a benyomást keltsék, sokan vannak. Az ágyút is többször elsütötték, remélve, hogy meghallják a szomszéd erődben. Az irokézek nyolc nap után elvonultak, útközben a felmentésre érkező katonák észrevették őket és kiszabadították a telepeseket. Madeleine bátorságának és helytállásának híre hamar elterjedt és megmaradt az emberek emlékezetében.

1911-ben Montreal városa szobrot állított tiszteletére, 1922-ben filmet készítettek róla. 1923-ban a kanadai kormánytól megkapta a Person of National Historic Significance elismerést. Ethel C. Brill 1946-ban Madeleine Takes Command című könyvében örökítette meg emlékét.