A Gender Krónikák egy saját világot, történelmet és mitológiát dolgoz ki, és elsődleges tematikai célkitűzése a társadalmi nemi szerepek különböző aspektusainak bemutatása (pl. a nemek megoszlása a vezető pozíciókban, racionalitás vs. emocionalitás, reprodukció, a gyermeknevelésben betöltött/betöltendő szerepek, szépségkultusz, stb.). A tizenöt részes sorozat vázát Sansa már megtervezte, viszont a köteteket nem kronológiai sorrendben írja. Így történt, hogy – amellett, hogy a szerző a moly.hu-n évek óta több száz fős rajongótáborral rendelkezik – két kötete már korábban megjelent.

2013-ban azonban a magyar tehetségek gondozására külön hangsúlyt fektető Delta Vision Kiadó karolta fel a (várhatóan teljes) sorozatot, és most, a 84. Ünnepi Könyvhét alkalmával a színvonalához méltó szöveggondozással, igényes borítóval és kellő marketinggel bocsátja annak (kronológiai sorrendben) első darabját a szélesebb olvasóközönség elé.

A menekülés éve a bevezető kötet: a traumatikus múltja terhét cipelő, álcát öltő főszereplő, Sandra Manul életútján keresztül mutatja be mindazon körülményeket, amelyek odáig vezettek, hogy az emberiség kifinomultabb intelligenciával rendelkező, így az elhatalmasodó fogyasztói társadalom zsarnokságának nem alárendelhető része kénytelen elhagyni a Földet, és egy távoli bolygón megvetni egy új, egalitáriánus értékeken nyugvó társadalom, Bubastis alapjait. Ebben a rendkívül békés földönkívüliek, a pavonisok segítik őket, akiknél nincsenek nemek (biológiai értelemben sem), és a kegyetlenségek, háborúk mellett értetlenül szemlélik a nőket alárendelő és esetenként a férfiakat is gúzsba kötő társadalmi nemi szerepeket, sztereotípiákat.

A regény fő erénye a fordulatos történetvezetés és az érzékletes karakterrajzok mellett a tettes-áldozat Sandra lelki folyamatainak, belső vívódásainak és erkölcsi döntéseinek megjelenítése. Az olvasás helyenként erős idegzetet (illetve volt áldozatoktól óvatosságot) igényel, mert a főszereplő dinamikus karakterének megrajzolásához elengedhetetlen a traumatizáló múlt, így például a többszörös nemi erőszak, valamint egyéb lelki és fizikai kínzások részletes ábrázolása. Nem egy finomkodó, szirupos-rózsaszín műről van szó, abban biztosak lehetünk; noha a szerelmi szál és a szexualitás (sztereotípiáktól jórészt mentes) ábrázolása sem hiányzik. A mű emellett foglalkozik a karrier-család dilemmával (pl. Sandra apja a túlzott, már-már megszállott ambíciójának áldozta fel a családját), a megbocsátás-feloldozás lehetőségeivel (felmenthető-e az egyén a bűntett alól, ha azt kényszer hatására követte el?), a jó és rossz között húzódó, gyakorta elmosódó határral.      

Magyarországon a feminista irodalom is alig-alig rendelkezik hagyományokkal; még a témával foglalkozók is hosszas kutatás révén próbálják összegyűjteni a központi kánonból, így az általános műveltségből kiszorult, elfeledett műveket. Ez kétszeresen elmondható a tőlünk nyugatabbra már a ’70-es évek óta külön műfajként meggyökeresedett feminista science fictionről (melynek fő képviselői Ursula K. LeGuin és Joan Sloncewski - sőt, férfi SF szerzőknél is gyakori a nemek progresszív ábrázolása). Magának a spekulatív irodalomnak természetesen van hazai hagyománya, története és olvasótábora, leginkább Kuczka Péter munkásságának és a Galaktikának köszönhetően, valamint az ELTÉ-n működő, Sárdi Margit vezette Magyar Scifitörténeti Társaság (MASFITT) révén, akik tettek is erőfeszítéseket a kapcsolódó nemi sztereotípiák lebontására. (Pl. a Galaktika, amellett, hogy több tematikus női számot adott ki, rendszeresen közli női sci-fi szerzők írásait.) A helyzet mégis az, hogy hazánkban a műfajjal kapcsolatos sztereotípiák a mai napig élnek. Talán ennek egy megnyilvánulása, hogy a magyar sci-fi szerzőket kitüntető Zsoldos Péter-díjat nő még sosem kapta, másik pedig, hogy Sansát is illették már olyan „bókkal”, miszerint „a könyvei olyan jók, mintha nem is nő írta volna őket”…

Nincs tehát könnyű dolga egy magyar feminista szerzőnek, aki a fantasztikum valamely műfajában (gothic, horror, fantasy, science fiction) szeretne kibontakozni: a spekulatív irodalom kedvelőire sajnos sokszor hatnak a feminizmusra vonatkozó, hazánkban a mai napig erősen élő negatív sztereotípiák, a feministák pedig a fantasztikumot fogadhatják a műfajnak gyakorta kijáró idegenkedéssel. Mivel azonban két, a társadalmi problémák iránt kiemelten érzékeny, az előítéleteit felülvizsgálni képes társadalmi csoportról van szó, nem alaptalanul remélhetjük, hogy minél többen veszik a kezükbe A menekülés évét, és lelik örömüket Sansa műveiben.