Az NLC blogverseny közönségszavazásának tartós második helyezettje a "Fűszerespolc".

A blogról jelent már meg kritika pl. itt:

http://barokeszter.hu/2013/01/28/amiert-a-sztarbloggerre-irigy-vagyok/

Nem szívesen mondok rosszat senki önkéntes munkájáról -- pláne nem,  ha az illető éppenséggel fiatal nő. És mint ilyen, a társadalomnak a rendszerváltás óta egyre inkább leszakadó szegmenséből küzdötte magát idáig. Sajnos azonban az irány, ha igekötővel jeleznénk, ez esetben nem fel-, hanem le- :(

A közkedvelt blogon elég sokáig kellett keresgélnem, mire sikerült ráakadnom a szerző önálló, némileg  összeszedett,  saját  gondolatokat is tartalmazó írására – bár ne tettem volna. Mert kritika nélkül hagyni tévedések ilyen kavalkádját egyszerűen nem lehet:

http://fuszerespolc.wordpress.com/2012/05/28/hova-kurvultok-csajok/

https://www.eszakhirnok.com/belfold/22885-hova-kurvultok-csajok-httpfuszerespolcwordpresscom.html

"Hová kurvultok csajok???"  - így a bensőséges  megszólítás.  Az még csak hagyján, hogy nemtársait csípőből  együttérzően lekurvázza, és még a háromszavas mondatba is becsúszik egy helyesírási hiba. E gondokat neki jeleztem első körben úgy két hete a saját blogján a poszt alatt  - válaszra sem méltatva moderálta, a címbeli helyesírási hibát sem javította - lehet, hogy nem tudja? Vagy szerinte ez nem oszt és nem szoroz, kár bele az energia ?

De legyen ez bocsánatos bűn, merthát mint  cím, épp így telitalálat : pengén előrejelzi a tartalmat, ami következik :(

Nem fogom ízekre szedni, tételesen cáfolni, mert annyit nem ér. Lényege a folyamatos nőhibáztatás elejétől végéig, minden történelmi, közgazdasági, szociológiai ismeret nélkül - ráadásul teljes női-, de akárcsak emberi szolidaritás híján.

Érdekes és nem is ritka jelenség sok nő elutasító hozzáállása a többiek problémáihoz csupán azért, mert nekik "megszaladt". Szerencsére azért  vannak szociálisan érzékeny jómódú nők is, hiszen az éhezőn sem a másik éhező tud segíteni, hanem a nem éhező. Az uborkafára felkapaszkodottak satnya logikája szerint ha nekik sikerült, akkor sikerülhet a többi nőnek is, ilyen egyszerű ez !  Ha ők ilyen jól megélnek, mindjárt azt képzelik, hogy az összes velükkorú lány könnyen tudna így is élni, épp csak akarnia kéne.

De hát ugye az a sok hülye, na az mind bizonyára nem akar.

Egyáltalán nem tudatosul bennük, hogy ahhoz, hogy ők itt és most így tudnak élni, micsoda óriási szerencse és önbizalom kellett -- ami sajnos messze nem adatik meg mindenkinek, sőt a világ ennek épp ellene dolgozik. Kezdődik ugye a születéssel, vagy még a magzati korral : a lányok tekintélyes része a meghatározó apa, így a szerencsétlen anya által is eleve fiúnak várt, azaz kész csalódás (jól kitűnik ez most a távolkeleti eszement nemi arányokból), ezután persze biztatásból is  kevesebb hullik rájuk. Csak a rengeteg elvárás, megítélés, meg a nyomában járó  lelkiismeret-furdalás, na ez az ő terepük. Példaképp tekintsünk rá az ON-cikk mellékleteként bevágott, profi fotósok által jó pénzért készített képre. Az ilyen és hasonló anyagok médiában való megjelenése és terjesztése is meghatározza a fiatal lányok önmagukról és nemükről alkotott képzeteit, elvárásait. S persze éppúgy a fiúkét is.

A médiában, mint látjuk, befuthat az is, aki nem tud helyesen írni – viszont egy magára valamit adó céghez már nem kerülne be ezzel titkárnőnek sem. Arról nem beszélve, amivel egy fiatal nő az állásinterjúkon találkozik: ha véletlenül nem szexmunkát ajánlanak neki első körben, vagy titkárnőként nem az idomaira és a hajlandóságára kíváncsiak, akkor is szinte mindenütt a gyermekvállalási terveit boncolgatják burkoltan vagy elemi bárdolatlansággal.

A rendszer valami félelmetes módon veszi semmibe és darálja le a fiatal nők tömegeit. A  döntéshelyzetben lévő középkorú férfiak vagy saját vágyaik tárgyává degradálják, vagy gyermekükkel azonosítva infantilizálják őket, illetve gátlástalanul csak a munkaerőt látják bennük - de soha nem azt, aki ők valójában : az embert.

Mert azt egy nőben ugye nehéz meglátni -- s ha még a jól képzett szakembereknek sem megy, akkor mit várjunk a többitől ?

És az egyén jogi mentsvára, a  társadalom sem áll a nők mögött támogatólag - hiszen pl. megvonta a terhesség éhbéren való támogatását is azoktól az anyáktól, akik előzőleg egy évig nem voltak munkaviszonyban. Bólogat is buzgón rá rengeteg olyan nő meg férfi, akiket ez látszólag és szerintük nem érint - épp csak azt nem veszik észre, hogy ha törvénykezésünk méltatlan és igazságtalan, az minden magyar állampolgárnak büntetés.

Hiszen egyúttal azt deklarálja, hogy Magyarország kevesebb jogot biztosít a gyermeket váró, saját energiájából és képességével embert alkotó  fiatal női embernek, mint amit az uniós jogszabályok egy vemhes haszonállatnak megkövetelnek (koszt és kvártély).

És ebben a faramuci helyzetben folyik a csapból is az abortuszok elleni, úgyszintén nőhibáztató  propaganda!

A jellegzetesen női érdekeltségű, felsőfokú végzettséghez kötött  pályák (pl. óvódapedagógus, tanár, ápoló)  jócskán alulfizetettebbek, mint a jellegzetesen férfi érdekeltségű, akárcsak  középfokú végzettséghez kötött pályák (építőipari és műszaki szakmunkás, technikus), hogy az azonos tanultságot igénylő diplomás férfiszakmákkal össze se vessük.  És akkor a társadalmi szinten igencsak óhajtott reprodukcióhoz ("Szülj adófizetőt!") vezető rögös női utat : a terhességet, szülést, anyaságot egy magömléssel lazán párhuzamba állító igaztalanságot meg se pendítettük.

Pedig hát ezek a részrehajló megítésések és mechanizmusok okozzák, amit a szerző és a diszkóközönség is érzékel: hogy a huszonéves fiúk máris számottevően gazdagabbak, mint a velükkorú lányok -- holott 10 éve még az iskolában egy csöppet sem volt sem több eszük, sem nagyobb szorgalmuk.

Igényeik pedig most is igen alacsonyak - és ezzel ők diktálnak. Mert ugye mindig az diktálja a feltételeket, akinél a pénz van. 

„Finomkodó proli lányok sznobbá varázsolva, apró ruhácskákban próbálják szánalmas módon felszedni Mr. Casanovát, aki egyébként rájuk sem hederít, mert jól tudja, jobb híján ez a csaj úgyis ott landol a 40 millás kis lakásában, hajnalban meg kidobja. Aztán ennyi.”

ON szerint ezért a nő a hibás, ő a felelős. Ő a szánalmas - és nem az a férfi, aki úgy kíván szeretkezni, hogy előtte a partnerre rá se hederít. Bravó! Hát ki diktálja az életet ilyenné, ha nem az a férfi, akinek bár 40 milliós lakása lehet, de emellé annyi igénye sincs, hogy kíváncsi legyen arra, akivel összefekszik? Neki pl. magával szemben csak ennyi az igénye, és ez természetes? Ennyi ész és igény társul a 40 milliós lakás (és főleg annak megkaparintási képessége) mellé? Aztán a másikat dobálja ki, mint valami szemetet? És ezért még a nő van elítélve, sőt lekurvázva?

Ő, akinek nincs 40 millás lakása, rosszabb esetben még állása sem, de legalább ránéz arra a férfira és érdeklődik iránta, és nem dobja ki. Tényleg ő lenne a hibás még azért is, hogy kidobják???

Ha már az együttérzésről szólunk, a szerző folyamatosan a férfiak iránt csillantja meg amúgy szűkös empátiakészségét :

„ Őket sajnálom a legjobban. Pasik, akiknek a helyén van a szívük, és a lehető legnagyobb udvariassággal közelítenek a csajhoz. Szerencsétlenek persze az esetek 99%-ban rossz irányba indulnak el, mert még szép, hogy a fullos nő kell nekik is.”

Tehát sajnálni kell azt a férfit, aki udvarias a csajhoz, de még szép, hogy a fullos kell neki, mert ez teljesen érthető, sőt, ettől még épphogy "helyén van a szíve". Nos, szerintem nincs. Viszont a csajt nem kell sajnálni, ha a fullos férfi nemcsak rá se néz, hanem megdugja, majd kidobja. Mert arról ő tehet, semmi megértés, semmi „még szép, hogy kell neki a pénz, ha már jószerével diplomásan is éhbérért dolgozik, amiből megélni sem tud, nemhogy lakást venni meg gyermeket vállalni”. Ez már bonyolult gondolat, alig követhető.

„A srácok nem hitték el, hogy fiatal korunk ellenére már évek óta az online média különféle területein tevékenykedünk.”

Aaaahhhh...  És ugyan miért is nem hitték el ? Hacsak nem voltatok álruhás "golddiggerek", akkor csak azért lehetett, mert nekik legalább, bármilyen igénytelenek is voltak ("focisták"),  legalább reális képük és tapasztalatuk van a nagy magyar  valóságról. 

Arról a női átlagról, akiről Betlen Anna így ír :

„Ha többet is dolgozik, kevesebbet keres. Azok a munkafajták, amelyeket többnyire nők végeznek, valami csoda folytán kevesebb bér ellenében kelnek el a munkaerőpiacon, mint az ún. férfifoglalkozások. Kevesebb a magas beosztás, kevesebb a döntési jogkör, kevesebb a pénz, a szabadidő, kevesebb a kompetencia…  … A nő – akárkivel él is együtt – egy olyan réteghez tartozik, amelynek gazdasági aktivitása rémisztően alacsony. A fiatal nőké a 20%-ot is alig haladja meg… Ezt a számok iránt érzékenyeknek mondom: 20% alatti aktivitási ráta egyenértékű a társadalmi kirekesztődéssel.”

És ők azok, akikhez szerzőnk korholó szavai így szólnak :

„Hát mi ez a viselkedés lányok??????????? A XXI. században élünk, szerintem sokkal tutibb érzés, ha összerakod az életed, és senkitől sem függsz. A pasiknál is több esélyed lenne. Ha egy csodaszép napon végre eljutnál arra a pontra, hogy a pénz csak egy eszközt jelent számodra, lehet, hogy pont jönne egy pasi, akiről bár kiderülne, hogy pénzes, te otthagynád, hogy jajó, veled nem kezdek, vagy épp, közölnéd vele, hogy na és, dugd fel a pénzed! És máris foglalkozna veled, mert örülne, hogy vééééégre, van egy lány, akinek én kellek. A lelkem. Nem pedig a pénzem.

Hát csodálkoztok, hogy ennyi lelki sérült, önbizalomhiányos pasi van a világon? Térjetek már észhez!”

Hogy kinek kéne itt észhez térnie ? Szerintem mindenek előtt a szerzőnek. Mert ekkorát még Csipkerózsika sem álmodott...

(Megjegyzem, a felvázolt végkifejlet az egyetlen pozitívuma az írásnak, így lehetne akár még találónak  és frappánsnak  is nevezni  - csak nem ennek a posztnak a végén. Hiszen pontosan azt az anyagi függetlenséget állítja a nők rabszolgasorból való felemelkedése útjául, ami valóban az egyetlen járható út. Viszont azt is látni kellene, hogy ennek tömeges megvalósítása nem egy csettintés, egy "akarom" kérdése akkor, amikor ez ellen dolgozik masszívan az egész társadalom : a nőknek szánt életpálya, foglalkozások, bérezés, szerepek és lehetőségek minél szűkebb ösvénnyé szövésével, és olyan férfipárti sztereotípiák sulykolásával, amivel ez a poszt is reménytelenül dugig van, a legelsőtől a legutolsó mondatig.)