Az előkelő bécsi asszony, Ida Pfeiffer (1797–1858), mikor két fia családot alapított, úgy döntött, saját életét éli és utazni kezdett.

Első útja a szentföldre, Egyiptomba és Olaszországba vezetett, hazatérte után 1846-ban kiadta első könyvét Reise einer Wienerin in das Heilige Land (Egy bécsi nő útja a szentföldön) címmel. Következő útján északra ment, erről írt könyve: Reise nach dem skandinavischen Norden und der Insel Island (Utazás észak Skandináviába és Izland szigetére).

1846-ban világkörüli útra indult Dél-Amerika, Tahiti, Kína, India, Mezopotámia, Perzsia, Oroszország érintésével. Az útról írt Eine Frau fährt um die Welt (Egy hölgy világkörüli útja) című könyvével világsikert aratott.

Hároméves pihenő után ismét útra kelt, második világkörüli útján Indonéziában egy ideig a kannibál Batak törzsnél élt, ő volt az első európai, aki visszatért és hírt adott a törzs életmódjáról. Négy évig tartó útjáról  Meine zweite Weltreise  (Második világkörüli utam) című könyvében számolt be.

Ida Pfeiffer utolsó útja Madagaszkárra vezetett, ahol Ranavalona királynő bebörtönözte és csak nehezen tudott kiszabadulni. 1858-ban hazatért Bécsbe, és röviddel ezután trópusi betegségben elhunyt.