1890-ben szerezte meg tanítói oklevelét, egyetemen szeretett volna továbbtanulni. Mivel nők nem lehettek egyetemi hallgatók, egyenként megkérte a fizikus, matematikus, kémikus, filozófus professzorokat, hogy látogathassa óráikat. Többek között megkapta Emil Warburg és Max Planck támogatását is. 1898-ban az oktatási minisztérium különleges engedélyével Über die Polarisationskapazität umkehrbarer Elektroden címmel benyújtotta és megvédte doktori disszertációját, amely megjelent a rangos Annalen der Physik folyóiratban is. 1900-ban létrehozta a Verein zur Gewährung zinsfreier Darlehen an studierende Frauen társaságot, mely női hallgatóknak nyújtott kamatmentes tanulói kölcsönt. A laboratóriumában történt baleset során, 30 évesen halt meg.