Annie Dorrington ausztrál festő (1866–1926)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Annie Dorrington ausztrál festő (1866–1926)

március 15, 2018 - 23:01

Annie Whistler Angliában született, 1890-ben apja halála után anyjával és testvéreivel kivándoroltak Ausztráliába. 1892-ben házasságot kötött Charles Dorringtonnal és Perthbe költöztek. Annie festeni kezdett, vízfestményein a helyi flóra vadvirágait örökítette meg. 1900-ban a párizsi Világkiállítás ausztrál pavilonjában voltak láthatók képei. 1901-ben a Western Australian Museum and Art Gallery megvásárolta és kiállította 54 művét. Az elkövetkező években több nemzetközi kiállításon – Glasgow, London, St Louis – mutatkozott be. Része volt az ausztrál nemzeti zászló tervezésében, sírjára 1999-ben a National Flag Association állított emlékművet.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mathilde Fibiger dán feminista, író, távírdász (1830–1872)

december 27, 2017 - 00:59

A dán női emancipáció első jelentős személyisége már első regényében, az 1851-ben megjelent Clara Raphael, Tolv Breve-ben (Clara Raphael, tizenkét levél) az egyenjogúsággal, a nők elnyomott helyzetével foglalkozott. A könyv mondanivalója heves vitákat váltott ki, de irodalmi értékét ellenzői sem vitatták.

Elisa Bloch francia szobrász (1848–1904)

január 25, 2018 - 19:59

Az Académie Julian művészképző hallgatójaként Henri Chapu volt az egyik mestere, aki igen tehetségesnek tartotta. 1878-ban volt az első kiállítása, mely szép sikert hozott. Több megrendelést kapott vidéki városokban emlékművek elkészítésére. Keresett portrészobrász vált belőle, sok híres kortársa mellszobrát készítette el, mint például Jules Barbier, Camille Flammarion, Buffalo Bill, Leonide Leblanc, Zadok Khan, Mathilde Bonaparte. Párizsban a rue du Printemps-en található műterme a kortárs művészek találkozóhelye volt.

Massi Bruhn dán író, feminista (1846–1895)

december 27, 2017 - 00:52

A gribskovi erdészházban élt szüleivel. 40 éves volt, amikor anyja meghalt, és az addig engedelmes gyermekként élő nő elkezdhette önálló életét. Koppenhágába költözött és régi álmát beteljesítve írni kezdett, bekapcsolódott a nőmozgalomba. Életének hátralévő kilenc évébe belesűrített mindent, amit csak tudott. Újságot szerkesztett, regényeket és elbeszéléseket írt, fordított, előadásokat tartott. A dán nőszervezet, a Kvindelig Fremskridtsforening tagja lett, melynek Hvad vi vil című lapjában kezdett megjelenni 1888-ban folytatásos regénye, az Et Lægemiddel.