Liberális felfogású családba született, apja az osztrák-magyar monarchia oktatási minisztere volt. 1923-1929 között Genfben az ENSZ jogi részlegénél titkárnőként dolgozott. 1929-től Bécsben tanult, 1933-ban szerezte meg angol-német szakos tanári diplomáját, egy középiskolában kezdett tanítani Linzben. 1934-1936 között a nemzetközi együttműködéssel, nőmozgalommal is foglalkozó Europa Echo, das Blatt für zwischenstaatliche Verständigung című folyóirat szerkesztője volt. 1938-ban Olaszországba majd Svédországba emigrált, 1949-ben tért vissza Bécsbe. A föderalista eszméket  képviselte, fontosnak tartotta a nők bevonását a politikába. 1951-ben az osztrák nőegyesületek jelöltje volt a köztársasági elnökválasztáson.