Az első nő volt Svájcban, aki jogi egyetemre járhatott, és az első nő Európában, akit jogi doktorrá avattak 1887-ben.  Ügyvéd azonban nem lehetett, mert nő volt. Ügyvédek csak svájci állampolgárok lehettek, a nők azonban nem voltak teljesjogú állampolgárok. Kérvényt nyújtott be a Bundesgericht-hez (svájci legfelsőbb bíróság) melyben azzal érvelt, hogy a megkövetelt "svájci állampolgárság" nőkre is érvényes lehet. Miután ezt és a zürichi egyetem oktatói állására jelentkezését is visszautasították, családjával az Egyesült Államokba emigrált. Ott 1899-ben létrehozta Women's Law School Association-t, amely nagy sikerrel működött. Férje azonban nem tudott beilleszkedni, a nyelvet sem tanulta meg, ezért visszatértek hazájukba. Újabb kérvényét, hogy ügyvédként működhessen, elutasították, az egyetemen sem kapott tanári állást, azt azonban engedélyezték, hogy néhány előadást tartson. Ez nagyon kevés pénzzel, de komoly lelki megterheléssel járt, mert a diákok nem akarták elfogadni a női tanárt, durva bekiabálásokkal zavarták előadásait. Végül Németországba ment, ahol jogi fordításokból tartotta fenn magát és a nők választójogáért kampányolt.