Aspazija lett író, költő, feminista (1865–1943)
Elza Rozenberga Pliekšāne jómódú falusi család lányaként, korán kezdett verseket írni. Éretttségi előtt kimaradt a középiskolából, 1886-ban feleségül ment V.M. Valtershez, aki ezzel minden vagyona felett rendelkezett, azt egy év alatt eljátszotta és eltűnt. A következő évben jelent meg először az Aspazija név egy vers alatt, és hamar ismert lett. Versek, újságcikkek, szindarabok szerzője, az ébredező feminista mozgalom ismert alakja lett. Második férjével, Rainissal együtt a Jaunā strāva (új áramlat) mozgalom tagja, forradalmi tevékenységük miatt menekülniük kellett, 1905 és 1920 között Svájcban éltek. Hazatérése után Aspaziját beválasztották a lett alkotmányozó nemzetgyűlésbe, ahol a nőjogok képviseletét látta el.
Néhány munkája: Vētras Sēja (Viharvetés), Neaizsniegts mērķis (Elérhetetlen célok), Sidraba šķidrauts (Ezüstfátyol), Raudonos gėlės (Vörös virágok), Dvēseles krēsla (A lélek alkonya), Velna nauda (Az ördög pénze), Raganu nakts (Boszorkányok éjszakája).
A magasba
Jer, karolj át, zivatar,
Forgószeleiddel,
És a magasba sodorj,
Hova por nem ér fel!
Hogy a menny sok csillagát
Mind leszakíthatnám,
S a nap égető tüzét
Cseppig megihatnám.
Följebb, följebb, mégföljebb
Vígy engem, zenélve,
Távolabb s legtávolabb
A végtelen térbe...
Az idő fuvallatát
Hadd érezzem körben
És a teljes végtelent
Lüktetni szivemben!
Weöres Sándor fordítása
Bacchanália
Füzért fejedre,
Tomboljon öröm!
Minden tovatűnik,
Az élet: üröm.
Csengjen a zene,
Dobogjon a hang,
Koklé-k édesen,
Mint sok vadgalamb.
Lombok a légben
Kavarogjanak,
Miénk más örvény,
Táncos forgatag.
Fogj serleget, idd
Bíbor italát,
Mint által-ütött
Mell vérsugarát.
A kéj vihara
Habosan fehér:
Szökőkút-sudár,
Levegőbe ér.
Hát élvezd a mát,
Holnap romba dül,
Mint marék hamu
Összekeverül.
Minden tovatűnik,
Az élet üröm,
Lángoljon, elégjen
A habos öröm!
Rózsa-koszorús
Fődnek tudni kár,
Vagy-e, leszel-e,
Vagy voltál-e már.
Kacagj, csak kacagj,
Könnyen bízd magad
Az örvényre, mely
Semmibe ragad.
Weöres Sándor fordítása