Amikor Tarja Halonen, az első nő, aki betöltötte Finnország elnöki posztját (ráadásul rögtön két cikluson keresztül), egy óvodába látogatott, és megkérdezte a gyerekeket, hogy mik szeretnének lenni, többen lelkesen rávágták: „Elnök!” Egy kisfiú azonban hallgatagon félrehúzódott. „Hát te nem szeretnél elnök lenni?” – fordult hozzá Halonen, hogy felvidítsa. „De hát a fiúk nem lehetnek elnökök!” – válaszolta lemondóan a gyerek.
Sok olvasónknak feltehetően idegennek fog hatni a következőkben bemutatott vita, és úgy fogja érezni (joggal), hogy nem sok köze van a saját személyes tapasztalataihoz, hétköznapi problémáihoz. Mégis úgy érzem, eljött az a pont, hogy írjak, írjunk róla – méghozzá rögtön egy cikksorozatot, amihez némileg szubjektív bevezetőm következik.
Lehetnek-e a nők orvosok? címmel jelent meg 1880-ban Dr. Genersich Antal esszéje, reagálva egy külföldi nő orvosi oklevelének hazai honosítása során kirobbant botrányra.
Nemrég írtam arról, hogy a Nemzeti Sport némi bagatellizálással ugyan, de mégiscsak a férfiakat hozta ki győztesnek a riói olimpián, ami így utólag talán azért is lehetett fontos, mert a hazai színekben a férfiak kevesebb érmét gyűjtöttek be, így az egyenlőség jegyében indokolttá vált a női eredmények diszkvalifikációja.
Karrier – e szó hallatán középkorú, nadrágkosztümös, szigorú fellépésű vezérigazgató asszonyt szokás elképzelni, aki a maga rideg lényével és megkeményedett arcvonásaival bizonyára pocsék feleség és anya. Már ha egyáltalán az – fiatalabb kiadásáról előre borítékolható, hogy ha így folytatja, nem lesz egyik sem. Vagy mert viszolyog e szerepektől, vagy mert hiába keres olyan férfit, akinek ő a maga antinő mivoltában kellene.
Mintegy 50.000 ember tüntetett a Ni Una Menos nevű feminista közösség felhívására Peruban a nők elleni erőszak ellen 2016. augusztus 13-án. A felháborodást a közönyös hatóságok és a bántalmazóknak a közelmúltban kiszabott túl enyhe ítéletek váltották ki.
Divina Mary Galica 1944. augusztus 13-án született Bushey Heatban (Anglia). Már 19 évesen részt vett az Insbrucki Téli Olimpián, sielőként a downhill és műlesiklás számokban indult. Legjelentősebb sikerei közé tartozik, hogy mint a női sícsapat kapitánya ott volt az a 1968-as grenoble-i, és az 1972-es Sapporoi-ban. Mindkét helyen bejutottak az első tíz közé az óriás-műlesíklás számban. A brit sielésben ő tartja sebességrekordot (125 mérföld/óra)
Miután befejezte autóversenyzői pályáját, visszatért a síversenyekhez.
Berta Vogel Scharrer 1906. december 1-jén született Johanna Weiss Vogel és Karl Phillip Vogel gyermekeként Münchenben. Korai évei zenével, művészetekkel és kultúrával teltek, kiváló oktatásban részesült, már fiatal lányként kutató biológusnak készült. A Lajos Miksa Egyetemre vették fel, 1930-ban doktorált, disszertációját a méhek táplálkozásának elemzéséről készítette Karl von Frisch etológus közreműködésével.
Ha valaki hozzám hasonlóan a '90-es évek első felében volt tinédzser, akkor biztosan emlékszik a sejtelmes hangú Tanita Tikaramra, netán hozzám hasonlóan rajongó is volt. Az „Ancient Heart" kazettám még megvan valahol a szüleim házában. Az 1990-es évek popsztárja ma 46 éves! Az írás végén link ahhoz a dalhoz, amely népszerűve tette, és még ma is sokan dúdolják!
A Nemzeti Sport számára azonban ez a hangyányi apróság mit sem számít. Elemzéseik alapján ugyanis Hosszú Katinka teljesítménye még az olimpiára is alig lenne elég. A férfiak örülhetnek, hiszen minden számot ők nyertek, még ha nem is. Ilyen egyszerű...
Anna Julia Cooper 1858. augusztus 10-én született Észak-Karolinában, Raleigh-ben. Anyja egy felszabadított rabszolga volt, és összesen kilenc gyermeke volt. Anna apja valószínűleg a gazdaság tulajdonosa volt, ahol az anyja dolgozott.
„A férfiak állatok. Szexuális ösztönök által hajtott biológiai gépek, akiknek nem szabad hinni, mert semmi mást nem akarnak, csakis dugni." Ha egy nő szájából hangzott volna el ez a magvas kijelentés, az illető (ha egyáltalán leközölték volna az írását) már rég le lenne frusztráltnémberezve, férfigyűlölőzve, horribile dictu feministázva, és ropogna alatta a máglya. De egy férfi hozakodott elő vele – őt pedig e vagány szókimondásáért még jól hátba is veregetik.
Július 13-án kérelemmel fordultunk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz eljárás megindítása iránt, az M1 televíziócsatorna Ma délelőtt című műsorának 2016. június 26. vasárnapi adásában, annak Nyár 2016! Színes programkavalkád a Balatonnál című részében sugárzott tartalom miatt.
Barack Obama elnök feministának tartja magát, legalábbis ez derül ki egy női magazinnak írt cikkéből.
Obama elnök nem is cikket, hanem miniesszét írt a Glamour című magazinnak. Mondandójának lényege: ő magát feministának tartja, a női jogok elkötelezett harcosának, és szerinte "abszolút" a férfiak kötelessége, hogy harcoljanak a nők hátrányos megkülönböztetése ellen.
Csien-Siung Wu 1912. május 31-én született Kína Jiangsu tartományában. Liuhei családjában fontos szerepet játszott az oktatás, anyja tanár, apja mérnök volt; fiatal korától kezdve ösztönözték érdeklődését a matematika és a természettudományok iránt.
A mai Benini Köztársaság helyén egészen 1900-ig a Dahomey Afrikai Királyság állt, amely igen fejlett és különleges hadsereggel rendelkezett. A sereg egyik legnevezetesebb intézménye a női katonákból álló elit egység volt, akiket 'ahosi – anyáink' néven említettek fongbe nyelven, az angolok és a franciák pedig dahomey-i amazonokként.
Németországban született 1865. augusztus 6-án. Sokáig élt Párizsban, a Sorbonne-on volt egyetemi hallgató, itt ismerkedett meg a nőmozgalom számos képviselőjével, és inspirálta a szintén itt tartózkodó Czeke Marianne-t, az első magyar könyvtárosnőt.
Angliában dolgozott, Zürichben doktorált.
Fatima-Zohra Imalayen – ez a polgári neve – Észak-Afrika egyik legismertebb írója, franciául publikált. Apja haragjától tartva első regényét Assia Djebar álnéven adta ki, későbbi munkái is ezen a néven jelentek meg. Regényeken, verseken, színdarabokon kívül két filmet is készített. A muszlim nők helyzetét, társadalmi elismertségükért való küzdelmüket mutatja be. Feminista szellemű műveit különösen Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban népszerűek.
Buffalóban született. A 30-as, 40-es években a YWCA-nál (Fiatal Nők Keresztény Szervezete) dolgozott, a fiatal nőket szervezkedni tanította. Felháborodást váltott ki, mert szexualitás és fogamzásgátlás témában is indított kurzusokat. Felhívta tanítványai figyelmét a manipulatív reklámokra és a tudatos fogyasztás fontosságára is.
Sydneyben született, anyja hegedűművész volt. Tehetsége korán megmutatkozott, szívesen rajzolgatott. Különc, visszahúzódó gyermek volt, és gyűlölt iskolába járni. 14 évesen elköltözött otthonról, és gyári munkával próbálta finanszírozni táncóráit. 17 évesen a Sydneyi Modern Balett Társulat tagja lett. Extrém sminkben járta a konzervatív város utcáit, és a hagyományos női nemiszerep-elvárásokat fojtogatónak érezte.
