Az utóbbi évben, de még inkább az utóbbi hónapokban az abortusz kérdése jelentős változásokon ment keresztül, kevés nyilvánosságot kapva. A 2012.  január elsejétől érvényes új Alaptörvény kimondja, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti”, mely az abortusz jövőbeli szigorításának adhat alapot. Habár a kormány megígérte, hogy nem lesz szigorítás, a múlt hónapban (EU-s kötelezettség miatt) regisztrált abortusztabletta körüli viták már kézzel fogható jelei a változásnak. Nagy Kálmán KDNP-s képviselő az Országházban 2012. május 21-én az úgynevezett „abortusztabletta” ellen érvelt. Szerinte „a tabletta sokkal nagyobb pszichés teherrel jár egy nő számára, mint a műtét”. Harrach Péter, a KDNP-s frakcióvezető pedig leszögezte, hogy pártja az abortusz minden formáját ellenzi. Szócska Miklós államtitkár ezt mondta: „A készítmény regisztrálása nemzetközi kötelezettség volt” ugyan, de „gyakorlati alkalmazásának még az elvi lehetőségét is intézményi körülmények közé kell szorítani”. Úgy tűnik, a kormányzó többség a Jobbikkal egyetértésben, nem kívánja állami forgalomba engedni a készítményt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kórházakban nem, vagy csak nagyon szűk körben alkalmazzák.

2012. június 6-án a PATENT Egyesület kerekasztal-beszélgetést szervezett a témában, melynek célja az volt, hogy, hiedelmek és ideológiai csaták helyett, tényszerű információkra épülő beszélgetést kezdeményezzen erről a személyes-társadalmi kérdésről, a magyarországi abortuszhelyzetről. A Kuszing Gábor (PATENT) által moderált beszélgetés meghívott előadói Kapronczay Stefánia (a TASZ betegjogi programvezetője) és Kispéter Erika (gender-szakértő) voltak; a kis létszámú, ám lelkes érdeklődőtábort egészségügyi dolgozók, jogászok, újságírók, tanárok és egyetemi hallgatók tették ki, érdekes módon mind nők.

A beszélgetés egyrészt az abortusztablettára fókuszált, másrészt ennek keretére, az abortusz magyarországi politikai megítélésére. A tabletta ellen felhozott, egészségügyinek beállított érvek egyike, hogy nem biztonságos, illetve hogy könnyebbé tenné az abortuszt, megnövelvén annak számát. A Szócska Miklós államtitkár által emlegetett „egészségügyi kockázatok” homályosak. A TASZ, közérdekű adatigénylés keretében, megkereste az államtitkárságot, hogy kikérjék, milyen kutatásokra hivatkozva késleltetik az abortusztabletta forgalomba hozását. Kapronczay Stefánia hozzátette, a mai napig nem kaptak választ. Gyaníthatóan azért, mert nincs olyan kutatás, mely alátámasztaná a tabletta kockázatos voltát, figyelembe véve, hogy a tabletta 37 országban nem csak hogy legitim, már a ’90-es évek óta, de a műtéti abortusznál jobban preferált módszer (Finnországban 86%, Norvégiában 73%, Skóciában 72%, és a többi, a tablettás abortusz a műtétivel szemben). Furcsa volna azt feltételezni, hogy ami a finn, a norvég, vagy a skót nők számára biztonságos, az a magyaroknak nem az.

Ami a másik ellenérvet illeti, vagyis hogy a tabletta megváltoztatná az abortuszok számát, szintén csúsztatás. Kispéter Erika rámutatott, a tabletta csupán módszerbeli alternatívája a műtéti abortusznak, amely ugyanazokkal a feltételekkel vehető igénybe (az első 3 hónapban, kórházi körülmények között, a törvény által jóváhagyott esetekben, kötelező tanácsadás után). A tabletta – a terhesség nyolcadik vagy kilencedik hetéig alkalmazva – spontán vetélést indít meg. Nem kerül tehát sor műtéti beavatkozásra, ez pedig csökkenti a műtéti szepszis kockázatát, és a nők hamarabb regenerálódnak utána, mint egy hagyományos, küretkanállal végzett beavatkozás után.

Mi tehát a valódi oka, hogy Magyarországon nem kerülhet forgalomba az EU által elfogadott, az Egészségügyi Világszervezet és a hazai nőgyógyászati szakkollégium által pedig biztonságosnak titulált abortusztabletta? Gyaníthatólag a demográfiai helyzet. A magyar népesség csökken, így a magát nemzetinek deklaráló vezetés több magyar gyereket akar. Logikusan következhet ebből az új Alaptörvény több pontja, kezdve a család heteroszexuális összetételéhez, vagyis nemzőképességhez kötött definíciójától, az abortuszszigorítási törekvésekig. Az a tény is ezt támasztja alá, hogy a 1992-es magzatvédelmi törvényben foglaltak ellenére nincs állami támogatás a fogamzásgátló szerekre (mint az abortusz megelőzőjére). Csupán néhány önkormányzat, például a magas arányú cigánylakossággal rendelkező Monor, biztosít ingyenes fogamzásgátlást sokgyerekes anyáknak.

A lakosság csökkenésének problémája valós és súlyos, de kétségbe vonható, hogy ez volna a megoldás. A családalapítás és a gyerekszülés ösztönzésére aligha lehet sikeres módszer a megszorítások és tiltások alkalmazása. Éppoly kevéssé tűnik emberségesnek és hatékonynak az abortusz fokozatos megszigorítása, a homoszexualitás megbélyegzése és a cigányok iránt megnyilvánuló erőszak eltűrése. Így nem születik több magyar csecsemő, így nem lesz csábítóbb vagy könnyebb magyarnak lenni.

A kerekasztal-beszélgetés egyik utolsó kérdése az volt: mit tehetünk?

Válaszunk: Hallassuk a hangunk!