Gáz női hibák??? Válasz a men.hu cikkére

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Gáz női hibák??? Válasz a men.hu cikkére

október 10, 2013 - 18:08
A mai napon "A 7 leggázabb női hiba, amelyektől menekülj!" címmel jelent meg cikk a men.hu oldalon - női szerző tollából, az állítólag gyakran emlegetett férfihibákat kiegyensúlyozandó. Dicséretes, hogy utóbbi kapcsán a "feminista" szó idézőjelet kapott - némileg mást jelent "férfihibákról" illetve szexista, hímsoviniszta társadalomról, kultúráról beszélni.

Jelenet a Muriel esküvője c. filmből

A mai napon címmel jelent meg cikk a men.hu oldalon - női szerző tollából, az állítólag gyakran emlegetett férfihibákat kiegyensúlyozandó. Dicséretes, hogy utóbbi kapcsán a "feminista" szó idézőjelet kapott - némileg mást jelent "férfihibákról" illetve szexista, hímsoviniszta társadalomról, kultúráról beszélni.

(A különbségről bővebben pl. írtunk.) A cikk elolvasása után viszont arra a következtetésre voltam kénytelen jutni, hogy a nőknek felrótt hibák épp ugyanennek a szexista társadalomnak a visszásságai mentén - mintegy pótcselekvések, válaszreakciók, megküzdési stratégiák - alakulnak ki, és nem valamiféle női természetből, hanem egyértelműen a nők - és férfiak - társadalmi helyzetéből és szocializációjából, azaz a nemek egyenlőségének hiányából eredeztethetők. (Megj. a vázolt jelenségek eredetét a szerző nem vizsgálta a cikkben, pedig ezzel talán lehetett volna a mondanivalót árnyalni).

Várni a herceget fehér lovon? A nagybetűs Férfit, akire - kedvenc szavam - "fel lehet nézni", mert leveszi a gyenge női vállról a lét súlyát, anyagi biztonságot nyújt és mindent megold? (És boldogan élnek, amíg meg nem halnak?) ezt (1949-ben) "Hamupipőke-mítosznak" nevezi, és ez a mítosz azóta sem kopott ki a köztudatból. Ami nem is csoda, hiszen a nemek közti különbség társadalmi presztízsben, anyagiakban, fizetésekben égbekiáltó. (Kik ülnek a jól fizető állásokban, kik többségben a parlamenti képviselők, a professzorok, a cégvezetők?)

Viszont: tény, hogy nem minden nő tud és akar a szerepelvárásokkal szembemenni, és pl. " ként" érvényesülni, viselve az azzal járó összes címkét, élén az "elférfiasodott"-tal. Nem minden nő feminista, és nem minden nőnek lételeme a társadalomkritika. Nem is kell, hogy így legyen: a biztonságot, méltányosságot, egyenlőséget az a nő is megérdemli, aki nem egy asztalracsapós típus, aki félénk, netán aki buta. Az emberi jogok alanyi jogon járnak, és nem aszerint, hogy adatott-e az egyénnek olyan természet és olyan aktivista szellemiség, hogy azokat kiverekedje magának, illetve, olyan beállítottságú-e, és vannak-e olyan lehetőségei, körülményei!, hogy fel tudja vállalni a kívülálló (szintén nem túl hálás) szerepét. Aki viszont ezt meg tudja tenni, nem szabad, hogy a saját privilégiumait nem tudatosítva, a saját szemüvegén keresztül nézze a többi nőt, és ebből a relatíve szerencsés pozícióból ítélkezzen felettük.

Aki nem egy kritikus beállítottságú személyiség, nem egy lázadó típus, az boldogulni fog a hímsoviniszta társadalomban úgy, ahogy tud, alkalmazza a számára hozzáférhető megküzdési stratégiákat, és igyekszik elvenni azt a keveset, amit a társadalom neki mint másodrendű állampolgárnak ebben a berendezkedésben nyújt. (E stratégia kiéleződése a gold digger, aki a rendszeren belül lavírozva igyekszik megfordítani az erő- és anyagi viszonyokat.)

Példának okáért, a nők - ha nem tartoznak a kritikus kevesekhez - azért ábrándoznak habos-babos esküvőről, hetedhét országra szóló lakodalomról, azért nincs az a pénzösszeg, amit arra ne sajnálnának, és azért tekintik azt "életük nagy napjának", mert a patriarchális társadalomban ez a maximum, amit elérhetnek, ráadásul ez az egyik olyan "eredmény", amiért társadalmi elismerésben részesülnek. (Kisebb az esélye, hogy miniszterelnökök vagy cégvezetők lesznek, ha mégis, a fogadtatás vegyes lesz.) Aztán: azért "célozgatnak", "tesztelnek", "duzzognak" stb., mert a nőket a társadalom mindenre szocializálja, csak önérvényesítésre, egyenességre, asszertív kommunikációra nem. (Utóbbira, legalábbis felénk, senkit, de a nőknek duplán kell tanulniuk az önérvényesítő kommunikációt és viselkedést.)

Igen, már hallom is a felháborodott férfihangokat - valóban nem minden férfi parlamenti képviselő, cégvezető stb. aki talicskával hordja haza a pénzt, valóban nyomasztják a férfiakat is a konzervatív férfiszereppel összefüggő elvárások. Ez abszolút érthető. Eleve a világunk, a környezetünk, a körülményeink a hagyományos nemi szerepek megvalósítására - hol keres ma, Magyarországon annyit egy férfi, hogy egy fizetésből eltartson egy családot? A férfi szerep jórészt ment: a családfenntartás egy személyben megvalósíthatatlan, a problémamegoldó felelőssége nem fekszik, a fű lenyírásért és csöpögő csap megjavításáért is hónapokat kell könyörögni, és még - kedvenc reklámcsaládomban, amivel állítólag egy magyar fogyasztó tud azonosulni - Tomi-apu is (tudjátok, akinek a felesége "okos, mert ... mos") elrontja, amit próbál megszerelni, és ezért még aranyosnak is kell tartani  - a női szerep viszont, benne az egyedül végzett  házimunkával, gyermekneveléssel ÉS a család ügyeinek rendezésével (de úgy, hogy az ne tűnjön azért dominanciának!) maradt. Pedig annyi önérzet a legkonzervatívabb nőben is van, hogy a kiszolgálásért, hagyományos szerepmegfelelésért ő is vár valamit egy kapcsolatban (és, noha minden vagyok, csak konzervatív nő nem, meg is értem). Mondjuk azt, hogy a férfi fizesse a vacsorát. Vagy feleségül vegye.

Nem tetszik? Megértem. De akkor mind a férfi, mind a női szerepek felfogásán változtatni kell.    

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Kabaré a miniszoknya körül - a nőiesség eszközei és a férfiuralom

szeptember 21, 2010 - 20:03
Fotó: Skowalewski / Pixabay

Smink, miniszoknya, a nőiesség egyéb mesterséges (!) kellékei. Van, aki - bár tudatos fogyasztóként, de - feministaként is viseli/használja, és van, aki ádáz antifeministaként is elutasítja őket. A hatvanas években állítólag szempillaspirál is került az elégetni szánt tárgyak közé (a melltartó csak mítosz!), a harmadik hullám szerzői közül (a kilencvenes évektől) viszont többen kiállnak a nők választási lehetősége mellett. A szépségkultuszról könyvet író Naomi Wolf egy dekoratív, sminkelt arcú nő - ez is jelzi, hogy még így is botrányt kavaró művében nem a puritanizmus mellett érvel. Van persze egy keményvonal is, pl. Sheila Jeffreys a leghatározottabban kiáll amellett, hogy még egy rúzs is az elnyomás eszköze, mert újratermeli a nemkívánatos különbséget, és megfosztja a nőket a lehetőségtől, hogy egyenrangú állampolgárként tekintsenek rájuk. Annyiban igaza van, hogy kutatások szerint a "férfiasan", zakó, nadrágkosztüm stb. öltözött női üzleti partnereket, szakembereket komolyabban veszik. (Kérdés, hogy jól van-e ez így.)

Mit adott nekünk a szexuálpszichológia?

december 15, 2009 - 16:00
Lux Elvira (Fotó: Nol.hu)

A neten renget szexológus, szexuálpszichológus tevékenykedik, és nők is gyakran kérnek tőlük tanácsot. Gyakran előfordulnak tévében, rádióban is szakértőként (a különböző műsorok vagy rovatok állandó szexuálpszichológusokkal rendelkeznek). Ebből arra lehetne következtetni, hogy rengeteg tabut döntöttünk meg az utóbbi évtizedekben, felszabadultan szexelünk, és van megoldás a kisebb-nagyobb problémáinkra. Pedig dehogy. Úgy tűnik, ezek a „szakemberek” is csak a nők elnyomásában segédkeznek.

Létezik-e egyáltalán társfüggőség?

július 31, 2009 - 20:52

Társfüggőnek olyan embereket, elsősorban nőket szokás nevezni, akik teljesen kiszolgáltatják magukat szerelmi partnerüknek, és egyetlen vágyuk, hogy örömöt szerezzenek neki. Nem foglalkoznak saját igényeikkel, vágyaikkal, hiszen csak annyi a céljuk, hogy megtalálják a „nagy ő”-t, és ha már sikerült összejönniük vele, egy életre megtartsák. A jelenség – ahogy az elnevezésből is sejthető – hasonlít a drogfüggőséghez, vagy az alkoholizmushoz.