Kedves Pride Szervezők!

Tudomásomra jutott, hogy véleményetek szerint a Pride nem kell, hogy az aszexuálisok képviseletében is fellépjen, mivel őket nem éri rendszerszintű elnyomás. Nem tudom, van-e az ismeretségi körötökben bárki, akiről tudjátok, hogy ezzel az orientációval rendelkezik, és megkérdeztétek-e tőle, hogy ő mit gondol. Sajnos tőlem nem kérdeztétek, de úgy vélem, fontos, hogy egy aszexuális véleményét megismerjétek, ezért az alábbiakban kifejtem.

Magyar nyelven rengeteg félreértés kering azzal kapcsolatban, hogy mi az aszexualitás, ezért először ezt pontosítsuk! Aszexuális az a személy, aki nem tapasztal szexuális vonzalmat. Nem szükségszerű, hogy minden aszexuális kerülje az aktust, az emberek több okból szexelnek, és a szexuális vonzalom csak egyike ezeknek. Ugyanakkor a többség kerüli, és ez nehéz helyzeteket eredményez, mert általában ütközik a társadalmilag elvárt viselkedéssel.

Például ha valaki szexuális aktus nélkül szeretne gyermeket, azt tapasztalhatja, hogy aszexuálisként - a leszbikus párokhoz hasonlóan - ki van zárva az asszisztált reprodukciós eljárásokból. Ha van olyan ellentétes nemű párja, akivel törvényesen részt vehetne ilyen eljárásban, akkor az orvosi papírokat kellene bemutatnia arról, hogy meddő vagy nemzőképtelen, és hogy ennek minden kezelési kísérlete sikertelen volt, így nem jön létre természetes úton a terhesség. Ha nincs ellentétes nemű párja, akkor abban az esetben, ha egyedülálló nő, csak akkor vehet részt az eljárásban, ha meddő, vagy ha elég idős ahhoz, hogy már kevés esélye legyen a természetes úton való gyermekvállalásra. Ez egyben automatikusan veszélyeztetett terhességi kort jelent. Lehet azt mondani, hogy minek pazaroljuk az állam pénzét mesterséges megtermékenyítésre, ha természetesen is lehetséges terhesség, de ugyanez elmondható a leszbikus nőkről is, akik joggal nem akarnak férfiakkal közösülni, és érthetően harcolnak az asszisztált reprodukciós eljárásokhoz való hozzáférés jogáért. Ráadásul, mint tudjátok, pénzért sincs hozzáférés, jogilag kizárt. Ahogy gondolkodom ezen, egyre inkább úgy érzem, hogy ezzel a zsarolással az állam erőszakot követ el rajtunk: közösülnünk kell egy ellentétes neművel, különben nem lehet gyerekünk.

Nemrég felhoztam ezt a problémát egy pszichiáternek, akivel azért kellett beszélnem, mert a környezetem szerint nem normális, hogy engem nem érdekel a szex. Eleinte én is így gondoltam, hogy ez csakis abnormális lehet, meg voltam rémülve és mentem volna önként is; miután rájöttem, hogy ez csak egy orientáció, és nem akartam már megváltoztatni, akkor meg küldtek. A pszichiáter szerint az aszexuálisokat kifejezetten ki kellene zárni minden ilyen eljárásból, mert betegek, a szexualitáshoz való negatív viszonyukat pedig átadnák a gyerekeiknek. Minden joga megvolt hozzá, hogy ezt mondja, és nem kellett attól tartania, hogy feljelentem. Hivatalosa igaza is volt, rá is írta az ambuláns lapomra a szexuális orientációm BNO kódját: F 5200 – A szexuális vágy hiánya vagy elvesztése.

Azt el kell ismernem, hogy soha sehol nem számított bűncselekménynek aszexuálisnak lenni, amennyiben a politikusok és diktátorok nem nagyon szokták tudni, hogy mi az. Ha belegondolok pl. egy aszexuális iráni nő helyzetébe, valószínűleg nagyon hamar megtanulja elnyomni a saját érzéseit, legalábbis ha nem akarja, hogy a mindennapi élete konkrét fizikailag kikényszerített szexuális aktusokkal legyen tele. Arról nem is beszélve, hogy még nem is hallott arról, hogy vannak aszexuálisok, és valaminek a hiányát mindig könnyebb tagadni és nehezebb észrevenni. A gyermeknemzés és a maszkulinitással szembeni elvárások közepette férfiként sem könnyebb helyzet aszexuálisnak lenni. Dél-Afrikában pedig tudok olyan aszexuális nőkről is, akiket a leszbikusokkal együtt vetettek alá “korrekciós” nemi erőszaknak.

Az erőszakról tudni kell, hogy abba nem csak az tartozik bele, amikor az aktus fizikailag kikényszerített, hanem a beleegyezés hiánya a döntő. A népesség 99%-a szexuális, és mivel az aszexualitás láthatatlan, sok romantikus (itt: párkapcsolatot igénylő, arra törekvő - a szerk.) aszexuális próbál kapcsolatot kialakítani szexuálisokkal. Gyakran megtörténik ilyenkor az, amit az angol nyelvű szakirodalom “coercive rape”-nek nevez, nemi erőszaknak tart, és aminek az aszexuálisok nagyobb arányban lesznek áldozatai, mint a szexuálisok. Arról van szó, hogy az áldozat autonómiája és szabad döntési lehetősége ellenében az elkövető tudatosan nyomást gyakorol vagy manipulációt alkalmaz, hogy meglegyen az áldozat részéről a beleegyezés látszata. Ilyen pl. alkohol vagy más tudatmódosító szer alkalmazása, a nem kívánt szexuális aktus pszichés hatásainak a tagadása, azzal való nyomásgyakorlás, hogy a szex "jár" a másik félnek, vagy hogy nem érzi szeretve magát, ha nem fekszenek le vele. Arra is vannak példák, hogy miután valaki aszexuálisként coming outol, és ezt nem veszik komolyan, elhatározzák, hogy rábírják az aktusra (“na majd én megmutatom, hogy nem vagy te aszexuális”), és ennek zsarolás a végső eszköze.

Másfél éve olvasom napi szinten az AVEN fórumot (Asexual Visibility and Education Network, asexuality.org), és mondhatom, hogy minden napra jut legalább egy, de néha két-három olyan szívszorító történet, hogy valakit nyomásgyakorlással bírnak szexuális tevékenységekre, vagy azt mondják neki, hogy tartozik a szexualitással a partnerének, beleértve azonos- és különnemű kapcsolatokat.

Aszexuálisként coming outolni is nehéz, ilyenkor általában azt mondják mások, hogy "aszexuálisok nincsenek". Létezésünk tagadása a leggyakoribb kellemetlen tapasztalatunk, és ezzel már mindannyian találkoztunk.

Azt is szokták mondani, hogy "látens homoszexuálisok" vagyunk. Pedig a helyzet éppen ennek fordítottja: sok aszexuális éppen azért kerül kapcsolatba az LMBT mozgalommal, mert melegnek hiszi magát, hiszen azt tapasztalja, hogy nem vonzódik szexuálisan az ellentétes nemhez. Az LMBT közösségben szerencsére lehetősége nyílik kérdéseket feltenni és válaszokat találni rájuk, így megtalálhatja például a romantikus orientációját. (Aszexuálisok esetében megkülönböztetünk romantikus vonzalmat nem (sem) érző aromantikusokat, valamint a szexuális orientációk mintájára hetero-, homo-, bi- és pánromantikusokat.) Előfordulhat, hogy az aszexuális egyén megtalálja a romantikus orientációját, de nem jön rá, hogy aszexuális. Így nem oldódik meg a problémája, hiszen szexuális vágya továbbra sincsen. Minden negatívumnak ki van téve, aminek az LMBT mozgalommal való kapcsolatba kerülése előtt, és még tájékozottság és öntudat sem védi.

Ha mégis sikerül rájönnie, hogy aszexuális, akkor viszont két választása van. Megteheti, hogy továbbra is egyszerűen LMBT személyként azonosítja magát, ami hamis öndefiníciót kíván, mert ezek az orientációk tartalmazzák azt is, hogy valaki szexuális. Ezt szorgalmazzák azok, akik nem választják ketté a romantikus és a szexuális orientációt, és hangoztatják, hogy a nem heteroromantikus aszexuálisok már úgyis tagjai az LMBT+ közösségnek. Ez azt is jelenti, hogy a speciálisan aszexuálisokat érintő hátrányok elleni kiállásról is le kell mondania.

A másik lehetőség, hogy elszakad az LMBT közösségtől, ami egy másik hamis öndefiníció, ráadásul láthatatlanul, mindenkitől elszeparálva még nehezebb a hátrányok ellen küzdeni és az érdekeket érvényesíteni. Ha tehát az LMBT+ mozgalom nem képviseli az aszexuálisokat, az nem csak a heteroromantikus aszexuálisokra nézve hátrányos, hanem legalább olyan káros az LMBT aszexuálisok számára is.

Lehetne folytatni a sort, hogy miért is természetes része a nem heteroszexuális orientációk sorának az aszexualitás (nem is értem, ha természetes, hogy valaki az egyik, valaki a másik, valaki pedig mindkét nemhez vonzódik szexuálisan, miért olyan meglepő, hogy valaki egyikhez sem?). Lehetne további példákat hozni arra is, hogy milyen bonyodalmakkal jár aszexuálisnak lenni, pl. pont ma mondtam egy meleg barátomnak, hogy még az aromantikus aszexuálisoknak sem könnyű: az ő kapcsolataik könnyen eredményeznek jogilag abszurd helyzetet. Az egyik ilyet angolul éppen “queerplatonic relationship”-nek hívják, nem érdekes?

Szóval lehetne folytatni, mégsem folytatom most, remélem, látszik ennyiből is, hogy:

1. az LMBT+ mozgalomnak és a Pride-nak képviselnie kellene az aszexuálisok érdekeit, mert nem tartoznak a ciszheteronormatív, preferált fősodorhoz;

2. emiatt jelentős és rendszerszintű hátrányok érik őket;

3. probléma a láthatatlanság és a megfelelő tájékoztatás hiánya, ami ezáltal kiküszöbölhető lenne;

4. ehhez szükséges, hogy kifejezetten megnevezzük ezt az orientációt és beszéljünk róla, nem elegendő pl. a queer részének tekinteni, és ezzel elintézettnek tartani a kérdést.

A témában széleskörű tájékoztatást tervezek, beleértve a magyar nyelvű anyagok közzétételét a queerace.wordpress.com-on. Bízom benne, hogy Veletek is fogok tudni együtt működni, és fórumokat szervezhetünk közösen a témában, mert jelen van, és fontos.

Üdvözlettel

Balta F.