Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.
Az utóbbira július 2-án kedd este 19 órától került sor a Nagymező u. 54-56. alatt található Apacuka Varietében, ahol a részvételt a Facebookon jelző 102 főnél jóval többen zsúfolódtak össze - még a lépcsőkön is ültek az emberek, és a későn érkezőknek állóhely is alig jutott. A moderátor szerepét Artner Sisso újságíró töltötte be.
Bán Zsófia felolvasása után rövid vita alakult ki a Pride érintettjeinek elnevezéseiről. Sokan - mint később megtapasztaltam, az egész rendezvénysorozat alatt visszatérően - nehezményezték a "betűk" gyarapodását - jelenleg az LMBTQIA-nál tartunk (L - leszbikus, M - meleg, B - biszexuális, T - transznemű, Q - queer, I - interszexuális, A - aszexuális). Ebből még mindig ki van hagyva a kérdező (questioning) és a heterókhoz és az LMBTQIA "ernyő" bármely "tagjához" vonzódni képes ún. pánszexuális (egyes nézetek szerint a "queer" tartalmazza ezeket) - mégis akadnak, akiknek még a már valamelyest bevett LMBT is sok. (Aktivista körökön kívül álló embereknek ez is kínai szokott lenni.) A "homoszexuális" kifejezés azonnali elvetésre került, mert (akárcsak az "izraelita") távolságtartó, "nem elég meleg" :) A "buzi"-t (és újabban a "köcsögöt") van, aki szívesen használja, hogy saját magára vonatkoztatva elvegye a sértő élét, de ez a fajta felforgató nyelvi politika nem mindenkinek szimpatikus. Felmerült a javaslat, hogy hozzuk vissza a "meleg" kifejezést all-inclusive formában, azaz mindegyikre vonatkozzon, de ezt joggal nehezményezik azok, akik nem az M betűt képviselik. (A társadalomtudomány Queer Studies néven kísérli meg mindezt lefedni.) Konszenzus nem alakult ki.
Ezután Nádasdy Ádám felolvasását hallgattuk meg, aki szerelmes verseiből válogatott - személy szerint nekem az ő felolvasása tetszett a legjobban, az előadott művek az egyetemes szerelmi líra gyöngyszemei. Elhangzott például A haverom és A szünet c. vers.
Nádasdy Ádám: A haverom
Homloka ráncos, a válla beton,
nagy és nehéz az én kis haverom.
Az arca smirgli, az ajka selyem,
két lába közt a nagy, nagy szerelem.
Bakancs- és szőr- és kölnivízszagú,
simára sikál, mint a földgyalu,
ha megkerget, hiába vinnyogok,
elgáncsol, nem úszom meg a botot.
Fagylalttal keni be a szívemet,
olvadtan nyal, miközben rámnevet,
nevessen, mert én vágyom a kezébe,
nem érti meg, hogy pornográf a léte:
teregetem a mosott cuccait,
a nyirkos öröm meg-megtántorít.
Odajön, állunk egymás tenyerében,
csupa virág a két-Ádámos éden
Nádasdy Ádám: A szünetA szünet nehezen volt elviselhető,
jött a valóság.
Amíg dolgozni kellett, boldog izzadás,
röpített a teendő: nem létezem, csak dolgozom.
Süket csend hirtelen, kis tanári szoba,
semmi lazítás.
Kötéltáncos a talajon: kínosan szilárd minden.
Lengeni kéne.
Vagy ellenkezőleg: bebetonozva lenni,
boldog párkapcsolat, sajtszagú délután,
sűrű rokonság. De én szabad vagyok!
Elolvasatlanul növekvő tudomány:
vádol az asztal.
Tea kéne, de meg se mozdul a rezsó,
vagy rossz a kábel - azt is egy sarokban találtam,ostrom előtti.
Őrjítően hosszú, nagy, félórás szünet
(töltve a pisztoly!),
érzem, hogy messze, valahol, mereven,
ott fekszik, hanyatt, mert túl okos volt.
Inkább tanulni kell. Nem kell az a nagy ész.
Édes a lecke.
Utána Bódis Kriszta következett, aki az elnyomás és diszkrimináció témájához az által kapcsolódik, hogy romatelepeken forgatott több filmet, és írott prózájának is ezek adják a helyszínt. Elmondta: a többségi társadalom sok esetben példát vehetne e rossz körülmények közt élő romáktól, mert ők elfogadják, tolerálják a köztük élő melegeket és transzneműeket, ráadásul értetlenkedésüket fejezték ki, amikor Kriszta a korábbi Pride-okon lezajlott tojásdobálásokról mesélt. ("Hülyék ezek! Miért nem hagyják, hogy azt csináljon, amit akar?") A rövid felvezető után egy regényrészletet hallhattunk egy Vágó becenevű, hivatalos munkáját elvesztett cigány emberről, valamint "Vágó felesége, lelki jó barátnőm"-ről.
A következő felolvasóként Kerékgyártó Istvánt hallhattuk, aki egy sok éve nem látott, időközben hajléktalanná vált apa látogatását mesélte el felnőtt lányához. A két egymástól elidegenedett ember közt kínos a feszültség. Az apa célja: egy régi, közös emléket pontosítani.
A szomorkás, nyomasztó történetet Erdős Virág könnyedebb-vidámabb versei követték: a közönség pozitívan fogadta az összes felolvasót, de a kínrímeket művészi fokra fejlesztő szerző különösen nagy sikert aratott, nem csak a verseivel, hanem a "miért támogatod a pride-ot?" kérdésre adott válaszával is. Elmondta, hogy ez csak látszólag támogatás az ő részéről, ebből tulajdonképpen ő maga profitál, mert egy élmény önmagukat vállaló, felszabadult emberek közt lenni, olyan élmény, mely nem csak örömteli, de a személyiségre is építő hatással van. (Kár, hogy a köcsöglista készítői pl. egészen biztos megfosztják magukat ettől az élménytől.)
Erdős Virág: A legszebb vers
balatonfüredi emlék
Férfibú és lányöröm:
a legszebb vers a
káröröm.
A legszebb vers egy régi
rózsa-
lugas árnyán írott
próza
vár állott most
gomba nő
a legszebb vers egy
ronda nő
a legszebb vers egy
uncia
arany
petőfi puncija
de
minden süket
dumán túl
a legszebb vers a
dunántúl
messze zengő
szép szava
sok hegye és egy
tava
kizárásos
alapon
a legszebb vers a
balaton
bezárt
bazár és tárt
kebel
a kishajók közt egy
rebell
a legszebb vers egy
nyári esten
ringó név a
hajótesten
katamarán vagy
kalóz
a legszebb vers a
„Gyed Maróz”
a legszebb vers a
vérfagyi
a csolnakázó
dédnagyi
a legszebb vers egy nagy
rakás
gőzölgő krumplipap-
rikás
egy strandpokróc a
romokon
alvó
szegek a homokon
jönni-menni
szandi nélkül
összebújni
randi nélkül
becuccolni
bárhova
a legszebb vers egy
szálloda
egy dakszliját mosó
masa
egy döglött hal fehér
hasa
vonatfütty és
dudaszó
a legszebb vers egy csunya
szó
a legszebb vers a parti
nagy
zuhé
s talaj-
menti
fagy
még zöldfülű de már
dilis
a legszebb vers az áp-
rilis
a legszebb vers
mi volna más
egy kisebb
vízbe-
fulladás
plusz: törölközés
száradás
a legszebb vers csak
ráadás
a legszebb vers hogy
amore
rabindranath
tagore
emlék-fák közt
élő ház
a legszebb vers a
Szívkórház
a legszebb vers a
szüreten
tartózkodni
füreden
hajnalig egy
darab
pólón
üldögélni
lenn a
mólón
elvegyülni
kiválni
még egy strófát
kivárni…
A legszebb vers csak
ígéret
majd elválik hogy
mivé lett
de lelle int s én
úgy hiszem
fogamban tartva
átviszem
mert rendbe’ van hogy
szép vagyok
a legszebb vers nem
én vagyok
a legszebb vers nekem
te vagy
szeress örökké el
ne hagyj
A versben is felbukkanó Parti Nagy Lajos sajnálta, hogy nem Virág zárta hangulatjavítóként az estet, mert ő ismét egy nyomasztó prózarészlettel készült. A történet egy család felbomlását taglalta. Anyuka, apuka, két szélsőjobb felé kacsintgató tinilány, Emese és Gyöngyvér, és egy véletlen, melynek során a homofób eszméket frissen elsajátító gyerekek felfedezik, hogy az apjuknak férfiszeretője van. Üvöltözés, könyörgés, álarcos támadás, megverés, halál, idegosztály - mindezt a házvezetőnő előadásában hallja a narrátor.
Egyvalamit hiányoltam az egyébként remek estből (a széken kívül, amihez a tömeg miatt csak a legvégén jutottam :) ) - és ez a hiányérzetem igazán csak utólag artikulálódott, amikor már szinte az összes pride-os programon felfedeztem azt, ami kedden még csak visszafogottan piszkálta a csőrömet: a női szempont, a nőkkel való empátia hiányát.
- "Vágó felesége" igaz, hogy "lelki jó barátnőként" szerepelt, de saját neve nem volt.
- az apa nélkül felnőtt lánygyerekkel, akihez egyszer csak hajléktalanként állít be a tékozló szülője, a szöveg vajmi kevés együttérzést sugallt: talán még meg is vetette a lányt, amiért magában beijedt, hogy az apja most pénzt kér tőle, vagy hozzá akar költözni.
- a melegségét (vagy biszexualitását) felfedező családapának mintha joga lenne kísérletezni, és a felesége igen ellenszenvesnek van beállítva, amiért a viszony hallatán kiborul, üvöltözik a férjével, és nem hajlandó tovább fenntartani a házasságot. (Talán ezért sem kellene a melegséget rejtegetni - egy "fedőházasság" hosszú távon egyik résztvevőnek sem jó, de tradícionális szerepek esetén a feleség jár vele roszabbul: nem elég, hogy nem teszik boldoggá, még kiszolgáló szerepköre révén a hátországot, a kirakatba tehető "szép családot" is biztosítja a férj számára, ahonnan az a tudtával vagy a tudta nélkül eljárhat kiélni a valódi vágyait. Ez minden, csak nem korrekt...) Az apa pozitív figurának, szenvedő alanynak tűnik, a gonosz női szereplők áldozatának.
A homofóbiára, rasszizmusra, szegények diszkriminációjára stb. tehát nagy volt az érzékenység, a nemek közti hatalmi különbségek azonban mintha elsikkadtak volna. Ez lehet így fordítva is: tapasztalataim szerint elég sok olyan ember van, aki a feminizmus kevésbé radikális követeléseire (pl. házimunka otthoni megosztása, több nőt a közéletbe, küzdjünk a nők elleni erőszak ellen stb.) lelkesen rábólint, viszont emellett - figyelmen kívül hagyva a roma illetve LBTQIA nők halmozottan hátrányos megkülönböztetését a társadalomban - rasszista és/vagy homofób. Maguk a romajogi vagy melegmozgalmak is hajlamosak figyelmen kívül hagyni a nemek közti különbségeket - erre azonban nem a struccpolitika a válasz, hanem az erőszak, elnyomás közös gyökerének tudatosítása, és az együttműködés előmozdítása. Hangsúlyozom, ez a véleményem csak a Pride-hét végére alakult ki - ezért is örültem a Transzfeminizmus workshopnak (amiről a következő beszámolóm fog készülni), valamint annak, hogy a felvonulás utáni Pikniken Jónás Marianna emberjogi aktivista a minden szempontból fantasztikus beszédében megemlítette a szexizmus elleni küzdelem fontosságát is.