Csaknem négy év pereskedés után a Fővárosi Törvényszék november 25-én első fokon ítéletet hirdetett a lúgos orvos áldozatának kártérítési ügyében.
Bene Krisztiánnak 25 millió forint kártérítést kell fizetnie Renner Erikának, amiért megsértette a nő testi épségéhez és egészséghez fűződő jogát.
- közölte Bakos Enikő bíró.
Fotó: Bödei János (Telex)
Döntését azzal indokolta, hogy a szakértői vélemény alapján a felperes, azaz Renner Erika másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, magát nem tudta ellátni, a legalapvetőbb fizikai szükségleteinek biztosítása is nehézséget, fájdalmat okozott számára, sérüléseinek ápolása ráadásul ma is nagy fájdalommal jár. A bíróság megalapozottnak értékelte a szakértői véleményt, az alperes, vagyis Bene Krisztián viszont „alkalmatlannak” tartotta azt, szerinte ugyanis úgy nem lehet szakértői véleményt készíteni, hogy a felperest a szakértők nem vizsgálják meg személyesen. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a nő sérüléseiről 2013-ban és 2015-ben készült fotók nem alkalmasak az aktuális állapot értékelésére, ezért a szakértői vélemény kiegészítését kérte. A bíróság szerint azonban elegendő bizonyíték állt rendelkezésre, ezért nem rendelt el további bizonyítást.
A bíróság figyelembe vette döntésénél, hogy a felperes ma is minden nap szembesülni kényszerül a támadás következményeivel, továbbá azt is, hogy a felperes biztonsági érzete megszűnt, a támadás következtében újabb gyermeket nem szülhetett”
- sorolta a bíró.
Súlyos hátrányként értékelte azt is, hogy Renner Erika nőiessége és szexuális élete súlyosan sérült. Ezért sem tartotta túlzónak, hogy - a nő követelésével megegyezően - 25 millió forintos nem vagyoni kártérítésre kötelezze a támadót.
Az ítélethirdetés után Renner Erika a Telexnek azt mondta, hogy megkönnyebbült, és bár tudja, hogy ennél jóval magasabb összeg is megilletné, de a magyar polgári jogrendszerben erre van lehetőség,
„Magyarországon ennyit ér a testem” - mondta. Ugyanakkor szerinte ennek az ítéletnek fontos társadalmi üzenete is van.
Nem éri meg senkit bántalmazni, mert annak nem csak büntetőjogi, de súlyos anyagi következményei lehetnek”,
fogalmazott.
"Ilyeneket akkor szokás mondani, ha valami egészen új szemléletmóddal közelítenek egy kérdéshez, tehát lelkesen kezdtem olvasni az EU számára kötelezően készített szöveget. Mire a végére jutottam, a lelkesedésem utolsó morzsája is odalett.
Nemhogy új szemléletről nincs szó, de még újracsomagolt ígéretek is csak elvétve bukkannak fel benne, szó nincs például arról, hogy a nők ingyen vehessenek részt egy emelt szintű KRESZ tanfolyamon. Erre pedig nagy szükség lenne, hiszen családügyi miniszterünk – aki amúgy ezt a csodás akciótervet is a nevére vette – szerint a nők történelmi erénye, hogy képesek folyton újratervezni. Akkor is, ha lázas lesz a gyerekük, meg akkor is, ha „nem megfelelő helyen hajtanak le az autópályáról”, magyarán, ha szerencsétlenkedő ügyefogyottak. Ezt a veretes gondolatot Novák Katalin októberben tárta a világ elé, a Nők Magyarországért díj átadásán, el lehet olvasni a koronavirus.gov.hu oldalon.
De ha már itt tartunk: a női akciótervből mindenestől kimaradt az erőszak kérdése, hiszen azzal mégsem lehet dicsekedni az EU előtt, hogy a magyar kormánypártok kétharmada májusban örökre elutasította a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményt."
"Amikor pedig már gyerekek haltak meg a családon belüli erőszak miatt, a fideszesek olyan intézkedésekkel hülyítettek minket, mint a feltételes szabadon bocsájtás szigorítása. Ami akár még örvendetes is lehetne, ha nem úgy állna a dolog, hogy Magyarországon a családon belüli erőszak elkövetői nem szoktak börtönbe kerülni. Sőt még büntetést sem szoktak kapni, mert a rendszer úgy van kitalálva, hogy ne segítsen az áldozatoknak. Magyar nők ezrei tudnának mesélni arról, hogy a hatóság hogy nem segít nekik, amikor kellene.
Ha a kormány az erőszak-elkövetőkkel van, ha a hatóság nem segít, segíthet-e más? Talán igen. „A Szerződés lehetőségeit figyelembe véve javasolnia kell, hogy a nők elleni erőszakot hozzáadjuk az EU-szintű bűncselekmények listájához” – írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Helena Dalli biztosnak a megbízólevelében. A Bizottság a 2020. márciusi nemek közötti egyenlőségi stratégiájában megerősítette a szándékot: a sokat szidott Brüsszel olyan javaslatot kíván letenni az asztalra, amely harmonizálja a nőkkel szembeni erőszak bűncselekménye ügyében a tagállami szabályozásokat. (Ez nálunk szigorítást jelentene.) A Bizottság felismerte, hogy macsóék blokkolhatják az isztambuli egyezmény ratifikálását mindenféle ideológiai habosítások okán, de ha ez az áldozatok további szenvedésével jár, az elfogadhatatlan és tűrhetetlen.
Nyilván ha megérkezik a formális javaslat, a maga idejében meg fogjuk tudni Orbán Viktortól, Varga Judittól, Rétvári Bencétől és a kommunikációs droidoktól, hogy ez is csak egy csúnya és aljas diktátum, amelyet Brüsszel talált ki, hogy a magyar kormány szabadságát csökkentse. Sőt, arról is értesülni fogunk, hogy a háttérben már Soros György is feni a fogát, hogy migránsokkal ömleszthesse el a Karmelita kolostort. Tudják, mit? Habosítsa csak a hülyeséget a Fidesz, nem kell vele foglalkozni. Őket ez érdekli, minket a magyar nők és gyerekek biztonsága."
„Az év egyik legfelháborítóbb híre - pedig micsoda évünk van ebből a szempontból - , hogy a kormány arra készül, hogy az orvosok szolgálati jogviszonyáról szóló, pár hete elfogadott törvény most készülő végrehajtási rendeletében kiskaput nyisson a szülész-nőgyógyászoknak. Akik, ha minden úgy marad, ahogy arról a Magyar Orvosi Kamara beszámolt,
az általános tiltás ellenére lehetőséget kapnának arra, hogy abban az állami kórházban, ahol dolgoznak, elláthassák a magánbetegeiket is.
Miközben az egész törvény egyik legfontosabb célja éppen az volt, hogy megszüntesse ezt az álszent, megalázó, korrupt és az orvosok vékony rétegét gazdagító gyakorlatot."
„Stark Tamás kutatásai szerint 700 ezer magyar állampolgárt vittek el a Gulágra, köztük 500 ezer volt katona, 200 ezer pedig civil. Az utóbbiaknak körülbelül a 6%-át tették ki a nők. A debreceni hadifogoly-átvevő táborban gyerekszobát is berendeztek a kint született csecsemők számára. „A halálos, illetve a 20 évre szóló ítéleteket az 1926-ban kiadott Dzerzsinszkij-féle büntetőtörvénykönyv 58. paragrafusa alapján hozták. Így jutott sok ezer magyar a Szovjetunió elleni kémkedés, diverzió, agitáció stb. vádjával a Gulág birodalmába” – állítja Stark, akinek számításai szerint a szovjet kényszermunkatáborokban 200 ezer magyar halt meg.
(...)
A lágerekben minden esetben, ha esett, ha fújt, napi 12 óra volt a munkaidő. Naponta kétszer adtak enni a foglyoknak, ha reggel kását kaptak, estére káposzta volt, vagy pedig fordítva. Az egyik asszony arról beszélt, kenyér csak annyi volt, hogy nem tudta, reggel egye-e meg, vagy este. Nagyon sokszor volt éhes, így előfordult, hogy elment az idősekhez, akik már nem bírtak enni. Ők ilyenkor odaadták a meghagyott kenyerüket, így legalább már el tudott aludni.
Olyan is előfordult, hogy hántolatlan zabot adtak vacsorára, amit azonban sokan nem bírtak megenni. A filmben arról is beszélnek, hogy a brigádoknak – egy brigád 32 fős volt – meghatározott százalékot kellett teljesíteni. Ha ez nem sikerült, akkor nem kapták meg a 60 dkg kenyeret, viszont ha többet teljesítettek, plusz 10–12 százalék vagy egy kanállal több kása volt a „jutalmuk”. A nőket verbálisan is sokszor megaláztatásnak tették ki: kutyának, prostituáltnak hívták őket, de olyan is volt, hogy egy nőt „német matracnak” neveztek.'
„Az orvostudományok területén előremutató munkát végző két, kivételes tehetségű hazai kutatónőnek ítélte idén az akadémikusokból álló zsűri a négymillió forint összdíjazású elismerést. Az ösztöndíj egyedülálló a magyar tudományos közéletben: csak nőknek szól, magyar kutatónőket támogat és az ország bármely pontjáról lehet pályázni rá. A program védnöke a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), az elmúlt 18 évben 49 magyar kutatónő nyerte el az ösztöndíjat – írja a szervezők közleménye.
Csuka Dorottya, a Semmelweis Egyetem Molekuláris Genetika Kutatócsoportjának vezetője a nehezen felismerhető, ritka vesebetegségekre specializálódott kutatásokat végez. Ezeket a betegségeket eddig 6-8 gén vizsgálatával próbálták beazonosítani, azonban ez sokszor kevésnek bizonyult, ezért a kutatónő a vérben található más enzimrendszerek mellett a véralvadási rendszerben is keresi azokat a géneket, amelyek mutációja ritka, örökletes vesebetegségek kialakulását okozhatja. A mutációk felismerése nagyon fontos a gyógyszerfejlesztéshez, hiszen ha a betegséget okozó megváltozott fehérje beazonosítható, a kezelése is hatékonyabb. Kutatása hozzájárulhat új diagnosztikai és célzott terápiás lehetőségek kifejlesztéséhez a ritka örökletes vesebetegségek kezelésében, valamint a máj és vese transzplantáció körülményeinek javításához is.
Bagoly Zsuzsa, a Debreceni Egyetem kutatója a felnőttkori rokkantság leggyakoribb okával, az iszkémiás stroke-kal foglalkozik. A betegség a halálokok között is az egyik leggyakoribb, és bár létezik rá kezelés, amely az ereket elzáró vérrögöket feloldja, az csak az esetek csupán 35, legfeljebb 40 százalékában sikeres. A kutatónő munkájának célja, hogy a jövőben egy egyszerű vérvétel eredményének segítségével előre meg tudják jósolni a vérrögoldó kezelés kimenetelét. A kutatások alapján egy olyan pontrendszert szeretne létrehozni, amelynek a segítségével javítható a kezelés hatékonysága és biztonsága. Az eredmények hozzájárulhatnak új terápiás megközelítések kidolgozásához is."
