Magyaróváron született 1889. április 3-án. 1907-ben iratkozott be a budapesti egyetemre. 1911-ben doktorátust szerzett: kidolgozott egy méréstechnikai módszert a radioaktív sugárzással foglakozók munkálatainak segítésére. Védése után Párizsba ment, és a Marie Curie vezetése alatt álló intézetben folytatta a munkát. Betegség miatt visszatért Budapestre, az Élettani és Takarmányozási Kísérleti Állomáson helyezkedett el. Részt vett a Galilei Kör tevékenységében. 1913-ban hozzáment Dienes Lászlóhoz (így rokonságba került Dienes Valériával, aki férje Pál nevű testvérének felesége volt). A Tanácsköztársaság idején férjét népbiztosnak, őt pedig a pesti egyetem modern elméleti kémia professzorává nevezték ki - emiatt később börtönbe, majd emigrációba kényszerült. 1922 és '28 között a kolozsvári egyetem gyógyszertani intézetének adjunktusa. Azonban miután férjét gondolkodása miatt vasgárdista diákok véresre verték, innen is menekülniük kellett. Berlinben éltek, majd 1931-ben Moszkvába települtek. Götz középiskolai tanár volt, majd a Nitrogénkutató Intézet tudományos munkatársa, később osztályvezetője. 1941-ben koholt vádak alapján letartóztatták és börtönbe vetették, ahol, valószínűleg tífuszban, meghalt.

Élete és munkássága elsősorban arra példa, hogy új tudományterületen mindig nagyobb eséllyel indulnak a nők. A radiokativitás, illetve a modern kémia akkor ilyen területnek számított.      

Néhány munkája: 

• A tudomány harca a világnézetért (1921, Napkelet)
• Harc Einstein körül (1926, Korunk), 
• Az elemek átváltozása és a modern anyag-fogalom (1926), 
• Rakétán a világtérbe (1928), 
• Kozmikus sugárzás (1929), 
• A milliomosok utcája (1930).

Felhasznált irodalom: