Ha a férfiak nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek?
Magyar keresztény-konzervatív körökben sem ritka dolog a nőkártya előrántása veszélyes helyzetekben. Legyen szó erőszakról, csalásró, korrupcióról, vagy bármi másról, ha az eseménylácban egy női szereplő felbukkan, azonnal kéznél van egy remek megoldás a dolgok magyarázatára: a nő.
Talán az elmúlt hónapok legszebb szépirodalmi interpretációját hallhattuk a napokban Gulyás Gergelytől, aki a művészetekben ismert női ábrázolások romantikus túlzásait emelte be a politikai közélet kommunikációs érvelésébe, jelen esetben Kósa Lajos kétes örökségi ügyének bagatellizálása formájában.
Arra az újságírói kérdésre, hogy Debrecen legnagyobb emberének korrupciót és hatalommal való üzérkedést is érintő botránya közben miért mondott rövid időn belül egymással szöges ellentétben álló dolgokat a miniszter úr, az őt arcpirítóan egyszerű trükkel átejtő csengeri nőről, Gulyás csak annyit mondhatott, hogy
ha férfiak nőkről beszélnek, gyakran túlzásokba esnek.
Ezzel az érveléssel kapcsolatban sok kérdés felmerül, többek között az, hogy az egymásnak ellentmondó nyilatkozatoknak (értsd: nyilvánvaló hazugságoknak), mi köze van a férfiak nőkkel kapcsolatos túlzásaihoz?
Ha tudja valaki a választ, jelezze nekünk is!