A román idősgondozók új betegsége: az „Olaszország-szindróma”
Az állam hozzájárulása a gondoskodási feladatokhoz, bár országonként jelentős eltérések vannak, összességében globálisan alacsonynak mondható. Emögött nagyrészt az az ideológia áll, miszerint a gondoskodás a nők "természetéből" fakad, ők erre velük születetten alkalmasak, ezért önként-dalolva - és persze ingyen, vagy megalázóan alacsony bérért - elvégzik. Ehhez a folyamathoz kézenfekvően illeszkedik a nők engedelmességre, kiszolgálásra, csendességre való szocializációja - így ugyanis kisebb eséllyel fognak szervezkedni, tiltakozni, hangosan követelőzni, sztrájkolni. Az egészségügyi és szociális szféra siralmas helyzetéből adódóan sokan arra kényszerülnek, hogy beteg, fogyatékos vagy idős hozzátartozóikat otthon ápolják. A feladatra persze - ellentétben az ideológiával - távolról sem minden nő alkalmas.
A tehetősebb országokban ezért, akik megengedhetik maguknak, alkalmazottat vesznek fel a gondoskodási feladatok ellátására. Ez idézi elő a nők migrációját keletről nyugatra. Közben saját gyerekeiket otthon hagyják, így a hiány mindig fennáll. A helyzet ráadásul az ápolt személynek sem feltétlenül ideális, hiszen ezek a munkavállalók általában nem rendelkeznek szakirányú végzettséggel. A szakképzett segítőt a család gyakran már nem tudná megfizetni, így feketén foglakoztat (kizsákmányol) egy kiszolgáltatott, képzetlen kelet-európai nőt.
Az elmúlt évtizedek során becslések szerint mintegy kétmillió romániai nő vállalt ilyen körülmények közt gondozási munkát Olaszországban. Ilyenkor saját gyerekeiket a férj, a nagyszülők vagy akár a szomszédok felügyeletére kénytelenek bízni. Eleinte minden érintett derűlátó, mert az anyagi helyzet javulását remélik, ugyanakkor a családok kényszerű elszakadása egy idő után mindenkit megvisel. A nőkön először fizikai tünetek jelentkeznek: krónikus fáradság, vagy ismeretlen eredetű fájdalom, majd egy idő után elhatalmasodik rajtuk a depresszió vagy a pszichózis. Így visszatérnek hazájukba, ahol pszichiátriai kezelésen esnek át. A feltűnően nagyszámú (csak az elmúlt két évben egyetlen kórházban 150) hasonló eset miatt olasz antropológusok utaztak a jászvásári (Iasu) kórházba, hogy tanulmányozzák a jelenséget.
(2017 márciusában az Observer és a Guardian az Olaszországban, jellemzően Szicíliában dolgozó román mezőgazdasági munkásnők kiszolgáltatottságáról írt. 2017 novemberében pedig rémtörténet járta be a világsajtót egy tíz éve szexrabszolgaként fogva tartott román nőről, aki idősgondozóként érkezett az országba.)