A család, a házasság védelme - először csak egy ártatlannak tűnő állásfoglalás. (Bár nem hiszem, hogy a "szinglik" bármilyen módon is veszélyeztetnék azt, hogy aki családot szeretne alapítani, így tegyen... De ha védeni kell, hát védjék...) Na de ha törvényi eszközökkel akarnak kikényszeríteni egy, szentnek és sérthetetlennek vélt életutat - az már diktatúra.

A szociológus "reméli, hogy gyermektelenségi adó csak átmeneti ötlet, ettől ugyanis nem fog nőni a gyermekvállalási kedv. Ráadásul vannak szép számban olyan nők, akik nem azért nem szülnek gyereket, mert nem akarnak, hanem, mert nem tudnak – vélte Tóth Olga a Reggeli Gyorsban. - Ez mélységesen megalázó és az emberi életbe olyan mértékű beavatkozás, ami elfogadhatatlan a 21. században."

Hozzáteszem, aki valóban nem akar (egyelőre nem akar, vagy egyáltalán nem akar), annak is teljes mértékben joga van így érezni. (Gondoljunk csak bele, ha már a nő szült, utána azért szólják meg, mert ezért és ezért rossz anya: "minek az ilyenek gyerek?" illetve ha jól csinálja a dolgokat, akkor meg "mikor jön már a kistestvér?" Szóval nehéz lehet a dolga a társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó nőnek...) Ráadásul a gyermekvállás kapcsán nem csak a nőkről, hanem a férfiakról is kellene beszélni, és - főleg ha ugye már olyan családcentrikusak vagyunk - szülőségről beszélni, és nem anyaságról.

De mindenképpen igaz, hogy ha a kormány már annyira növelni akarja a szülési kedvet (oké, elhiszem, hogy jaj, fogyunk, de minek legyünk még többen, ha a már meglevő állampolgároknak sem tudnak pl. képességeiknek megfelelő munkát adni?), tehetné ezer más, kevésbé sértő módon. Az életszínvonal növelésével, több gyermekgondozási intézmény létesítésével, kedvezőbb jogszabályokkal, és a hagyományos nemi szerepek erőltetése, a munkájukat szerető nők ostorozása (csúf, önző  "karrieristák") helyett a megújult nemi szerepek (pl. háztartásból, gyermekgondozásból részt vállaló férfi, és kiegyensúlyozott, teljes emberként, és nem cselédként élő nő...) propagálásával.

Ehelyett milyen tervekről lehet hallani? Az emberi jogok sárba tiprása, a gyermektelenség melletti döntés büntetése. (jó, hogy nem már börtönnel, szülésre kényszerítéssel!)

Boross Péter a családi adózás kapcsán korábban azt nyilatkozta a Gazdasági Rádiónak, hogy a gyermeket nevelőknek nyújtott adókedvezményből eredő költségvetési hiányt ellensúlyoztatni kellene a gyermeket nem nevelők gyermeknevelési hozzájárulásával.

Népesedési Kerekasztal. Egy Buczkó Péter nevezetű ámokfutó: " a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt kirekesztésére, faji szemponton alapuló bemutatására. Pontosan ilyen alapelvi jelleggel kellene rögzíteni a család és a házasság intézményének védelmét is, vagyis a „műsorszolgáltatás nem irányulhat családok és a házasság intézményének nyílt vagy burkolt megsértésére, negatív színben való bemutatására”. Na, na, kedves Péter. A kettőt nem lehet összemosni! A rasszizmus ártalmas, de az, ha valaki nem akar családot alapítani, nem árt azoknak, akik akarnak. Első esetben emberi jogokról beszélünk, másodikban különböző életszemléletről.  

Család védelme? Ebben benne lesz az is, hogy a bántalmazott nőnek kuss a neve, ne rombolja szét a családot, mivel azt a nőnek kell egyben tartania, inkább tűrjön? Benne lesz az  is, hogy újra megbélyegzik, megszólják az elvált nőket, mint 30 évvel ezelőtt?

Az a fura, hogy ezzel a hozzáállással még az iránt is sikerült bennem undort kelteni, amivel pedig egyetértenék. Én úgy gondolom, ne tegyenek semmit kötelezővé, még azt sem, amit magamtól is úgy tennék. Nekem sem tetszik a Szex és New Yorkban a "dobjuk ki minden hülyeségért a partnerünket, úgyis lesz másik"-hozzáállás (és mellesleg attól, hogy nézem a sorozatot, nem leszek ilyen...) - de ne az állam szabja meg, hogy én ezeket a dolgokat hogyan látom. Ez a sulykolás hányingert keltő. 

Emiatt zárom azzal, hogy ezt a cikket akkor is megírtam volna, és ugyanígy írtam volna meg, ha háromgyerekes anya lennék.