Lydia Becker (1827–1890) brit női választójogi aktivista, természettudós, újságíró

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Lydia Becker (1827–1890) brit női választójogi aktivista, természettudós, újságíró

december 21, 2015 - 23:24
A 19. századi angol nőmozgalom egyik vezetője, Manchester Society for Women's Suffrage alapítója és titkára, Jessie Boucherettel az 1870 és 1890 között megjelenő Women's Suffrage Journal szerkesztője.

1827-ben, február. 24-én született a lanchashire-i Chaddertonban. A kor szokásainak megfelelően csak otthoni nevelést kapott, azonban olyan élénken érdeklődött a botanika iránt, hogy 1862-ben így is díjat nyert egy tanulmányáért, 1864-ben pedig könyvet írt Botanika kezdőknek címmel. Női önképzőkört alapított, levelezett Charles Darwinnal.

1866-ban részt vett a National Association for the Advancement of Social Science éves találkozóján, és érdeklődését felkeltette egy bizonyos "Miért kell a nőknek szavazati jogot kapniuk" c. előadása. Ekkor határozta el, hogy ő is cselekedni fog a cél érdekében, és hamarosan megalapította a Manchester Society for Women's Suffrage szervezetet. Pár hónappal később egy megözvegyült kereskedőnő, Lily Maxwell tévedésből a szavazólistára került, és Becker biztatására le is adta a szavazatát. Ezután más női családfők is kampányolni kezdtek - egy fiatal ügyvéd, bizonyos Richard Pankhurst segítségével - a szavazati jogukért, azonban a hatóságok azzal válaszoltak, hogy utólag Maxwell szavazatát is érvénytelenítettek.

Ez azonban nem szegte Beckerék kedvét, és néhány részeredményt el is értek: a nők szavazhattak egyes területi választásokon, és iskolák vezető testületeiben is helyet kaptak. Elérték, hogy a Man-szigeten 1881-ben törvénybe iktatták a nők szavazati jogát. Az 1870-es években országjáró körutat szerveztek, beszédeket tartottak - egy ilyen alkalommal 1874-ben a tizenöt éves is a közönség soraiban tartózkodott.

Becker, tagadta az esszenciális nőies tulajdonságokat, nem élt azzal az érvvel, miszerint a nők morálisan "tisztábbak" vagy felsőbb rendűek lennének a férfiakhoz képest. Úgy vélte, hogy nők és férfiak értelmi képességeiben sincs különbség, így a koedukált oktatás híve volt. Másokkal ellentétben a hajadon nők szavazati jogáért is érvelt, sőt úgy gondolta, hogy nekik még nagyobb szükségük van erre. 1890-ben, diftériában halt meg. Neve - például  vagy  mellett - ott áll a Reformerek Emlékoszlopán a londoni Kensal Green temetőben.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Emily Davies (1830–1921), brit feminista, a nők oktatásának úttörője

december 22, 2015 - 14:31

Southamptonban született 1830. ápr. 22-én. Apja evangélikus lelkész volt. Fiatalon eljátszott a gondolattal, hogy orvos lesz. Apja halála után Londonba költözött, és a  által alapított English Woman's Journalban cikkeket jelentetett meg arról, hogy nőket is ki kellene képezni erre a hivatásra.

Emma Graf svájci tanár, szüfrazsett (1865–1926)

október 11, 2017 - 16:35

Langenthalban született, jómódú üzletember lánya, a tanítóképző elvégzése után 1887-től szülővárosában tanított. Később a berni egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, 1901-ben védte meg doktori értekezését. 1907-ben ő volt az első nő, aki a Tanárképző főiskolán tanári állást kapott. 1902 és 1920 között a Schweizerischen Lehrerinnenvereins (Svájci tanárok egyesülete) elnöke volt. 1912-től aktivan részt vett a szüfrazsett mozgalomban, 1915-ben alapítója és egyik szerkesztője volt a Jahrbuch der Schweizerfrauen-nek.

André Léo francia író, újságíró, feminista (1824–1900)

augusztus 18, 2017 - 15:34

Victoire Léodile Béra Lusignan-ban született, értelmiségi családba. 1851-ben férjével, akinek a 1848-as forradalomban való részvételéért menekülnie kellett, Svájcba költözött. Két fia nevén – André, Léo – kezdett publikálni, újságcikkei, elbeszélései, regényei jelentek meg.