A lundi egyetem első női hallgatója és a második nő, aki svéd egyetemen orvosi diplomát szerzett. A gyógyítás nála családi örökség – anyja, nagyanyja, dédanyja javasasszony volt, akiket sokszor üldöztek, boszorkánynak kiáltottak ki. Amikor az egyetemek nőket is felvettek, a család úgy határozott, legyen „hivatalos” gyógyító is közöttük. 1880-ban lett egyetemista, két évig egyetlen nő a férfihallgatók között, akik elfogadták és tisztelettel bántak vele. Dolgozott Malmőben, a stockholmi Karolinskában, később 32 éven át magánpraxist folytatott.
1939-ben a bukaresti orvosi egyetemen kezdte meg tanulmányait. 1943 nyarán a Fălticeni kórház sebészeten dolgozott önkéntesként, főleg amputációkat végzett. 1943 októberétől a bukaresti 9. számú kórház rezidense volt, a város bombázása alatt neki kellett egy sürgős agyműtétet elvégeznie. Diplomájának kézhezvétele után a kórház híres vezető idegsebésze, Dimitrie Bagdascar felajánlotta, hogy lépjen be a csapatába. Az ott töltött 47 év alatt szakterületén nemcsak hazájában, de az egész világon elismert lett.