Emily Dickinson: Mért lennél szoba...

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Emily Dickinson: Mért lennél szoba...

október 04, 2010 - 17:54

„Mért lennél szoba, hogy szellem kísértsen,

Minek lennél a ház.

Fölülmúlják agyfolyosók a

Matériát.

 

Éjfélkor kísértetet látva,

Künn biztosabb,

Mint szemközt látni bent a hűvös

Háziurat.

 

Jobb galoppozni kolostorban

A köveken,

Mint találkozni önmagunkkal

Fegyvertelen.

 

Magunk mögé rejtett magunk

Ijeszt agyon.

Hálónkban rejtőző orgyilkos

Nem oly borzalom.

 

A test revolvert kölcsönöz,

Ajtót becsuk,

Egy felsőbb szellemre vagy többre

Látása vak.”

                       

 (Károlyi Amy fordítása)

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Sylvia Plath: Apu

május 13, 2012 - 20:46

Kinőttelek, kinőttelek:

Fekete cipő, visellek
Harminc éve, mint egy láb,
Féregfehéren, s lélegzeni,
Tüszkölni alig merek.

 

Apu, meg kellett hogy öljelek.
De még előtte meghaltál -

Márvány-súly, csupa-isten zsák,
Szörnyszobor, egy-szürke bütyköd
Böhöm friscói fóka,

 

Atlanti habba lóg fejed,
Hol kékre babzöld víz pezseg
A szép Nauset előtt.
Imádkoztam, hogy visszatérj.
Ach, du Dreck.

 

Emily Brontë versei

december 07, 2010 - 19:47
Anne, Emily és Charlotte Brontë (Testvérük, Branwell festménye, 1834)

Emily Brontë: A Remény

Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.

Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!

Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.

Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon: