Gioconda de Vito olasz hegedűművész (1907 - 1994)
Gioconda de Vito klasszikus hegedűművész (1907–1994) 1907. július 26-án (egyes források szerint június 22-én) született öt gyerek egyikeként született a dél-olaszországi Martina Francában. Családja borászattal foglalkozott. Kezdetben formális oktatás nélkül játszott hegedűn, csupán egy helyi zenekarvezetőtől vett zeneelmélet-leckéket. Nyolcéves korában nagybátyja, egy Németországban élő hivatásos hegedűművész elhatározta, hogy ő maga fogja tanítani, miután hallotta Gioconda előadásában Charles Auguste de Bériot egy hegedűversenyét. Tizenegyéves korában beiratkozott a pesarói Rossini Konzervatóriumba, ahol Remy Principe tanítványa lett. Tizenhárom éves korában elvégezte a kozervatóriumot és megkezdte karrierjét szólistaként, tizenhét éves korára pedig mestertanár lett Bari újonnan megalapított kozervatóriumában. 1932-ben megnyerte a Bécsben megrendezett első Nemzetközi Hegedűversenyt Bach d-moll chaconne-jával.
Ezt követően Palermóban és Rómában tanított, a Szent Cecília Akadémián – korábban Mussolininek is bemutatták, aki nagy csodálója volt művészetének és állítólag hozzásegítette de Vitót a római álláshoz. 1944-ben az Akadémián életre szóló professzori kinevezést kapott, ekkor azonban a második világháború megakasztotta ígéretes karrierjének talán legproduktívabb időszakát.
A háborút követően rögzített néhány felvételt, 1948-ban pedig Londonban is bemutatkozott Brahms hegedűversenyével (Victor de Sabata vezényelt). E sikeres fellépést továbbiak követték az Edinburgh Fesztiválon, majd közös koncertek olyan művészekkel, mint Yehudi Menuhin, Isaac Stern és Arturo Benedetti Michelangeli. 1953-ra ő számított Európa elsőszámú női hegedűművészének, bár az USÁ-ban gyakorlatilag ismeretlen maradt.
1957-ben Wilhelm Furtwängler vezényletével egy Brahms-szonátát adott elő XII. Piusz pápa előtt a Gandolfo-kastélyban – a pápa maga választotta ki a szonátát. Egy évvel később de Vito egy Mendelssohn concertót játszott az egyházfőnek – egyúttal be is jelentette neki szándékát, mely szerint három év múlva visszavonul, mivel elérte karrierjének csúcsát. A pápa eredménytelenül próbálta döntéséről lebeszélni. Ekkortájt Edwin Fischerrel is együtt dolgozott, nem sokkal annak halála előtt – Brahms-szonátákat vettek fel, majd Beethoven Kreutzer-szonátáját és Franck A-dúr szonátáját.
De Vito 1961-ben, csupán ötvennégy éves korában vonult vissza – nemcsak a koncertezéstől, de hegedűn sem játszott többet és tanítani sem volt hajlandó.
Az USÁ-ban soha nem lépett fel, pedig Arturo Toscanini és Charles Munch több alkalommal hívták. Koncertezett azonban Ausztráliában, Argentinában, Indiában, Izraelben és Európában, valamint a Szovjetunióban, ahol az első Csajkovszkij Hegedűverseny zsűritagjaként is szerepelt.
Repertoárja nem volt széles: kevés olyan művet tartalmazott, amely a 19. századnál később született – Pizzetti talán az egyetlen kivétel. Kedvence „a három B” volt: Bach, Beethoven és Brahms. 1990-ben „The Art of Gioconda de Vito” címmel jelent meg felvételeiből gyűjtemény. A lemezen szerepel egy Bach kettős hegedűverseny, amelyet Yehudi Menuhinnal ad elő, Anthony Bernard vezényletével.
1941-ben kötött házasságot a brit David Bicknell-lel, az EMI egyik igazgatójával, 1951-től az Egyesült Királyságban élt. 1994-ben, 87 évesen hunyt el.