Amy Winehouse angol dalszerző-énekesnő (1983–2011)
Amy Winehouse (teljes nevén Amy Jade Winehouse) angol dalszerző-énekesnő 1983. szeptember 14-én született. Minden idők legtöbb lemezét eladó brit női előadója; Back to Black című 2006-os albuma nyolc Grammy-díjat kapott, emellett háromszoros Ivor Novello-díjas, valamint a legjobb női előadónak járó Brit Awardot is ő kapta 2007-ben. Jellegzetes kontraalt hangjáról ismert, dalai a soul, a rhythm and blues, a jazz és a reggae műfajai között mozognak. Nagy hatással voltak rá a jazz, a funk és a soul olyan nagyjai, mint Ray Charles, Frank Sinatra, Nina Simone, Sarah Vaughan, Charles Mingus, Nat King Cole, Donny Hathaway, Dinah Washington, Thelonius Monk és mások. Ám a klasszikus formákat egyedi módon adaptálta saját legmélyebb érzései kifejezésére. Ehhez hozzájárult mind előadásmódja, mind a saját lelkét, szerelmeit, traumáit olyakor kíméletlen őszinteséggel boncolgató, naplószerű dalszövegek.
Winehouse zsidó zenészcsaládban nőtt fel, apai nagyanyja és egyben példaképe, Cynthia ismert jazzénekesnő volt. Tízéves korában amatőr R&B bandát alapított, amelyet "Sweet n sour"-nak nevezett el. Tizenkétéves korában beiratkozott a Sylvia Young Színitanodába, később a BRIT Schoolban tanult Selhurstban, Croydonban, bár itt nem fejezte be tanulmányait. Első gitárját tizennégy évesen kapta, a következő évben kezdett dalokat írni. Tizenhatéves korára tökélyre fejlesztette énekhangját, miután soul-énekes barátja, Tyler James elküldte a demófelvételt egy ügynökségnek. Ekkoriban figyeltek fel a hangjára, előadói tehetségére, és hamar le is szerződött az Island Recordsnál. Bemutatkozó albuma, a Frank 2003 őszén jelent meg, Winehouse saját szerzeményeivel és két feldolgozással. Az album producere Salaam Remi, aki később a Back To Black munkálataiban is aktívan részt vett. Jazzes hangulatú albumával elnyerte a közönség szeretetét, és a kritikusok figyelmét is kiharcolta: a Frank-et az év albumának is jelölték, 2004-ben pedig Ivor Novello-díjat kapott érte. Amy azonban nem volt elégedett: úgy érezte, hogy az album nem az ő valós érzelmeit mutatja be, ezért megvált menedzserétől és nekiállt a "Back To Black" lemez személyes hangvételű dalainak megírásához.
Második és egyben utolsó stúdióalbuma, amely világhírűvé tette őt, 2006-ban jelent meg. Olyan slágereket tartalmaz, mint a Tears Dry on their Own, a Love is a Losing Game, a címadó dal, a Back to Black, vagy a Rehab című, amely világszerte ismertté tette és hetekig vezette a slágerlistákat. Utóbbiból több száz feldolgozást is csináltak már. A lemez egésze a szerelemről, a drogokról, a függőségről és a szerelmi háborúról szól. A Back To Black-en már nincsenek jazzes dalok, ehelyett a hatvanas évek girl group-, Motown- és Stax-hangzása dominál, ügyesen elegyítve modern, kortárs elemekkel. Az első lemezen dolgozó Salaam Remi itt is feltűnik, de a számok felében a korszak egyik legmenőbb új producere, Mark Ronson lett a dalszerző-énekesnő segédje.
Ezt nem követte új album, bár Amy időről időre dolgozott új dalokon. Az albumot követő években a média- leginkább az angol bulvárlapok előszeretettel cikkeztek Amy alkohol- és drogfüggőségéről, valamint kapcsolatáról (ex-)férjével, Blake Fielder-Civillel. Érthető módon ez a fajta rosszindulatú médianyilvánosság komolyan és tartósan megviselte az énekesnőt – Jarvis Cocker, a Pulp nevű brit zenekar énekese egyenesen arról beszélt egy, a The Guardiannek adott interjújában, hogy a brit bulvársajtó aktívan hozzájárult Amy halálához.
2011. július 23-án találták holtan otthonában, az énekesnőt, a törvényszéki orvosszakértői vizsgálat eredményei szerint a halál oka alkoholmérgezés volt.
Az Island Records 2011. december 5-én adta ki a Lioness: Hidden Treasures című poszthumusz albumot, amelyen Winehouse azon dalai szerepelnek, amelyeken halála előtt dolgozott. Amy édesapja, Mitch Winehouse pedig alapítványt hozott létre a drogfüggő fiatalok segítésére: az Amy Winehouse Alapítvány azokon kíván segíteni, akiknek egyébként éveket kellene várnia, hogy bejussanak az államilag támogatott elvonókra.