A Nőkért eddig nem politizált a szó köznapi értelmében. A politika csak annyiban érintette az oldalt, amennyiben az kifejezetten „nőpolitika” volt. Ám a politikai paletta ennél kicsit szélesebb – s a nem konkrétan női témák mentén alakuló szegmensei is erőteljesen befolyásolják a népesség több mint felét kitevő nők életminőségét, mindennapjait.

Ennek ellenére a politika mint férfitéma vonult be a köznapi megítélésbe olyannyira, hogy éppen a napokban jegyezte meg oldalunkon hozzászólásában egy regisztrált tagunk :

„Írta: inamorata, július 02, 2011
„Én a jó múltkor azon lepődtem meg egyébként, hogy a Déli Pu-n Magyar Narancsot szerettem volna venni az újságosnál, és látom ám, hogy a politikai újságok a férfilapok címszó alá voltak téve  
Hadd érezzem rosszul magam, hogy farok nélkül is képes vagyok politikával, közélettel foglalkozni.”

Magam ugyan nem  hiszem, hogy az újságos rendszerezésének ilyen rosszindulatú háttere lett volna – viszont egyáltalán nem csodálom,  ha ebben a világban egy érzékenyebb nőnek „üldözési mániája” lesz.

Mint tudjuk , a  politika komoly dolog, főleg rengeteg pénzt megmozgató dolog – ezért  oda nőt csak a legmegalapozottabb esetben engednek be. Pl. ha túl ingoványos  a terep, vagy éppen kedvezőtlen  „nőpolitikai” lépéseket kell meglépni.
A múlt század magyar történelmének voltak rossz csengésű nevei, az egyik legrosszabb ilyen épp  Ratkó Anna. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül került  ilyen helyzetbe éppen nőnemű miniszter, aminek esélye amúgy - megnézve az adott korban a nőpolitikusok előfordulási százalékait- nagyon  minimális volt. S lőn… De lehet, hogy ez is pusztán az az „üldözési mánia”, amiről már említést tettem.

Mint ahogy az lehet tán az is, hogy azon bosszankodom:  amikor ebben az országban a legkisebb magyar falutól kezdve a fővárosig a férfiak közterület-névadó szerepe a nőkéhez mérten kb. 99 :1, akkor itt és most az eddig  „gendersemleges” Moszkva tér új neve „Széll Kálmán” lesz – viszont épp a Janikovszky Éva Iskolát akarják bezárni…

Mert  ne legyenek illúzióink : ez igenis rányomja tudat alatt  a bélyeget a hazánkban felnövekvő gyermekektől nem szerint elvártakra - példát adva az egyik felének, s példa nélkül hagyva a másik felét.
És ez csak egy szűk része az egésznek, hiszen hasonlóan szélsőséges helyzetet  láthatunk, ha szétnézünk az éppenséggel  nekik gyártott magyar tankönyvekben, vagy végignézzük az ő fejlődésükért létrehozott iskolák tantermi dekorációját.

Ez is politika – bár az a része, ami csak a népesség felének esélyegyenlőségi kilátásait  nyírbálja - és persze épp azét a félét, aki ennek alakulásába nemigen szólhat bele aktívan.

Ha nem akarunk folyton ezen bosszankodni, persze bosszankodhatunk máson is, és politizálhatunk gender-függetlenül. Végülis erre nyitom meg ezt a rovatot, melyben napi politikai eseményeket citálunk, értékelünk és kommentelhetünk.

Itt van például az alábbi aktuálpolitikai téma:

Sokan és sokszor mondták a baloldali táborban, hogy a jobbról rengeteget ostorozott őszödi beszéd lényegében az őszinteség beszéde volt. A „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal” valóban ilyen önostorozás felhanggal is értelmezhető.
De vajon  milyen felhanggal bír az utóbbi Gyurcsány-vallomás ?

 Az MTI úgy értesült: Gyurcsány Ferenc - aki Mesterházy Attila és Kiss Péter után szólalt fel - beszédében nevesítette Baja Ferencet és Lamperth Mónikát, felidézve, hogy előbbi "szinte könyörgött, hadd legyen miniszter vagy államtitkár" a Gyurcsány-kormányban, az utóbbi pedig "sírt a vállán, hogy hadd maradjon miniszter". Szekeres Imrének azt rótta fel, hogy egy közelmúltbeli cikkében a Gyurcsány-kabinet száz lépés programját nevezte a költségvetési hiányt növelő legnagyobb osztogatásnak, míg Puch Lászlót állítólag azzal vádolta, megpróbált valakit rávenni, hogy "egy folyamatban lévő ügyben ellene valljon".

A magam részéről az ellenőrizhetetlen utólagos bemártásokat és a másra mutogató magyarázkodást már középső csoportos óvodásként mélyen elítéltem. Azóta meg nem is találkoztam ennyire  nyílt utólagos beköpéssel, mert ennél azért már minden kisiskolásnak több morális érzéke és esze volt.

Baloldali gondolkodásúként az én szememben eddig  Gyurcsány Ferenc a szerencsétlenkedéseivel és blogjával együtt egy megérthető kisember képét mutatta  - de ezek után  nem tudom és nem akarom már megérteni.