1867. július 8-án született Königsbergben (ma: Kalinyingrád), ötödik gyerekként, Käthe Scmidt néven. Rajztehetsége korán megmutatkozott, édesapja végig támogatta művészi terveit. Festészetet Königsbergben, Berlinben és Münchenben, szobrászatot 1904-től a párizsi Julian Akadémián tanult.  1891-ben kötött házasságot az orvos Karl Kollwitzcal, akivel Berlinbe költöztek. Két fiuk született, Hans és Peter.

Élete során szoros kapcsolatba került a baloldali mozgalmakkal. Műveinek gyakori témái a parasztság, munkások, éhező, kiszolgáltatott emberek. Első nagy litográfiasorozatának címe: Takácsfelkelés. Ezt 1898-ban állították ki Berlinben, egy országos kiállításon, ott figyeltek fel rá. A zsűri díjat javasolt neki, de ezt II. Vilmos megtagadta tőle. Kollwitz később is szálka volt a hatalom szemében.

1909-ben kezdett szobrászattal foglalkozni. 1914-ben Peter nevű fia elesett az első világháborúban. Gyászát a "Szülők emlékműve" szoborban jelenítette meg, mely a roggeveldi katonatemetőben láthatók (két térdeplő alak szemben a katonasírokkal).

1945. április 22-én, a második világháború befejezése előtt pár nappal halt meg.