Apja tekintélyes ügyvéd, szenátor, két lánya és fia igényes nevelésben részesült. Emily elvégezte az Amherst Academy-t és a Mount Holyoke Female Seminary-t, majd hazatért a szülői házba. Félénk, visszahúzódó természet volt, kevés emberrel érintkezett, de rengeteget olvasott, élénk levelezést folytatott. Valószínűleg 1850 táján kezdett verseket írni, de műveit csak kevés bizalmasa olvashatta. Életében mindössze hét versét publikálta, azokat is név nélkül. Az évek múlásával egyre visszavonultabb életet élt, gyakorlatilag nem hagyta el a házat.

Emily 1886-ban halt meg. Húga, Lavinia egy fiókban 40, kézzel összefűzött kötetben több, mint másfélezer versét találta meg, melyből mindössze 24-nek volt címe. A posztumusz kiadott versek komoly sikert arattak, napjainkban Emily Dickinsont a legnagyobb költők között tartjuk számon. Magyarra legtöbb versét Károlyi Amy fordította.

A lélek legfőbb perce... 

A lélek legfőbb perce
Az övé - egyedül -
Mikor barát és minden
A semmibe merül -

Vagy ő lép oly magasra,
A csúcsra távozó,
Nem látja földi szem,
Csak a Mindenható.

E földi nem-lét ritka,
De oly igaz lehet,
Akár a jelenés, a
Légnek alávetett,

A választott kevésnek
Tárt örökkévaló,
A kolosszális lényeg,
A nem romolható. 

ford. Károlyi Amy
 

A siker annak édes

A siker annak édes,
Kit kerül a siker.
Megbecsülni a nektárt,
Ahhoz szomjazni kell.

A vesztesek zászlóinak
Zsákmányolója sem
Tudná úgy körülírni,
Hogy mi a győzelem,

Mint haldokló legyőzött,
Kinek zárt fülibe
A győzelmes rivalgás
Tisztán hasít bele.

ford. Károlyi Amy

Agyamban van a temetés... (280) 

Agyamban van a temetés,
Éreztem: gyászmenet
Lépked, lépked, míg úgy tünik,
A tudat átreped.

S hogy mindnyájan leültek,
Szertartás, mint a dob
Döngött, döngött, míg gondolom,
Hogy elmém megfagyott.

Hallottam: ládát vonnak ők,
És lelkemben recseg
Az ólomcsizma-hang megint,
A tér meg kongni kezd

Akár harang lenne az ég,
S a lét csak puszta fül,
És én s a csönd de furcsa faj,
Zátonyon, egyedül.

Elmémben deszkaszál törik
S fokonként zuhanok,
Egy-egy világhoz ütközöm
S az eszmélet halott. 

ford. Károlyi Amy

Akár örvény mindközelébb... (414) 

Akár örvény mindközelébb
Forgó kerékfoga
Szűkítené habzó kerekét,
Míg az agónia

Hagymázos léted végső
Rojtjával játszogat,
Mikor valami pattan
És álmod megszakad.

Mintha mérőléccel lidérc
Mérné a perceket,
Míg pillanatod súlyát
Mancsában érezed.

Egy inad sem segíthet,
A tudat megfagyott,
De szólalt az Úr, s a gonosz
Legyőzve elhagyott.

S tán itéleted hallatik,
Mitől dermedezel,
A börtön kétségeiből
Bitóhoz visznek el.

S hogy szemedet bevarrta köd,
Még halasztást remélsz?
Mi volt a végsőbb félelem,
Hogy meghalsz vagy hogy élsz?

ford. Károlyi Amy