A spanyol polgárháború legendás alakja szegény, sokgyerekes családból származott. 15 évesen varrónőként kezdett dolgozni, később szakács lett. Mivel családja nagyon vallásos volt, kis híján apácának állt, végül azonban férjhez ment egy szakszervezeti aktivistához, és maga is elkezdett érdeklődni a szocialista mozgalom iránt.

1918-ban jelent meg első cikke, amelyet már a La Pasionaria ("golgotavirág") néven írt. Két évvel később alapító tagja volt a spanyol kommunista pártnak, 1936-ban képviselővé választották. Remek, szenvedélyes szónok volt, sokak szerint a huszadik század egyik legjobbja. Csatakiáltása, a No pasarán! (nem törnek át) a köztársaságpártiak jelszava lett. Másik híres jelszava:

Inkább állva meghalni, mint térdelve élni!

Franco győzelme után a Szovjetunióba menekült, csak a diktátor halála után, 1977-ben tért haza. Visszanyerte régi helyét a parlamentben, de betegsége miatt erről később lemondott. Hat gyermeke közül csak kettő érte meg a felnőttkort. El único camino címmel 1962-ben publikálta önéletrajzát, mely magyarul Az egyetlen út címmel jelent meg. 

Szobra Glasgow-ban