Egy szüfrazsett: Dora B. Montefiore Budapesten (1907)
1907/10. számában így írt A Nő és a Társadalom:
"Mrs. Dora Β. Montefiore budapesti tartózkodása minden várakozáson fölülálló sikert hozott egyesületünknek. Az angol előadáson – habár úgyszólván benne voltunk a nyárban – a közönség teljesen megtöltötte a Kereskedelmi és Iparkamara termét, amelynek átengedéseért e helyen is köszönettel adózunk a kamara elnökségének és titkárságának. A népgyűlésen, melynek helyét óriási „Választójogot a nőnek” felírású zászlók jelezték, pedig hatalmas tömeg vett részt, amelyen már külsőleg is meglátszott, hogy a társadalom minden rétegében sikerült fölkeltenünk az érdeklődést. A céljainkat kitűnően szolgáló telek átengedéseért e helyen is köszönetet mondunk a Nay és Strauss cégnek, a népgyűlés napján nekünk tett nagy szolgálatért Ligeti Miklós szobrászművésznek és a politikai bizottság buzgó tagjainak. Dirnfeld Janka, Kántor Alfrédné és Pogány Paula tagtársainknak a választmány ez alkalommal jegyzőkönyvi köszönetet szavazott az előadások önálló előkészítése és a vendégünk iránt tanúsított nagy szívességükért.
Az angol előadás tárgyát az angol nők választójogi küzdelmének története képezte a chartisták 1819. évi harcától a sokat rágalmazott szuffragettek mozgalmáig; végre egész világosan láthatták a távolabb állók is, milyen nevetséges mesékkel igyekezett az angol sajtó ellenszenvet kelteni a nők választójogáért küzdő nőkkel szemben. – A magyar sajtó nagy érdeklődéssel és nagyrészt jóakaró elismeréssel tárgyalta mind az angol előadás, mind a népgyűlés tartalmát; az egyetlen rosszaló bírálat félreértésen alapult, néhány rosszakaratú támadás egyesületünk egyes tagjai iránti animozitásból fakadt és minden objektivitást nélkülöz; ezért és mert vitatkozásaink színvonalát és hangját megfelelő mélyre nem sülyeszthetjük, mellőztünk minden hírlapi polémiát. A gyönyörű, napsugaras vasárnap d. u. szabad ég alatt megtartott népgyűlést Glücklich Vilma nyitotta meg. Mellernét és Schwimmert a gyűlés elnökeivé, Pogány Paulát és Horvát Jankát pedig jegyzőkül választották A rendőrséget Scheff László dr. r.-tanácsos képviselte.
Mellerné az elnöki széket elfoglalva arra utalt, hogy egyesületünk politikai mozgalma túlnőtt már az előadási terem keretén és hogy a választójogi reform küszöbén fáradhatatlan eréllyel kell törekednünk célunk elérésére. Mrs. Montefiore azt fejtette ki, hogy a munkásnőnek mint anyának és mint munkásnak mily nagy szüksége van a választójogra. Kiemelte mind ez alkalommal, mind az angol előadásban, hogy a küzdelem indokai között az anya gondjai milyen nagy szerepet játszanak.
Miért neveljem úgymond, fiamat arra, hogy megölje az Önök fiait? Miért járuljak hozzá azoknak a fegyvereknek árához, amelyeket a nép mellének szegezhetnek? A férfiak véres harcokkal küzdöttek ki jogaikat; de mi anyák vagyunk; nem gyilkos fegyverrel, hanem a meggyőzés fegyverével akarunk küzdeni. Az a férfi, aki élvezi a polgárjogot, a szabadságot és nem akarja azt másnak megadni, nem érti, mi a szabadság!
Mrs. Montefiore után Schwimmer Rózsa hosszabb beszédben lecáfolta mindazokat az érveket, amelyek a nők választójogának aktualitását vitatják és minden gondolkodó nő és férfi közreműködését követelte a választójog kivívása érdekében.
Vendégünk egy teljes hetet töltött Budapesten, ahol megtekintette a gyűjtőfogházat, az állami gyermekmenhelyet, a Nőtisztviselők Egyesületét is. 9-én a Magyarországi munkásnők egyesületében tartott előadást. Egyesületünk tagjai ezt az alkalmat is szívesen felhasználták, hogy vendégünket újból meghallgathassák. Utóbb átutazóban néhány óráig időzött Nagysurányban Engel Berta tagtársunknál, ahol betekintést nyert a cukorgyár munkaviszonyaiba. Egyesületünk munkássága rendkívül érdekelte nőt, aki egyik lelkes szószólója a minden osztálybeli nők együttes munkájának. Mrs. Montefiore tudvalevőleg az angol szociáldemokrata párthoz tartozik, de polgári egyesületekkel is dolgozik, sőt a stuttgarti szocialista kongreszszuson olyan testületet képviselt, amelyben minden párthoz tartozó férfiak és nők együtt küzdenek az általános választójogért.
Az előadás és népgyűlés költségeinek fedezéséhez – nehogy azok egyesületünket túlságosan megterheljék – a választmány és a politikai bizottság több tagja önként hozzájárult."