"Az állami szervek hagyják abba az áldozatok hibáztatását!" - Békés Dóra beszéde az Egymilliárd Nő Ébredésén.

Sziasztok!

Békés Dóra vagyok, az Újrakezdés csoport egyik alapítója. Talán ismertek minket, bántalmazott nők önsegítő facebook-csoportja vagyunk. Nap mint nap szembesülök azoknak a nőknek a történeteivel, akiket családon belüli erőszak ért a gyerekeikkel együtt, és azt kell mondjam nektek, ezek a nők igazi hősök, amiért sikerüt kitörniük a bántalmazó kapcsolatból, és új életet kezdeniük. És nem csak azért, amik már mindannyiunk számára ismeretesek, hogy erőszakos férjük nem csak verte és terrorizálta őket, és leépítette az önbecsülésüket is. hanem azért is, mert a legtöbbjüktől a környezete is elfordult, és azok a hivatalos szervek is keresztbetettek nekik és megnehezítették a dolgukat, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy kiszolgáltatott helyzetükben segítsenek rajtuk. Most idézek nektek néhány olyan mondatot, amit ők ezektől a szervektől, rendőrségtől, bíróságtól, gyermekvédelemtől kaptak válaszul, amikor segítségért fordultak hozzájuk.

Nikinek ezt mondta a rendőrség:

"Mi nem őrző-védő szolgálat, meg magántestőrség vagyunk. van fontosabb dolgunk is. a következő ilyennél ha iderángat, a gyámügyet fogjuk értesíteni, aztán elviszik a gyerekeit..."

Katalinnak a családsegítő ezt:

"Ha mégegyszer előfordul fizikai bántalmazás és nem költözik el a gyerekekkel, mindegy hova és miből, a kiskorú gyerekeit kiemeljük a családból,ez a törvény. Nem apuka a hibás, nem őt kell eltávolítani az okot kell megszüntetni."

Zsuzsa ezt kapta a családgondozótól:

"Maguknak a férjével az a baj, hogy nem tudnak egymásnak szexuális téren örömöt okozni."

Zsuzsannának az igazságügyi orvosszakértő azt mondta:

" Nem kizárt, hogy a váll sérülése sem traumás eredetű, hanem természetes sorsszerű megbetegedés..."

Szandrának a gyámügy ezt: 

"Földi pokolban tartja a gyerekeit! Ha nem teremt nekik biztonságos környezetet és még egyszer előfordul bántalmazás, mindent megteszek azért, hogy magától elvegyem a gyerekeket!"

Juditnak azt mondta a rendőrség, miután a volt férje betört hozzá: 

"Miért nem adta neki oda amit kért? Nem járt volna pórul es nem tört volna be az exe a lakásába. Örüljon hogy megúszta ennyivel!"

Zsófinak ez jutott, miután kihívta a rendőrséget: 

"Ne provokálja. vigyázzon magára"

Ezek történnek magyarországon, ez jár az embernek, ha bántalmazott nő.

És ezek után bárkinek van képe ferde szemmel nézni a nőkre, ha nem tudják otthagyni az erőszakos férjüket! Pedig ilyen légkörben ha valakinek erejét megfeszítve sikerül, hősként kellene ünnepelnünk, és segíteni, amiben csak tudunk! Nem véletlenül akarjuk, hogy Magyarország ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, amit tavaly aláírt! És igen, azt is akarjuk, hogy az állami szervek hozzáállása gyökeresen megváltozzon. hogy hagyják abba az áldozatok hibáztatását, a nők még mélyebbre tiprását, hogy segítsenek azokon, akiken kell, hogy igazságot szolgáltassanak. Mert ezek a nők is az adójukból fizetik őket! 

De nem csak az államnak, a hivatalos szerveknek van teendője, hanem nekünk, hétköznapi embereknek is.

Eve Ensler, az Egymilliárd Nő Ébredése mozgalom alapítója azt mondta: 

"Azt kell itt megérteni, hogy mindannyian érintettek vagyunk. Ha a szerencse folytán konkrétan nem, akkor szinte kötelességünk segítenünk azoknak, akik szenvednek. Ennek a női testvériségnek működni kell. Ne zárkózz magadba, ne hidd, hogy csak az a valóság van, amiben élsz! Körül kell nézni a barátnőink között. Lehet, hogy mélyen titkolnak valamit, nem mondják, mert félnek az ítélkezésektől."

Látjátok, nekünk is van mit tenni. mivel az idei Egymilliárd Nő Ébredése jelszava ez: "mi a te forradalmad?" Ezért én azt mondom, legyen az a mi forradalmunk, hogy körülnézünk a környezetünkben, és odafigyelünk a nőtársainkra, egymásra. Ha bántalmazást hallunk a szomszédból, menjünk át, ne tegyünk úgy mintha nem hallanánk semmit! Még ha komplett bántalmazó kapcsolatokat így megszüntetni nem is tudunk, és nem áll minden hatalmunkban, már az is nagy dolog, ha a bántalmazott nő tudja, hogy nincs egyedül, hogy valakihez fordulhat. Figyeljünk a baráti körünkre is, kollégáinkra is, ne rántsunk vállat, ha valami gyanús, még ha nem is mindig tudunk közbelépni. Magyarországon égetően hiányzik a szolidaritás, és neveltetésünknél fogva különösen a női szolidaritás, a nővériség, amiről Eve Ensler is beszél, ahol mi nők támogatjuk, bátorítjuk egymást, odafigyelünk egymásra, ahelyett, hogy egymást hibáztatnánk és versengenénk. Közhely, de együtt ellenállóbbak vagyunk. Tapasztalatból is beszélek, hogy ez micsoda segítség: az Újrakezdés csoportban már nem is egy olyan nő volt, aki a csoport támogatásából is nyerte az erőt ahhoz, hogy végre el tudjon menekülni erőszakos férje mellől. Mi ez, ha nem bizonyíték? A női szolidaritás csodákra képes! Szeretném, ha ma ezt is megünnepelnénk, ezeket a nőket, akik igazi hősök!

Nagyon sokan vagyunk, akik azt akarjuk, hogy szűnjön meg a családon belüli erőszak, és nagyon sokan, akik tenni is tudunk egymásért, úgyhogy ha mind megfognánk egymást kezét, lehet hogy kiderülne, nem is vagyunk kis szigetek! 

Fogjunk össze, hogy hallja meg a hangunkat Magyarország, ne tűrjük ezt a bánásmódot, és ne hagyjuk magunkat leinteni! Egymilliárd nőt nem lehet leinteni.