"A szexizmus társadalmi betegség" - Langer Ármin beszéde
Sziasztok lázadótársak!
„Isten mindannyiunknak a szívébe képességeket és küldetéstudatot táplált, nem firtatva, hogy milyen neműek vagyunk. Tehát férfiak és nők számára is ugyanúgy elérhetőnek kell lennie minden hivatásnak, kinek-kinek a maga Isten által adott képességei szerint” – ezek Regina Jonas szavai voltak, az első női rabbié, akit 1934-ben avattak rabbivá Németországban.
Pár hete volt a bemutatója egy német-magyar koprodukcióban készült dokumentumfilmnek Jonas életéről: egy-két kisebb, alternatív közösségbe sikerült elvinnie a rendezőnőnek a munkát, de a Mazsihisznél elutasításra lelt. A magyarországi zsidó hitközségek döntő többségét magába foglaló szervezet vezetője azt mondta, hogy amíg ő abban a bizonyos székben ül, a Mazsihisz intézményeiben sehol nem fogják vetíteni a munkát. Ezzel egy időben Magyarország egyedüli olyan zsinagógáját, ahol női rabbi működik – a Szim Salom Hitközséget –, nem ismerik el, mondván, olyan nincs, hogy női rabbi. Pedig vallásjogilag semmi akadálya nem lenne ennek, pusztán a hagyományhoz való egyik hozzáállás áll útjába: a szexista hozzáállás.
A szexizmus társadalmi betegség, ami épp úgy jelen van a zsidó vallásos közegben, mint a magyar többségiben: a zsidóságon belül a szexizmusra az orvosság a progresszív judaizmus – a magyar közéletben pedig mi, feministák, vagyunk a gyógyszer. Bőven van itt is mit gyógyítani... Elég például az olyan kijelentésekre gondolni, mint a legutóbb Kövér Lászlóé, aki szerint a politika férfias sport, a nők inkább maradjanak a házban... Ez utóbbival amúgy egyet is érthetnénk, csak míg a konzervatívok a ház alatt kizárólag a konyhát értik, mi az Ország- és Képviselőházat is.
Tavaly elvittem egy belga baloldali képviselő haveromat a Parlamentbe; épp ülés volt, ő pedig hirtelen alig kapott levegőt, mikor meglátta, hogy a közel 400 parlamenti képviselőből alig 30 nő. Én elhiszem, hogy kormányunk manapság a Kelet iránt érez szimpátiát a Nyugat helyett – bizonyos szinten még meg is értem –, de ne jussunk el oda az emberi jogok területén, ahol ezek az országok állnak. Ne tartóztassanak le békés ellenzéki tüntetőket, mint Azerbajdzsánban, ne verje szét tízezres tömeg a meleg méltóság menetét, mint Grúziában, ne legyen 0 a női parlamenti képviselők száma az Országházban, mint Katarban. Ne kelljen elölről kezdeni!
Hadd fejezzem be egy őszinte vallomással: baromi cikinek érzem, hogy 2013-ban az Európai Unió egy tagállamában azért kell tüntetnünk, hogy egy csoportot, a nőket, akik még csak nem is kisebbségiek, egyenlő jogok illessenek meg a férfiakkal. De igenis demonstrálnunk kell, a szemközti épületben „dolgozó” „urak” mindent megtesznek ezért, komondorozásukkal, felliberalizált-családozásukkal stb.... Amíg nőverők – emberverők – ülnek közöttük, amíg a családon belüli erőszak nem létező jogi fogalom, amíg, amíg, amíg..., addig nekünk folytatni kell a civil ellenállást, és azt kiterjeszteni minél tágabb körökre. Ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt és kitartást.
A múltkor szerettétek, úgyhogy hoztam ismét egy zsoltár-részletet, meríthetünk ebből is erőt:
שְׁמָר-תָּם, וּרְאֵה יָשָׁר: כִּי-אַחֲרִית לְאִישׁ שָׁלוֹם
„Vigyázd meg a gáncstalant és nézd az egyeneset, mert van jövője a béke emberének.” (Zsolt 37,37)
Langer Ármin a Szim Salom Zsidó Hitközség tagja.