Bécsben született jómódú családba, lányiskolai évei után elvégezte a bécsi konzervatóriumot. Az osztrák egyetemeken nők nem tanulhattak, ezért anyjával Zürichbe utazott, ahol többek között filozófiát, archeológiát, irodalmat és modern nyelveket hallgatott.

Tanulmányai befejezése után 1878-tól osztrák és svájci egyetemeken tanított irodalomtörténetet. Sokat utazott, bejárta Európát és Észak-Afrikát. Kapcsolatban volt a kor ismert művészeivel, tudósaival, egy ideig Friedrich Nietzsche baráti köréhez tartozott. 1885-ben Drei englische Dichterinnen (Joanna Baillie, Elizabeth Barrett Browning, George Eliot) című esszékötetével keltett nagy feltűnést. Támogatta a nőjogi mozgalmat, alapítója és rendszeres szerzője volt a Der heilige Kampf és a Der Federuf című lapoknak. 

Néhány munkája: Sultan und Prinz; Der Präsident vom Zitherclub; Wie ist Verantwortung und Zurechnung ohne Annahme der Willensfreiheit möglich?; Zur Begründung einer neuen Weltanschauung (Zur neuen Lehre); Aspasia; Die Pädagogin; Pessimistische Kardinalsätze.