március 2018

Larisza Petrivna Koszacs Novohrad-Volinszkijben született, anyja Olena Pchilka író, feminista, apja P. A. Kosach jogász, földbirtokos. Házitanárok tanították, négyévesen már írt-olvasott. Ukrán anyanyelvén kívül fiatalon megtanult angolul, németül, franciául, olaszul, görögül, latinul, lengyelül, bolgárul, oroszul. Gyerekkorában kezdett írni, a Zorjá című lapban 1884-től jelentek meg versei. Versek mellett elbeszéléseket, színdarabokat, esszéket, kritikákat is publikált. 19 évesen történelmi tankönyvet írt testvérei számára.

Az angliai Kingston-on-Thames-ben született, szüleivel 1855-ben emigráltak Ausztráliába. Sydneyben telepedtek le, édesanyja bíztatására ott végezte el a tanárképzőt. 1867-ben házasságot kötött Edmund Kay Wolstenholme kereskedővel, hét gyerekük született. A férfi alkoholista lett, 1884-ben elhagyta családját. Hogy el tudja tartani a magát és gyerekeit, Maybanke iskolát alapított lányok számára, ahol felkészítette tanulóit az egyetemi felvételire. A modern módszereket alkalmazó iskola hamarosan népszerű lett. Oktatói munkája mellett komoly szerepet vállalt a nőjogi mozgalomban.

Londonban született, a Queen’s College és a Bedford College hallgatója volt, 1883-ban diplomázott. Beutazta Európát és az Egyesült Államokat, kisebb elbeszéléseket, úti beszámolókat publikált. Első regénye, a Ships That Pass in the Night 1893-ban jelent meg, hatalmas sikert aratva, hamarosan több nyelvre is lefordították. Magyarul is megjelent Hajók, ha éjjel találkoznak címmel. Utazásai közben sokat pihent a Little Stretton-ban lévő The Green Dragon fogadóban, amelyet egy elbeszélésében is megörökített.

Blankenburgban született, értelmiségi családba. A tanítóképző elvégzése után Párizsban majd Londonban vállalt magántanítói állást. 1875-ben szülővárosában Erziehungsinstitut für Töchter höherer Stände elnevezéssel lánynevelő iskolát nyitott, amelyet házasságáig vezetett. 1890-ben elvált, és külön miniszteri engedéllyel szociológiát és közgazdaságtant tanult Berlinben. Az 1895-ben Erfurtban tartott 6. Evangelisch-Soziale Kongress egyik előadójaként ő volt az első, aki a nőkérdést keresztény nézőpontból mutatta be.

Varsóban született, elszegényedett, haladó elveket valló nemesi családba. Az Institut Guwernantek elvégzése után 1835-38 között az intézet tanára volt, majd az előkelő Zamoyski családnál vállalt nevelőnői állást. Velük utazott Párizsba, ahol találkozott fivérével, aki forradalmi tevékenysége miatt menekültként élt ott. Bekapcsolódott a lengyel emigránsok életébe és megismerkedett a feminizmus eszméjével.

Mit gondolsz, jelenleg a magyarországi viszonylatok függvényében a feministák és leszbikus nők hogyan tudnák kölcsönösen segíteni egymást?

A téma azért szerepelt a napirenden, mert az EP belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának (LIBE) készülő magyarországi különjelentéséhez a FEMM is csatolni fogja a véleményét. A várhatóan júniusban szavazásra bocsátandó jelentés ősszel kerül majd az Európai Parlament plenáris ülése elé, amely adott esetben ennek alapján kezdeményezheti az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítását Magyarországgal szemben a jogállamisági elvek megsértése miatt.

Magyar keresztény-konzervatív körökben sem ritka dolog a nőkártya előrántása veszélyes helyzetekben. Legyen szó erőszakról, csalásró, korrupcióról, vagy bármi másról, ha az eseménylácban egy női szereplő felbukkan, azonnal kéznél van egy remek megoldás a dolgok magyarázatára: a nő.

Talán az elmúlt hónapok legszebb szépirodalmi interpretációját hallhattuk a napokban Gulyás Gergelytől, aki a művészetekben ismert női ábrázolások romantikus túlzásait emelte be a politikai közélet kommunikációs érvelésébe, jelen esetben Kósa Lajos kétes örökségi ügyének bagatellizálása formájában. 

Az áldozathibáztató retorika, illetve az emögött sorakozó kollektív megerősítő moralitás csúcsra járatása figyelhető meg mostanában, jelentős részt az egyre dagadó #metoo eseményláncnak is köszönhetően.

Sokszor kínosan felhördülünk más kultúrák, vagy épp a modern társadalmak, így az amerikai törvények ellentmondásosságain, érdemes azonban picit a saját társadalmi, kulturális és jogi környezetünket is górcső alá vennünk mielőtt másokra mutogatnánk. 

Véleményem szerint, egy társadalmat nagyban meghatároz, hogy miképpen viszonyul a saját gyermekeihez, ez alapján pedig van bőven mit tenni Magyarországon is. Nézzünk is pár érdekességet, kommentár nélkül.

Szöulban született, hatéves korában kezdett hegedülni. Kilencévesen már fellépett a szöuli filharmonikusokkal, a kritikusok szerint hibátlan, érett előadóként mutatkozott be. 1960-tól a New York-i Juilliard School of Music hallgatója, ahol a legendás hegedűtanár, Ivan Galamian növendéke volt. 1970-ben Londonban lépett fel, egy Csajkovszkij darabot adott elő, és egycsapásra világsztár lett. A Decca szerződtette, sorra jelentek meg lemezei. Fellépett a világ valamennyi neves koncerttermében, világhírű zenekarokkal, a legnagyobb karmesterekkel. 

A család anyai és apai ága egyaránt híres tudósokkal, kutatókkal büszkélkedett. Antonia és testvére kicsi koruktól kezdve ismerkedtek a klasszikus irodalommal és a természettudománnyal. Mindhárman sikerrel - Antonia csillagász, Carlotta paleontológus, John-William orvosprofesszor lett.

Antonia a Vassaron 1887-ben kitüntetéssel végzett fizikából, csillagászatból és filozófiából. Ugyanakkor a The Miscellany-ban jelent meg cikke Hints of National Character in Language címmel. 

Anglia legelőkelőbb katolikus családjából származott. A krími háború alatt csatlakozni akart a Florence Nightingale vezette ápolónő-csapathoz, de visszautasították. Így megalapította a Stella Klubot, amely a katonák otthon maradt, gyakran nyomorgó feleségeit, gyerekeit segítette - a rendőri tiltás ellenére társaival bement a nyomornegyedekbe segélyt osztani.

Annie Whistler Angliában született, 1890-ben apja halála után anyjával és testvéreivel kivándoroltak Ausztráliába. 1892-ben házasságot kötött Charles Dorringtonnal és Perthbe költöztek. Annie festeni kezdett, vízfestményein a helyi flóra vadvirágait örökítette meg. 1900-ban a párizsi Világkiállítás ausztrál pavilonjában voltak láthatók képei. 1901-ben a Western Australian Museum and Art Gallery megvásárolta és kiállította 54 művét. Az elkövetkező években több nemzetközi kiállításon – Glasgow, London, St Louis – mutatkozott be.

Az első magyar női filmrendezők egyike fiatalkorában az Elzett gyárban dolgozott lakatosként, József Attila ismeretségi körébe tartozott. A háború alatt részt vett a budapesti gettó gyermekeinek mentésében. A háború után a Színművészeti Főiskola növendéke, 1949-1954 között a moszkvai Állami Filmintézetben aspiráns. A filmtudományok kandidátusa, Garai Erzsébettel és Bíró Yvettel együtt az első három magyar filmművészet terén doktorált kandidátus nő egyike. A Mafilm, majd a Movi Dokumentumfilm stúdióban dolgozott, számtalan dokumentumfilmet és riportot rendezett.

Valószínűleg ő az első, aki fényképekkel illusztrált könyvet publikált, és talán az első nő, aki fényképet készített. Apja nevelte, aki ismert tudós, a Royal Society titkára volt. Anna alapos botanikai ismeretekre tett szert, fő témája az algák kutatása volt. Henry Fox Talbot feltaláló megismertette vele a fényképezés korabeli technikáját, melyet felhasználva publikálta első könyvét British Algae: Cyanotype Impressions címmel 1843-ban.

Lübeckben született, művelt, felvilágosult szellemű családba. 17 évesen Berlinbe ment, ahol kezdetben magántanártól tanult rajzolni és festeni. Később, mivel a Porosz Művészeti Akadémiára csak férfiakat vettek fel, a nők részére alapított Schule des Vereins der Künstlerinnen und Kunstfreundinnen zu Berlin hallgatója lett. 1888-tól Münchenben élt és tanult, ott ismerkedett meg az impresszionistákkal, majd Párizsba költözött. Első önálló kiállítása 1893-ban a Salon du Champ de Mars-ban volt, férfi álnév alatt. 1900-ban kötött házasságot Otto Ackermann sváhci műkereskedővel.

A budapesti Zeneakadémián, majd Nápolyban tanult. Első fellépése a Városi Színházban volt, 1923-tól a budapesti Operaház tagja, majd 1924-ben bécsi Staatsoperhez szerződött. Hihetetlen nagyterjedelmű, tiszta szopránja felkeltette a neves operaházak és a közönség érdeklődését egyaránt, rengeteget vendégszerepelt. Fellépett Párizsban, Londonban, Milánóban. 1924-ben Rákosi Jenő díjat kapott, 1929-ben a svéd király a Pro litteris et artibus érdemrend aranykeresztjével tüntette ki.

A jelenlegi olimpiai bajnokot ötéves korában nagyapja tanította meg sakkozni, később általános iskolája csapatának erőssége lett. Első fontos győzelme1998-ban volt, megnyerte a l4 éven aluli lányok bajnokságát.  Azóta töretlenül fejlődik, háromszor nyert a lányok Európa-bajnokságán, bronzérmes volt a Junior Világbajnokságon. 2008-ban holtversenyben első volt a Sakk  Egyetemi Világbajnokságon. 2004-ben lett nagymester,  attól az évtől tagja az orosz sakkválogatottnak. 2012-ben Isztambulban, 2014-ben Tromsöben a sakkolimpián az aranyérmes csapat tagja volt. 

1955-ben a római világbajnokságon szenzációs vívással egyéniben és a csapattal is aranyérmet szerzett. Még kétszer nyert a válogatottal világbajnokságot (1959 Budapest, 1967 Montreal). Rómában (1960) ezüstérmes a tőrcsapattal. 1964-ben Tokióban a női tőrcsapat tagjaként olimpiai bajnok. A tőrcsapat Mexikóvárosban (1968) ismét ezüstérmet nyer. Számos világversenyen állt a dobogó második és harmadik fokán. Hétszeres egyéni magyar bajnok. Visszavonulása után női gimnasztikus testképzéssel foglalkozik, szakmai folyóiratokban publikál. Könyvei (tsz.

Görög anyától, olasz apától született. Nápolyban nőtt fel, első elbeszéléseiben tanítőnői tapasztalatairól írt. A nápolyi életről, emberekről megjelent cikkei hihetetlenül népszerűek voltak. Férjével több újságot alapítottak:  Corriere di Roma, Corriere di Napoli és az  Il Mattino, utóbbi a mai napig népszerű. Újságírói munkája mellett elbeszéléseket, regényeket publikált, több, mint 40 kötete jelent meg.