Monumentális munkája, az 1913-ban megjelent Geschichte der Gartenkunst napjainkban is alapműnek számít. A poroszországi Passenheimben született, értelmiségi családba, Breslauban tanult irodalmat, történelmet és művészettörténetet. Ott ismerkedett meg és kötött házasságot Eberhard Gothein professzorral, négy fiuk született. Férje támogatta tudományos érdeklődését és kutatásait, elkísérte tanulmányútjain.
Kassán született, apja rabbi, anyja tanítónő volt. 1867-ben az Egyesült Államokba emigráltak, ahol szociális munkásnak tanult. 1887-ben házasságot kötött egy nála 22 évvel idősebb, nyolcgyerekes, német származású rabbival. A gyereknevelés és a háztartás mellett angolra fordította férje beszédeit és aktív szerepet vállalt a New York Women's Health Protective Association tevékenységében. Férje halála után a zsidó nőegyletben tevékenykedett, tanított és leányiskolát alapított. Az I. világháború idején nőket toborzott a megüresedett munkahelyekre.
Első komoly sikere az 1971-es ifjúsági világbajnokságon elért győzelme. Hatszoros magyar bajnok, három egyéni, három csapatgyőzelemmel. 1973-ban, Göteborgban világbajnok volt a tőrcsapat tagjaként. Az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet nyert a női tőrcsapattal. Legnagyobb sikerét az 1976-os, montreali olimpián érte el, egyéniben aranyérmes, a csapattal ezüstérmes lett. Az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmes lett a csapat. 1973-ban és 1976-ban az év sportolónője, 1973, 1976, 1977 és 1979-ben az év magyar vívója volt. Sportolói pályafutásának befejezése után az MTK edzője lett.
Gyermekeknek és fiataloknak szóló regények, gótikus témák, romantikus krimik – a 104 évet megélt rendkívül termékeny író többféle műfajt kipróbált. Két alkalommal nyerte el az Edgar Awards-ot, a Thunder Heights (1960) és a The Mystery of the Hidden Hand (1963) című könyveiért. Utolsó könyvét Amethyst Dreams címmel 1997-ben, 94 éves korában publikálta. Írásai sajnos még nem jelentek meg magyarul.
Néhány műve: A Place for Ann, Skye Cameron, Seven Tears for Apollo, Listen for the Whisperer, The Golden Unicorn , Silversword , Woman Without a Past.
Élete eddigi legnagyobb sikerét érte el az idén Brazíliában, olimpiai bajnok lett. 10 éves korában kezdett vívni a Honvédban, első komoly sikere 1998-ban a venezuelai junior világbajnokságon volt, aranyérmes lett a magyar csapattal. Ugyanabban az évben a junior EB-en egyéniben ezüstérmes volt. Egyéniben hatszoros (2002, 2004, 2007, 2008, 2010, 2013), csapatban négyszeres (2000, 2008, 2010, 2013) magyar bajnok. 2009-ben átigazolt a Vasasba, Kulcsár Győző az edzője. 2015-ben egyéniben harmadik, csapatban hatodik, 2016-ban egyéniben harmadik, csapatban negyedik volt az Európa-bajnokságon.
Olasz apa, macedón-horvát származású anya nyolcadik gyereke, egészen fiatal korától kellett magáról gondoskodnia. Volt segédmunkás, textilgyári munkás, cseléd, kofa. A háború éveiben Balassagyarmaton a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után kommunista tevékenységéért bebörtönözték. A börtönből Szerbiába szökött, onnan küldött írásai a Nyugat-ban rendszeresen megjelentek. 1924-ben tért haza, az elkövetkező években népszerűsége csúcsán volt, munkáit több nyelvre lefordították. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, szökése után bújkálnia kellett.
A torontoi egyetem természettudományi karára járt, de elvégzése után jobban érdekelte az üzlet. A családja tulajdonában lévő Canadian Tire-nél helyezkedett el, és lépésről lépésre dolgozta fel magát a ranglétrán, amíg el nem érte a célját – ő lett a vezérigazgató. 1997-ben kivásárolta két fivérét a családi vállalkozásból. 1996-ben megkapta az Entrepreneur of the Year (az év vállalkozója) díjat. Több cég igazgatótanácsába - Albikin Management Inc., Canadian Tire Bank, Tire 'n Me Pty. Ltd. - is meghívták. 2002-ben a Ryerson University tiszteletbeli doktorrá avatta.
Gazdag arisztokrata családba született, két fivérével együtt valószínűleg korának legismertebb írócsaládja voltak. Első verse, a The Drowned Suns 1913-ban, első kötete, a The Mother and Other Poems 1915-ben jelent meg. Remek írásain kívül híres volt különc öltözködéséről, excentrikus viselkedéséről.
Néhány műve: Bucolic Comedies, The Shadow of Cain, Collected Poems, The English Eccentrics, Victoria of England, Fanfare for Elizabeth, Taken Care Of (önéletrajz)
Az Illinois állambeli Northbrook-ban nőtt fel és kezdett sportolni. Rövidtávú gyorskorcsolyázással kezdte, később edzője tanácsára áttért a hosszabb távokra. 1971-ben ezüstérmes lett a ISU Sprint Championships-en, ez feljogosította a világbajnokságon való indulásra, ahol 500 méteren világcsúccsal nyert. 1972-ban az olimpia előtt 500 és 1000 méteren is új világcsúcsot futott. Szapporóban a olimpián 1000 méteren bronzérmes, 500 méteren olimpiai csúccsal aranyérmes lett. 16 évével ő volt a sportág legfiatalabb olimpiai bajnoka.
Az első magyar szupermodell középiskolás korában a Szeressétek Ódor Emíliát című filmben szerepelt. Érettségi után spanyol-német idegenezetői képesítését felhasználva dolgozott. Modellkarrierje véletlenül indult, egy csoportot kísért a Rotschild Szalonba, ahova nem érkezett meg az egyik manöken, és Rotschild Klára megkérte, ugorjon be. Két évtizeden át ő volt a Fabulon kozmetikumok reklámarca. A siker nem szédítette meg.
Amsterdamban, jómódú családba született. Iskolái a Teekenschool voor den Werkenden Stand és a Rijksakademie van beeldende kunsten voltak Amszterdamban. Az Amsterdamse Joffers nevű, női festőkből álló művészi csoporton kívül tagja volt még azArti et Amicitiae en de Vereeniging Sint Lucas, a Pulchri Studio és a Pictura Veluvensis művésztársaságoknak. Csendéleteket, portrékat festett, nyaranta pedig a vidéket járta és tájképeket készített. A munkájáért kapott elismerések között van a Willink van Collenprijs és a gouden medaille van koningin Wilhelmina (Wilhelmina királynő aranyérme).
Budapesten indult pályája, majd 1928-ban Párizsba ment. Festményeket és illusztrációkat készített, elfogadták a helyi művészek. A II. világháború alatt saját eszközeivel segítette az ellenállási mozgalmat, a háború után Aix-en-Provenceban telepedett le. Művei számos nemzetközi kiállításon kaptak díjat. Neves könyvillusztrátor volt, számos magyar mesekönyvben is láthajuk képeit.
Az ausztrál úszólegenda volt az első sportoló, aki három egymást követő olimpián nyert aranyérmet ugyanabban a számban (100 m gyors). A nők közül először neki sikerült száz méteren az egyperces álomhatáron belül úszni – 110 yardon 59.9 másodpercet ért el. Olimpiákon 4 arany- és 4 ezüstérmet szerzett, 39 világrekorddal (ebből 27 egyéni) büszkélkedhet. A sportág fenegyerekének tartották. A tokioi olimpián megvádolták, hogy állítólag ellopott egy zászlót a császári palotanál, letartóztatták, de nem indítottak eljárást ellene, sőt a császár a zászlót is neki ajándékozta.
Esbjergben született, apja hajóskapitány, később politikus, anyja rendező. Középiskolába hazájában és Franciaországban járt. Egyetemi tanulmányait Odenseben (1982-84), a franciaországi Chamberyben (1984-85) és Koppenhágában (1985-88) végezte. Fiatalkora óta a Venstre, Danmarks Liberale Parti (Bal, dán liberális párt) tagja. 1994-ben parlamenti képviselőnek választották, 2001-2005 között oktatási, 2005 és 2009 között a fejlesztési együttműködésért felelős miniszter volt. 2014-től az Európai Parlament tagja.
Sportoló családba született, gyerekkorában kezdett versenyezni és még kilencvenes éveiben is játszott. A Los Angeles Tennis Club játékosaként egyéni és páros számokban is indult, sokévtizedes pályafutása alatt 394 címet szerzett. Az 1930-as és 1940-es években a világ első tíz játékosa között volt. Számos amerikai és nemzetközi verseny győztese, Grand Slam bajnokságokon egyszer nyert, hatszor az elődöntőben, ötször a negyeddöntőben játszott. Utolsó versenye 2012-ben, 95 éves korában volt, párosban indult és nyert.
A Time magazin 1998-ban összeállította a XX. század húsz legbefolyásosabb vállalkozójának listáját. Az egyetlen nő közöttük Estée Lauder volt. New York Cityben született, magyar zsidó emigránsok leszármazottja. Apja vasáruboltjában tanulta meg a kereskedés alapjait, később vegyész nagybátyja szépségápolási cikkeket készítő laboratóriumában dolgozott. Egyik feladata a krémek kipróbálása és bemutatása volt, jó üzleti érzékével gyorsan megsokszorozta a forgalmat. 1946-ban Estée Lauder Co. elnevezéssel saját vállalkozást alapított. Az üzlet virágzott, sorra új termékeket dobott piacra.
1864 és 1866 között Stockholmban a Konsthögskolanban tanult rajzolni, a fametszést Carolina Weidenhayn kézműves iskolájában (Slöjdföreningens skola) sajátította el. A Ny Illustrerad Tidning című lap akkor létrehozott metszetstúdiójában kapott állást, ahol az angol Edward Skill volt a mestere. Skill halála után 1874-ben ő lett a stúdió vezetője. Több tanulmányutat tett Angliába, munkái rendszeresen megjelentek a The Graphic című lapban. 1877-től otthagyta a stúdiót és szabadúszóként dolgozott tovább.
A XIX. század legnagyobb virtuózai közé tartozott, tizenöt éves korában már nagysikerű koncerteket adott Ausztriában, Oroszországban, Németországban. Tehetséges tanár is, majdnem harminc évig volt a brüsszeli konzervatórium professzora. Magánélete változatos, a korabeli felfogás szerint néha botrányos volt, de ez nem okozott kárt rendkívül sikeres karrierjének. Rövid ideig Berlioz, a romantikus zeneszerző menyasszonya volt, de anyja rábeszélte, hogy inkább a zongorakészítő Pleyelhez menjen feleségül.
Riesenburgban született, a freiburgi egyetemen filozófiát hallgatott (többek közt Husserl és Heidegger tanítványaként), majd szakot váltva Königsbergben és Tübingenben volt orvostanhallgató. Leszbikusságát egyetemista korától felvállalta, családja és barátai elfogadták az orientációját.
Bernben és Zürichben tanult, már gyerekkorában érdeklődött a festészet iránt. Jómódú szülei 1901-ben két évre Antwerpenbe küldték, hogy ott tanulmányozhassa a holland mestereket. Az ezt követő években Bernben és Münchenben folytatta tanulmányait. Tájképei, portréi tették ismertté. Festett, rajzolt, freskókat készített és belekóstolt a fényképezésbe is. Több lapnak dolgozott, cikkeit saját fotóival illusztrálta. Témái általában a munkás- és nőmozgalom, a női emancipáció voltak. Szabadidejében szenvedélyes hegymászó és síző volt.
Jómódú, művelt arisztokrata családból származott. Első könyvét 1929-ben, megözvegyült nővére vigasztalására kezdte írni, Cousinerna (Unokatestvérek) címmel, 1834-ben jelent meg név nélkül. Ezt követően több regénye, esszéje jelent meg, a svéd realista regény egyik úttörőjeként tartják számon. Regényei az általa jól ismert arisztokrata körökben játszódnak, kritikusai kiemelik hiteles nőábrázolását. Egyetlen könyve jelent meg saját neve alatt, a Sagan om pinsessan Rosalinda eller foglarnes konungarike (Rosalinda hercegnő meséje).
Néhány munkája:
Kossuth-díjas, Érdemes művész, a magyar televíziózás egyik legjelentősebb alakja. 1957-től volt az MTV munkatársa, az évtizedek során egyedülálló életművet hozott létre. Magyar és külföldi, klasszikus és kortárs művek kerültek ki a keze alól, parádés szereposztással.
Egyik lánya Zsurzs Kati színésznő.
Néhány munkája:
Pécsett született, a budapesti Színművészeti Akadémián tanult színészmesterséget, 1914-ben végzett. A Magyar Színházhoz szerződött, 1927-től a Belvárosi Színház tagja volt. A következő évben Max Reinhardt hívta meg bécsi színházába játszani, több évet töltött ott. A háború után a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1948-tól Bécsben volt kulturális attasé és a Collegium Hungaricum vezetője. Élete fontos céljának tartotta a magyar nyelv ápolását. Tanított a Zeneművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, a nyelvművelésről és Beszélni nehéz címmel állandó sorozata volt a rádióban.
Lóránd Zsófia előadását a Mesterségem címere elnevezésű előadássorozat keretében hallhattuk, mely a genderkutatással foglalkozó, a disszertációjukat már megvédett kutatókat invitálja meg egy prezentáció erejéig.
Lóránd Zsófia – aki nem mellesleg a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) aktivistája – a jugoszláv feminizmust mutatta be, különös tekintettel az 1970-es és 1980-as évekre. Kutatását 2008 és 2012 között folytatta le; fontos kihangsúlyozni, hogy a jugoszláv feminizmust főként eszmetörténeti szempontból vizsgálta.
A feminizmus nem indított háborúkat. Nem ölte meg az ellenfeleit, nem állított fel koncentrációs táborokat, nem okozott éhínséget, nem élt kegyetlen módszerekkel. Harcait az oktatásért, a szavazati jogért, a jobb munkakörülményekért, a közbiztonságért, a gyermeksegélyezésért, a szociális ellátásért vívta. A bántalmazott és megerőszakolt nők számára felállított krízisközpontokért és menedékhelyekért, a menekült nők jogaiért, törvényi reformokért. Így hát amikor valaki azt mondja, hogy "én nem vagyk feminista", azt kérdezem: Miért nem? Mi a feminizmussal a problémád?
Ravennában született, apja Luca Longhi festő volt, fiatalon az ő műveit másolva tanult. Később együtt dolgozott vele oltárképek festésénél és önálló feladatokat is kapott. Korának népszerű portréfestője volt, de ezek közül csak egy, "A kamalduli remete arcképe" maradt fenn. A többi elveszett vagy lappang, aminek oka lehet az, hogy nem mindig szignálta képeit. Ismert munkái főleg vallásos tárgyúak, gyakori témája volt Madonna a gyermekkel és a szentek élete. Alexandriai Szent Katalinról készített képe a szakértők szerint egyben önarckép is.
Libby a török bugyogó felett viselt rövid szoknya viseletének tervezője és első viselője. Jómódú és felvilágosult családba született, otthonukban egyaránt megfordultak menekülő rabszolgák, művészek, politikusok. Férje vele együtt írta alá 1848-ban a nőjogok első konferenciájára való felhívást.
Moszkvában végezte el a filmfőiskolát, hazatérése után riportfilmeket kezdett készíteni. Első játékfilmje az Eltávozott nap volt. A következő években készített filmjei egyre nagyobb sikereket arattak, különösen a külföldi kritikusok és közönség előtt. Gyakori témája a nők élete, sorsa, helyzetük a magán- és közéletben. Az első női rendező volt, akit Arany Medve díjjal tüntettek ki 1975-ben az Örökbefogadás című filmjéért.
Az első svéd női diplomata Egelsundban született, fiatal korától foglalkoztatta a nők helyzete, különösen szociális és gazdasági kiszolgáltatottságuk. Iskolájában Skuld néven vitaegyletet szervezett, ahol főleg a nőkérdéssel foglalkoztak. Az egyetemen latin, francia és angol nyelvet tanult, 1887-ben diplomázott. A Norsk Kvinnesaksforening (norvég nőjogi egyesület) tagja, 1888 - 1889 között elnöke volt. Rendszeresen publikált az egyesület Nylænde című lapjában a nők tanuláshoz, függetlenséghez való jogáról.
A múlt század harmincas éveiben ő volt a legismertebb új-zélandi. Tehetséges zongoristának indult, de 18 éves korában a repülés felé fordult az érdkelődése. Angliába költözött és London Aeroplane Club tagja lett, néhány éven belül sorra döntötte a csúcsokat. 1934-ben szólóban repült Angliából Ausztráliába, megdöntve az addigi pilótanők rekordját. Két évvel később megtette ugyanezt az utat, de most már a férfiak rekordját is megdöntötte. Utazásaira rendszeresen magával vitte Buddy nevű macskáját.
A neves női választjogi harcos házaspár, Lucy Stone és Henry Browne Blackwell lánya, az első amerikai orvosnő, Elizabeth Blackwell unokahúga. East Orange-ban (New Jersey) született, 1881-ben kitüntetéssel végzett a Boston University-n.
Natalban született, tájképfestő anyja nyomdokait követve a dél-afrikai Botanic Research Institute illusztrátora. Itt találkozott a Rudi Loutit biológussal, házasságkötésük után Namibiában telepedtek le. Az ország vadállományát, különösen a fekete orrszarvúakat és az elefántokat olyan mértékben irtották a vadorzók, hogy a kihalás szélre kerültek. Blythe Loutit a helyi közösségekkel együttműködve létrehozta a Save the Rhino Trust alapítványt az állatok megmentésére.
Az angol radikális nőmozgalom egyik vezéralakja sokgyerekes, szegény munkáscsaládba született. Tízéves korától szövőgyári munkásként dolgozott, mellette esti iskolába járt. 1905-ben egyik testvérével Oldhamban elment meghallgatni Christabel Pankhurst előadását, és ez eldöntötte további sorsát. A Women’s Social and Political Union (WSPU) aktiv tagja lett, felfedezték szónoki tehetségét, szervezőkészségét.
A berlini egyetemen filozófiát, németet és társadalomtudományokat hallgatott, 1904-ben védte meg doktori értekezését. Már hallgató korában bekapcsolódott a nőmozgalomba, az 1910-es évekre már komoly tekintélyre tett szert, alapító tagja volt Nationalen Frauendienstes-nek. Vezetőségi tagja volt a német nőegyletek ernyőszervezetének, a Bund Deutscher Frauenvereine-nek. 1919-ben a Deutsche Demokratische Partei (DDP) tagja lett, 1920-ban beválasztották a Reichstagba. 1920-1933 között magas állást töltött be a belügyminisztériumban, 1926-1933 között ENSZ képviselő is volt.
Szülei már 10 éves korában észrevették matematikai tehetségét. A Sorbonne természettudományi karán kezdett tanulni, a háború alatt röntgentechnikusként dolgozott, utána tudta befejezni tanulmányait. 1925-ben védte meg a polónium alfa sugárzásáról írt doktori disszertációjat, utána anyja laboratóriumában kezdett dolgozni. 1926-ban házasságot kötött Frédéric Joliot-val, kutatásaikról közös publikációkban számoltak be. A mesterséges radioaktivitás felfedezéséért 1935-ben megosztott Nobel-díjat kaptak. 1936-ban rövid időre a tudományos kutatásért felelős államtitkári posztot töltötte be.
Az első, kasztíliai nyelvjárásban publikáló írónő szókimondó feminista volt. Műveiben élesen bírálta azokat a hagyományokat, amelyek a nők elnyomását, kiszolgáltatottságát jelentették. Korának egyik legolvasottabb, rendkívül népszerű szerzője volt. Legismertebb műve a Novelas Amorosas y ejemplares (Szerelmes és példamutató regények), amelyet a szerkezete miatt spanyol Dekameronnak is neveznek.
Egyetemi tanár, akadémikus, a kombinatorika, számelmélet és a matematikai analízis területén ért el kimagasló eredményeket. 1952-ben diplomázott az ELTE matematika-fizika szakán, az egyetem analízis tanszékén maradt tanársegédnek. 1980-ban védte meg akadémiai doktori disszertációját, ugyabban az évben kapta meg egyetemi tanári kinevezését, két évvel később ő lett a tanszék vezetője. 1985-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja.
Jómódú olasz családba született, fiatalon rövid ideig az Egyesült Államokban dolgozott tolmácsként, majd az 1920-as években Párizsba költözött. Divatszalont indított, amely néhány év alatt hihetetlen sikeressé vált. Szürrealalista stílusú ruhái összetéveszthetetlenek voltak, meglepő elegye a feltűnőnek és az egyszerűnek, vibráló, harsány színekkel, divatba hozta a válltömést. A ruhák mellett fehérneműket, ékszereket, parfümöket, kozmetikai szereket is forgalmazott.
Az első nő, akit ausztrál egyetemen professzorá neveztek ki, akit a Tudományos Akadémia tagjává és 1970-ben annak elnökévé választottak. A University of Queensland hallgatója volt, kémiát és geológiát tanult, 1928-ban kitüntetéssel végzett. 1931 és 1933 között doktori értekezésén dolgozott Cambridge-ben. Hét évet töltött Angliában, ezalatt több fontos publikációja jelent meg, szakterületének nemzetközileg elismert alakja lett. A háborúban a Women's Royal Australian Naval Service kódfejtő csapatának tagja volt.
Cottinghamban született, nevelőnők foglalkoztak vele, korán megtanulta a latin, ó-görög, héber és német nyelvet. Felnőtt korára 16 nyelven értett.
1941-ben felvették a bécsi képzőművészeti akadémiára, de néhány év után eltanácsolták, attól tartva, merész, öntörvényű látásmódjával „elrontja” a társait. Néhány évig Párizsban, majd New Yorkban élt. Azt mondta, azt szeretné festeni, amit érez, nem a külső az elsődleges, hanem a testtudatosság, a komoly önmegfigyelés. Munkásságát hosszú alkotói pályája során számtalan kitüntetéssel ismerték el. 2013-ban megkapta a velencei biennálé Arany Oroszlán díját.
A nemesi családból származó Caterina a ferrarai III. Nicholas d’Este márki udvarában alapos humanista neveltetést kapott, többek között latint, zenét, kódexfestést tanult. Később belépett a Santa Chiara rendbe, 1456-ban a bolognai rendház apátnője lett. Freskókat készített, kódexeket illusztrált, himnuszokat, vallásfilozófiai tanulmányokat írt. Főművének a Le sette armi spirituali (A hét spirituális fegyver)-t tekintik. 1712-ben a katolikus egyház szentjévé avatták, magyarul Bolognai Szent Katalin néven ismerjük.
Aradon született, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsváron járt középiskolába. Zsidó származása miatt családjával koncentrációs táborba hurcolták, egyedül neki sikerült Auschwitzot túlélnie. Hazatérése után a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatója volt. Az ötvenes években kezdett publikálni, főleg színdarabokat írt. 1974-ben Izraelbe emigrált, ahol a helyi lapok közölték írásait és darabjait is bemutatták. Ennek ellenére a beilleszkedés nehezen ment, férje halála megviselte, visszatérő depressziójától szenvedve 1976-ban öngyilkos lett.
Néhány munkája:
A szociofotó egyik markáns képviselője, Kalmár Katalin Ágnes Valkányban született, apja jómódú földbirtokos, aki mindenben támogatta, így rövid életében anyagi problémái nem voltak. A jóhírű Förstner intézetben tanult, majd Madzsar Alice mozgásművészeti iskolájába járt. 1932-ben kötött házasságot Sugár Andor festőművésszel, az ő révén került kapcsolatba a baloldali mozgalommal. A fotózást Reismann Mariann műtermében tanulta meg.
1874-ben végzett a stockholmi Högre lärarinneseminariet tanárképzőben. Egyetemre nem mehetett, Stockholmban az Ahlinska skolan-ban, majd a Södermalms högre läroanstalt för flickor-ban tanított 1883-ig. Elégedetlen volt a lányiskolák tananyagával, ezért hogy eredményesebben taníthasson, továbbképezte önmagát is, franciát, latint, történelmet és irodalmat tanult. Alaposan ismerte a reformpedagógiával foglalkozó irodalmat és maga is publikált a témában.
Az első nő, akit beválasztottak az amerikai Atomenergia bizottságba (Atomic Energy Commission), és 1973-ban annak elnöke is lett. Doktori dolgozatát a Stanford egyetemen készítette, majd 1947-től a University of Washington tanára lett. 1963-1972 között a Seattle Pacific Science Center igazgatója volt. Tudományos munkája mellett politizált is, 1976-ban megválasztották Washington állam kormányzójává. A korabeli újságok színes és szókimondó egyéniségnek mutatták be. 1980-ban veszített a választáson, visszatért a tudományos pályára. Utolsó könyve a savas eső veszélyeivel foglalkozott.
A Challenger űrhajó legénységének tagja Bostonban született, az egyetem elvégzése után egykori középiskolájában, Marylandban tanított angolt és történelmet. Mindig érdekelte az űrutazás, és amikor 1984-ben Reagan elnök és a NASA meghirdette a „Tanár az űrben” programot, azonnal jelentkezett. 1985 júliusában George Bush alelnök bejelentette, hogy több mint 11 ezer jelentkező közül őt választották be a csapatba. 1985 szeptemberében Houstonba utazott és az űrközpontban megkezdte a felkészülést. Többszöri halasztás után a Challenger indítására 1986.
