március 2017

Párizsban született, varrónő volt a szakmája. Sokat olvasott, foglalkoztatta a nők helyzete a társadalomban. 1831-ben lett az utópista szocialista Saint-Simon követője. Hamar rájött, hogy a mozgalomban a nők nem lehetnek döntéshozók, ezért társaival meglapították a Tribune des femmes egyletet, melynek legfontosabb célja a nők érdekeinek képviselete volt. Az 1848-as forradalom idején javaslatot tett a dolgozó nők életének megkönnyítését szolgáló olcsó nemzeti éttermek és mosodák felállítására. Egyik alapítója volt a Voix des Femmes című lapnak.

Fiatalon kezdett publikálni. 1848-ban megalapította az első német feminista újságot, a  Frauen-Zeitung-ot. Második férjével részt vettek a forradalomban, annak bukása után 1849-ben az Egyesült Államokba emigráltak.  Milwaukee-ban telepedtek le, Mathilde cikkeket írt, megismerkedett a helyi feministákkal, 1852-ben ott folytatta a Frauen-Zeitung publikálását. Szoros munkakapcsolatban volt Susan B.

Az 1788-ban született Wilhelmine Reichard első alkalommal férjével szállt fel, aki a német léghajózás pionírjai közé tartozott. Első önálló útja 1811. április 16-án volt, Berlinből indulva kb. 5000 méter magasba emelkedett és 33,5 km megtétele után Genshagenben ért földet. Ugyanabban az évben harmadik útja során átsodródott Svájcba és lezuhant, a balesetet csodával határos módon túlélte. Öt év szünet után – közben négy gyereket szült – Wilhelmine újra felszállt.

Mary Whiton Calkins pszichológus, különösen két dologról híres: ő volt az első nő, akit az American Psychological Association elnökévé választott, és ő az, akitől a Harvard egyetem megtagadta a doktori címet. 

A legismertebb klasszikus német szakácskönyv szerzője. A Praktisches Kochbuch für die gewöhnliche und feinere Küche első kiadása 1844-ben volt, az utolsó (eddig) 2012-ben. Davidis fontosnak tartotta a nők helyzetének javítását. Könyveiben kiállt amellett, hogy minden nő részesüljön alapos oktatásban, tanuljanak szakmát, legyenek képesek megállni saját lábukon. 

Néhány munkája: Beruf der Jungfrau, Puppenköchin Anna,  Die Hausfrau, Praktisches Kochbuch für die Deutschen in Amerika.

Az egykori polihisztorok modern képviselője, több, egymástól eltérő tudományterületen ért el kimagasló eredményeket. Publikációi jelentek meg fizika, kémia, pszichológia, élettan, gyógyszertan, gender témában. 1974-ben a müncheni egyetemen védte meg doktori értekezését elméleti kémiából. 1983-ban élettanból, 1984-ben pszichológiából és neurobiológiából szerzett tudományos fokozatot a müncheni Ludwig Maximilian  egyetemen. 1974-től a Max-Planck Intézet pszichiátriai osztályának tudományos munkatársa volt, 1983-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezést a müncheni egyetemre.

Az ausztrál parlament első női képviselője, és az első nő, aki kormányatag volt. Perthben született, munkáscsalád lánya, szülei a Munkáspárt tagjai voltak. Munka mellett tanult és szerzett tanári diplomát. Tanulás és munka mellett bekapcsolódott a egyetemi majd a helyi közéletbe, fontosnak tartotta a lakhatáshoz, oktatáshoz, munkához való jogok biztosítását, kiállt a nők egyenlőségéért. 1943-ban választották be a szenátorok közé, 25 évig volt a parlament tagja.  Érdemeiért a királynőtől 1968-ban megkapta a Dame Commander of the Order of the British Empire rangot.

A tehetős aradi orvos lánya, az 1804-ben született Buchwald Franciska gondos nevelést kapott, több nyelven beszélt, érdekelte a történelem, az irodalom. 1823-tól vasgyáros férjével Ruszkabányán éltek. A szabadságharc alatt fegyverekkel és ágyúgolyókkal látták el a honvédséget, a bukás után a bujdosókat segítették.

Selyemkereskedelemmel foglalkozó, jómódú családjának értékes könyvtárában töltötte már gyerekkorától napjainak legnagyobb részét. Különösen a matematikával és filozófiával foglalkozó műveket tanulmányozta. Párizsban 1795-ben nyílt meg az École Polytechnique, nőket nem vettek fel, de a hallgatók elkérhették az előadások anyagát, és utána beszámolót kellett róla írniuk. Sophie egy kimaradt férfihallgató nevén jelentkezett.

Mintegy kétezer fős tömeg vett részt tegnap Bukarestben egy, az orthodox egyházhoz köthető fundamentalista szervezet (ProVita) felhívására az ún. életpárti meneten. A résztvevők az "élet" és a "család" jelszavakat skandálták, valamint léggömböket eregettek, pl. "Minden gyerek egy földre szállt angyal" felirattal. 

A román királyi család udvari festője, a Novembergruppe tagja, a Berliner Secession csoport egyik alapítója volt. Altdorfban született, 13 évesen Münchenben a lányok részére alapított művésziskola, a Damenmalschule der Frau Staatsrat Weber tanulója volt, ahol neves művészek tanítottak. Az iskola befejezése után Párizsban folytatta tanulmányait. 1876-ban a román királynő udvari festőnek nevezte ki, ettől kezdve felváltva élt Bukarestben és Párizsban, később Berlinben, ahol 1894-ben női művészképzőt nyitott. 

Csodagyerek volt, még nem volt 14 éves, amikor Boca Ratonban döntőt játszott és elődöntős volt a French Openen. 1990-ben már a világ tíz legjobb játékosa között szerepelt, ilyen fiatalon ez még soha másnak nem sikerült. 1998-ban elődöntős volt Wimbledonban, ezüstérmet nyert. 1992-ben Barcelonában olimpiai bajnok lett. 2001-ben megnyerte az Austral Opent és a French Opent, ezzel a világranglista élére ugrott.  2002-ben megvédte címét Ausztráliában. Pályafutása során 14 WTA tornát nyert. 2012-ben beválasztották az International Tennis Hall of Fame tagjai közé. 

Az első nő volt, aki a torontoi egyetemen 1927-ben elektromérnöki diplomát szerzett, két évvel később a repülőmérnöki diploma is a kezében volt. A Fairchild Aircraft Ltd-nél kezdett dolgozni, majd 1939-től a Canadian Car and Foundry Co főmérnöke és az első női repülőgéptervező volt, nevéhez fűződik a Maple Leaf Trainer II repülőgép tervezése. A II. világháború idején ő volt a felelős a Hawker Hurricane vadászrepülőgépek tervezéséért és  gyártásáért. 1942-ben képregény is készült róla. Szüfrazsett nagyanyjához és anyjához hasonlóan feminista meggyőződésű.

Az osztrák nőmozgalom alapítója és vezéregyénisége jómódú családból származott, a kor szokásainak megfelelő nevelést kapott. Személyes tapasztalatai vezették a felismerésre, hogy a nőknek ugyanolyan képzést kell biztosítani, mint a férfiaknak, legyen szó egy szakma elsajátításáról vagy felsőfokú tanulmányokról.  1866-ban csatlakozott a Wiener Frauenerwerbsverein szervezethez, mely nők munkábaállításával foglalkozott. 1870-ben gimnáziumot nyitott, ahol a nőket egyetemi tanulmányokra készítették fel. 1902-ben alapítója és elnöke volt a Bund österreichischer Frauenvereine nőszervezetnek.

Anglia első női minisztere munkáscsaládba született, 15 éves korában bolti eladóként kezdett dolgozni. Belépett a szakszervezetbe, ez volt a kezdete életreszóló kapcsolatának a munkásmozgalommal. A  Women's Trade Union League és a National Federation of Women Workers tagjaként harcolt a nők jogaiért. 1906 és 1909 között az Adult Suffrage Society elnöke volt. A Labour Party (Munkáspárt) tagjaként az első női parlamenti képviselők egyike volt, 1929-ben munkaügyi miniszterré nevezték ki. Elismert szónok volt, cikkeket, könyveket publikált. 

A Famous Five (Híres ötös) egyik tagja (a többiek: Emily Murphy, Nellie McClung, Louise McKinney, Irene Parlb).1875-ben nővérével együtt a Working Girls' Association alapítója, a Women's Work in Canada című újság létrehozója és szerkesztője. Ez volt az első, dolgozó nőknek szóló kanadai újság. 1893-ben egyik létrehozója volt a National Council of Women egyesületnek.

Korán megismerkedett a feminista eszmékkel, fontosnak tartotta a nők tanulását, jogaik elismertetését, előadásokat tartott, cikkeket írt a témában. 1911-ben alapítója és elnöke lett a Societatea Emanciparea Femeii-nek (egyesület a női emancipációért). Nemsokára nevüket Societatea Drepturile Femeii-re változtatták (egyesület a nők jogaiért). 1912-től újságot is alapítottak Drepturile femeii címen, amelyben ismert előadók, egyetemi tanárok, politikusok is megszólaltak, fő céljuk a női választójog kivívása volt. Képviseltették magukat 1913-ban a magyarországi nemzetközi Nőkongresszuson is.

Debrecenben született, a család néhány év múlva Bécsbe költözött. Anyanyelvén kívül tudott franciául, angolul, olaszul és oroszul, remek sportoló volt. Fiatalon bekapcsolódott a mozgalomba, rendkívül fontosnak tartotta a munkások művelődését, oktatását, és tevékenyen részt is vállalt benne.  20 éves korában házasodott össze Viktor Adlerrel, az osztrák szociáldemokrata párt alapítójával. Rendszeresen publikált cikkeket a Gleichheit-ben és az  Arbeiter Zeitung-ban, sokat foglalkozott a munkásnők kiszolgáltatottságával. Alapító tagja a Arbeiterinnenzeitung-nak (Munkásnők lapja).

/Megjelent A Nő és a Társadalom 1907/10-11. számaiban/

Forró napsütésben jártam az afrikai sivatagon. Lovamat egy mimózafa alá vezettem, levettem róla a nyerget és szabadjára bocsátottam, hadd keressen magának a száraz bokrok között valami legelni valót. A hőség szinte elviselhetetlen volt. Leültem a fa alá. Lassanként elalmosodtam, fejemet a nyeregre hajtottam és elaludtam. Furcsa álmom volt:

Az első finn nőjogi szervezet, a Suomen Naisyhdistys  alapítója arisztokrata családból származott. Az 1870-es évek elején kezdett publikálni, Ringa vagy Aarne írói nevek alatt. 1887-88-ban Angliában és az Egyesült Államokban tanulmányozta a kortárs nőmozgalmat, megismerkedett a helyi aktivistákkal és részt vett a Washingtonban tartott nemzetközi nőkonferencián. Hazatérése után megválasztották a  Suomen Naisyhdistys  elnökének. 1893 és 1899 között az International Council of Women pénztárnoka volt.

A ljubljanai tanítőképzőn végzett 1903-ban, utána vidéki általános iskolákban tanított. A nőmozgalomban való részvételét nem nézték jószemmel felettesei, egyik helyről eltanácsolták, a másikat ő hagyta ott, és a Zarja (Hajnal) című lap munkatársa lett. Az Alianse ženskih gibanj (nőmozgalmi ernyőszervezet) elnökévé választották, nemzetközi nőkongresszusokon Rómában, Washingtonban, Koppenhágában vett részt. A Ženski pokret (nőmozgalom) című újság főszerkesztője volt, cikkei főleg a nők és fiatalok helyzetével, a női egyenjogúsággal, a munkásnők problémáival foglalkoztak. A II.

A viktoriánus kor egyik legjelentősebb, napjainkban is népszerű költője nyolcéves korában a görög és latin  mitológiával foglalkozott, tíz volt, amikor The Battle of Marathon címmel írt elbeszélő költeményt, 12 évesen anyanyelvén kívül görög, latin, héber nyelven olvasott. 1825-től publikált különböző folyóiratokban, a következő évben már önálló kötete is megjelent. 1845-ben ismerkedett meg Robert Browning költővel, házasságkötésük után Firenzében telepedtek le. Ez a szerelem ihlette a magyarul Portugál szonettek címmel megjelent, 44 versből álló kötetét.

A napjainkban egyik legjelentősebbnek tartott XIX. századi írónőnek Ernst Ahlgren álnév alatt jelent meg több regénye, novellája, színdarabja. Műveiben a korabeli nők életére fókuszált, a családban és a társadalomban egyaránt kiszolgáltatott helyzetükre. Naplója, Stora boken (A nagy könyv) és több más műve halála után jelent meg. Magánélete zaklatott volt, fiatalon férjhez ment egy nála majdnem harminc évvel idősebb, ötgyerekes özvegyemberhez. Victoria megismerkedett Európa legjelentősebbnek tartott kritikusával, Georg Brandes-szal, és beleszeretett.

Az első amerikai őslakos nőíró a pueblo indiánok rezervátumában nőtt fel, ahol még matriarchális hagyományok élnek. A Laguna Woman című verseskötetével jelentkezett, híressé a Ceremony című, 1977-ben publikált regénye tette. Storyteller című művében a költészet, képzelet, valóság, legenda és fényképek ötvözésével meséli el családja történetét. Művei magyarul sajnos még nem olvashatók.

(Az írás eredetileg a Reflektor.hu-n jelent meg 2016. június 24-én)

A nők számára 1848-ban létesített Queen's College első évfolyamának hallgatója volt, és olyan jó eredményeket ért el, hogy tanulmányai befejezése után matematikatanárnak alkalmazták. 1856-ban kinevezték a Cheltenham Ladies College igazgatójának, ezt a posztot haláláig betöltötte. 1865-ben tíz társával megalapították a Kensington Society-t, és javaslatot nyújtottak be a parlamenthez a nők szavazati jogáért. A javaslatot a törvényhozás 196 :73 arányban eluasította.

Az eleventollú, néha provokatív író élesen bírálta a férfiközpontú társadalmat, a városiasodó burzsoázia életében jelenlévő kettős mércét a nők megítélésében. Komoly erőfeszítéseket tett lányiskolák alapítására, a nők oktatásának kiszélesítésére, a munkanélküliek és az elmebetegek helyzetének javítására. Magánéletét sikeresen tudta összehangolni hivatásával, húszéves korában kimaradt a tanárképzőből és feleségül ment egyik tanárához, Kuopioba költöztek, ahol Minna újságíróként dolgozott.

A Drávaszög első néprajzi kutatója Monyoróson született. Vörösmarton és Pécsett tanult, az egyetemet német-latin szakon Belgrádban végezte. A vörösmarti algimnáziumban tanított, tanári munkája mellett a vidék múltját kutatta, tárgyi és szellemi emlékeit gyűjtötte. Komoly része volt a vörösmarti múzeum létrehozásában. (Lásd a fotóalbumot!) Horvátországban a Baranyai Júlia Népfőiskola őrzi nevét.

Néhány munkája:

Tudományos pályafutása 1960-ban kezdődött a Sagar egyetemen, Madhya Pradeshben. 1975-ben Delhibe költözött. Az 1970-es években az Indian Sociological Society tagjaként nevéhez fűződik a nőkkel foglalkozó szociológiai kutatások elindítása. 

Néhány munkája: Visibility and Power: Essays on Women in Society and Development; Structures and Strategies: Women, Work, and Family; Women and kinship: comparative perspectives on gender in South and South‑east Asia; Anthropological Explorations in Gender: Intersecting Fields.

Kaliforniában nőtt fel, a Los Angeles Figure Skating Club-ban indult sportolói karrierje 1983-ban. 1986-ban megnyerte a US bajnokságot, ő volt az első afroamerikai műkorcsolyázó, aki ezt elérte. Ugyanabban az évben a világbajnokságon is aranyérmes lett. 1987-ben sérüléssel küszködve mindkét versenyen ezüstérmes volt. 1988-ban ismét US bajnok, Calgaryban az olimpián pedig bronzérmes volt, a szezon végén visszavonult a versenyzéstől. Ő volt az első afroamerikai sportoló, aki téli olimpián érmet nyert, 2000-ben beválasztották a U.S. Figure Skating Hall of Fame tagjai közé.

A nőmozgalom egyik legsokoldalúbb alakja az első nők közé tartozott, akiket beválasztottak a német parlamentbe. Apja orvos, anyja ismert nőmozgalmár volt. Mivel német egyetemek nem vettek fel női hallgatókat, a zürichi egyetemen tanult, 1896-ban doktorált. Hazatérése után vegyészként dolgozott, a gyárakban tapasztalt körülmények felháborították, különösen a női-  és gyerekmunkások kizsákmányolása. 1909-től a  Deutschen Vereins für öffentliche und private Fürsorge vezetőségi tagja volt.

Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán végzett 1922-ben, többek között Deák Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Réti István és Csók István voltak a mesterei. A főiskola mellett a szentendrei, nagybányai, kecskeméti művésztelepeken is megfordult. Képei 1916-tól szerepelnek különböző kiállításokon. Tájképei, portréi napjainkban is az aukciós házak keresett darabjai.

A League of Women Voters első ügyvezető titkára a University of Texas  első női gyógyszerészhallgatója volt, 1901-ben diplomázott.  Huntsvilleben kapott állást, és amikor rájött, hogy diploma nélküli férfikollegái kétszer annyit keresnek, mint ő, elhatározta, változtatni kell. Meggyőződése volt, hogy a változáshoz szavazóképes  nők kellenek, és ettől kezdve életét a szüfrazsett mozgalomnak szentelte. A Galveston Equal Suffrage Association elnökeként komoly szerepe volt abban, hogy 1918-ban Texas államban, 1920-ben pedig az egész Egyesült Államokban a nők kivívták a szavazati jogot.

Az Iparrajziskola elvégzése után divattervezőként kezde pályafutását. Grafikusként számos magyar, német és olasz képeslapnak dolgozott. Komoly sikereket karikatúrái hoztak, 1947-től volt a Ludas Matyi munkatársa. Hazai és külföldi kiállításokon aratott sikereket, Olaszországban 1964-ben Bordighera díjat, Berlinben 1977-ben különdíjat kapott. Munkásságáért  1974-ben Munkácsy díjjal, 1980-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Néhány munkája: Női dolgok I; Női dolgok II; Das ewig Weibliche; Strange are the ways, Woman!; Wo sind meine Wimpern?

Az első és a második nő, aki az Egyesült Államokban természettudományos doktorátust szerzett, korának legelismertebb tengerbiológusának tekintették.  A Mount Holyokeban végzett 1871-ben, ott kezdett tanítani matematikát és természettudományt. Posztgraduális tanulmányait Syracuse-ban folytatta, ahol 1889-ben doktorált. 1896-ban a chicagoi egyetemen készítette el és védte meg második doktori  értekezését.  A Mount Holyokeban megszervezte a zoológiai tanszéket, 1904-től tanszékvezetőnek nevezték ki. 1888-as alapításától kezdve munkatársa volt a Marine Biological Laboratory-nak.

Christianiaban született értelmiségi családba, az anyja által vezetett leányiskolában tanult, végzés után nevelőnőként dolgozott. 1839-ben férjhez ment Jørgen Ullmannhoz, hat gyereket szült, majd 1854-ben különváltak. Vaterland Børneasyl néven nevelőintézetet alapított, irodalmi karrierje is akkor indult. A Nordisk illustreret Børneblad című lapban rendszeresen publikált elbeszéléseket, meséket, verseket, fordításokat, kritikákat, állandó munkatársa volt a a Nylænde című feminista újságnak. Egyik alapító tagja volt a Norsk Kvinnesaksforening elnevezésű nőjogi szervezetnek.

Berta Cáceres a természet védelméért és a lenca őslakosok jogaiért küzdött. 2016. március 3-án két férfi otthonában rátört és fejbelőtte. A gyilkosság előtt a négygyermekes anya többször jelezte a rendőrségen, hogy nemi erőszakkal és halállal fenyegették meg, de nem kapott védelmet a hatóságoktól. A környezetvédők számára legveszélyesebb országban 2010 és 2014 között 101 aktivista halt meg kétséges körülmények között. Cáceres ellenlábasai haragját leginkább azzal vívta ki, hogy civil kampánnyal elérte, hogy a világ legnagyobb gátépítő cége elálljon az Agua Zarca gát megépítésétől.

– A nőknek természetesen kevesebbet kell keresniük, mint a férfiaknak, mert gyengébbek, kisebbek, kevésbé intelligensek és ezért kevesebbet kell keresniük. Ennyi – kardoskodott a szélsőséges lengyel képviselő Janusz Korwin-Mikke, nem száz évvel ezelőtt, hanem ma, 2017-ben.

Erre a spanyol képviselőnő, Iratxe Grácia Perez emelkedett szólásra:

Az első nő, aki a Reichstagban felszólalt. Iparoscsaládból származott, 14 éves korában abba kellett hagynia az iskolát. Volt cseléd, gyári munkás, elmegyógyintézeti ápoló, megtanult varrni. 1908-ban az első nők között volt, akik beléptek a szociáldemokrata pártba. Gyorsan kiderült, hogy jó szónok, frappáns vitázó, megválasztották a párt felső-rajnai tartományi titkárává.  1917-ben beválasztották a párt végrehajtó bizottságába, ugyanazon évben a Die Gleichheit című lap szerkesztője lett.

Marseille-ben született, 1850-ben házasodott össze egy ügyvéddel. A házasság férj gyakori hűtlensége miatt tönkrement, de a korabeli törvények miatt csak 30 évvel később tudtak elválni. Olympe Párizsba költözött, ahol megismerkedett korának művészvilágával. Alapítója volt a Le Papillon és a Cosmopolitan Magazine című lapoknak. Publikációi visszatérő témája volt a nők elnyomott helyzete, joguk megszerzése ahhoz, hogy választók és választhatók legyenek. Sokat utazott, 1868-69-ben Amerikában volt sikeres előadókörútja. 

Néhány munkája:

Életcéljának tekintette népe kulturális örökségének megőrzését. Berber dalokat, verseket és meséket gyűjtött és fordított franciára. Tehetséges énekes volt, európai turnéja is nagy sikert aratott. Önéletrajzi ihletésű regénye, a Jacinthe Noire (Fekete jácint) az első regény, amit algériai nő írt és publikált. További művei: La Grain magique, Rue des tambourins, L’amant imaginaire.

Az első kanadai sportoló, akit a World Golf Hall of Fame tagjai közé választottak. 1951 és 1973 között 11 alkalommal nyerte meg a kanadai bajnokságot. Karrierje során összesen 30 hazai és nemzetközi bajnoki címet szerzett, ötször választották meg az Év női sportolójának. Az egyetlen, aki nyerni tudott Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok bajnokságában is. Beválasztották a Canadian Golf Hall of Fame és a Canada's Sports Hall of Fame tagjai közé. Több kitüntetés birtokosa, 1967-ben megkapta az Officer of the Order of Canada elismerést.   

Aradon született színészcsaládból, 1893-ban költöztek Budapestre. Az Iparművészeti iskolába járt, ahol végzés után 1912-ben tanársegéd lett. 1908-ban a párizsi Exposition des Arts Décoratifs kiállításon Filozófia című szobra nagydíjat kapott. Portrékat, kisplasztikákat és síremlékeket  készített, többek között Vajda Jánosét és Tartsay Vilmosét. Katona József mellszobra ma a Színháztörténeti Múzeumban található. A Magyar Képzőművésznők Országos Egyesületének titkára, majd 1922-1948 között elnöke volt. Több kötet elbeszélést és verset is publikált. 

A posztimpresszionizmus egyik jelentős képviselője 1906 és 1914 között Nagybányán, későb Párizsban tanult. 1911-ben a Nyolcak kiállításának egyik résztvevője volt. 1924-ben Párizsba költözött, de többször hazalátogatott, 1946-tól véglegesen Olaszországban telepedett le.  Kiállításai voltak Párizsban, Budapesten, Genovaban. Milánóban, Rómában. Festményei megtalálhatók a jászberényi Hamza múzeumban, a Nemzeti Galériában, több olasz múzeumban.

Fiatalkorának jelentős részét Észak-Írországban töltötte, festészetet tanult, majd Londonba költözött és írással kezdett foglalkozni. Első regénye, amely The Wind Changes címmel jelent meg, Észak-Írországban játszódik. A második világháború kitörése előtt Olivia feleségül ment R.D. “Reggie” Smithhez, a British Council egyik professzorához, akivel Bukarestbe költöztek. Az itt töltött évek tapasztalatai nyomán írta meg leghíresebb művét, a The Balkan Trilogy-t (The Great Fortune, The Spoilt City, Friends and Heroes), később megjelent a folytatás is, The Levant Trilogy címmel.

Feminista, radikális politikai nézetekkel. Szoros kapcsolatban volt Bertold Brechttel és Makszim Gorkijjal. Műveiben gyakran megjelenik a régimódi falusi élet és emberek. Brechttel közösen írt műve a Herra Puntila ja hänen renkinsä Matti (Puntila úr és szolgája, Matti). Magyarul megjelent még A niskavuori asszonyok című regénye és A fűrésztelep-hercegkisaszszony című színdarabja.

Életéről 2010-ben Hella W. címmel finn dráma készült. 

Az első horvát női újságíró és az egyik legolvasottabb horvát író. Szülei igen fiatalon férjhez kényszerítették, férje jóval idősebb volt nála és durván bánt vele. Kimenekült a házasságból, Zágrábba ment ahol az Obzor című lapnál kezdett dolgozni. Álnéven írt, hogy ne derüljön ki női mivolta. Elbeszéléseket, regényeket és színdarabokat publikált, könyvei a horvát történelemről és női sorsokról szólnak. Gordana című 12 (!) kötetes munkája Mátyás király halálától a mohácsi csatáig tartó időszakkal foglalkozik. 

Az első svájci nő, aki doktorátust szerzett. Németországban és Svájcban végezte iskoláit, 1871-től nevelőnőként dolgozott több gazdag családnál Németországban, Angliában és Írországban. 1883-ban felvételt nyert a zürichi egyetemre, ahol filozófiát és történelmet tanult. Doktori értekezését 1887-ben védte meg. Az egyetem után szabadúszó újságíróként dolgozott és aktiv szerepet vállalt a szüfrazsett mozgalomban. Cikkeket írt, előadásokat és beszédeket tartott a női egyenjogúságért.