María Zambrano Alarcón, spanyol filozófus (1904-1991)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

María Zambrano Alarcón, spanyol filozófus (1904-1991)

január 29, 2023 - 12:45
María Zambrano Alarcón (1904. április 22., Malaga - 1991. február 6., Madrid) spanyol filozófus és esszéista. Spanyolországban hosszú száműzetését követően csak a 20. század utolsó negyede után ismerték el. Idős korában megkapta a Spanyolországban odaítélt két legmagasabb irodalmi díjat, 1981-ben az Asztúria hercege-díjat, 1988-ban pedig a Cervantes-díjat.

María Zambrano

María Zambrano Alarcón (1904. április 22., Malaga - 1991. február 6., Madrid) spanyol filozófus és esszéista. Spanyolországban hosszú száműzetését követően csak a 20. század utolsó negyede után ismerték el. Idős korában megkapta a Spanyolországban odaítélt két legmagasabb irodalmi díjat, 1981-ben az Asztúria hercege-díjat, 1988-ban pedig a Cervantes-díjat.

Legnagyobb hatású munkái társadalmi-politikai témákat érintettek. A Horizonte del liberalismo (1930), a Los intelectuales en el drama de España (1937) és mindenekelőtt a (1958) a legreprezentatívabb műveinek számítanak, amelyek a polgári elkötelezettség melletti kiállás fontosságát, módját és lehetőségeit beszélik el.

Gondolkodásában az ember történelmi szerepe, illetve e szerep tudatosításának fontossága köszön vissza, amit a humanizmus eszmeiségével, a "történelem és a társadalom humanizálásával" kívánt elérni.

Sajnos magyar fordításban máig nem jelent meg Zambrano egyeten műve sem, angolul, spanyolul, németül, franciául, vagy olaszul tudók azonban könnyen hozzáférhetnek írásaihoz.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Elisabeth Gnauck-Kühne német közgazdász, író, nőjogi aktivista (1850–1917)  

március 31, 2018 - 17:45

Blankenburgban született, értelmiségi családba. A tanítóképző elvégzése után Párizsban majd Londonban vállalt magántanítói állást. 1875-ben szülővárosában Erziehungsinstitut für Töchter höherer Stände elnevezéssel lánynevelő iskolát nyitott, amelyet házasságáig vezetett. 1890-ben elvált, és külön miniszteri engedéllyel szociológiát és közgazdaságtant tanult Berlinben. Az 1895-ben Erfurtban tartott 6. Evangelisch-Soziale Kongress egyik előadójaként ő volt az első, aki a nőkérdést keresztény nézőpontból mutatta be.