María Zambrano Alarcón (1904. április 22., Malaga - 1991. február 6., Madrid) spanyol filozófus és esszéista. Spanyolországban hosszú száműzetését követően csak a 20. század utolsó negyede után ismerték el. Idős korában megkapta a Spanyolországban odaítélt két legmagasabb irodalmi díjat, 1981-ben az Asztúria hercege-díjat, 1988-ban pedig a Cervantes-díjat.

Legnagyobb hatású munkái társadalmi-politikai témákat érintettek. A Horizonte del liberalismo (1930), a Los intelectuales en el drama de España (1937) és mindenekelőtt a Persona y democracia (1958) a legreprezentatívabb műveinek számítanak, amelyek a polgári elkötelezettség melletti kiállás fontosságát, módját és lehetőségeit beszélik el. A kötetről magyarul megjelent recenzió itt olvasható.

Gondolkodásában az ember történelmi szerepe, illetve e szerep tudatosításának fontossága köszön vissza, amit a humanizmus eszmeiségével, a "történelem és a társadalom humanizálásával" kívánt elérni.

Sajnos magyar fordításban máig nem jelent meg Zambrano egyeten műve sem, angolul, spanyolul, németül, franciául, vagy olaszul tudók azonban könnyen hozzáférhetnek írásaihoz.