A sielő családból származó Anne első nemzetközi sikerét 15 éves korában aratta, amikor 1954-ben Norvégiában aranyérmes lett az óriás műlesiklásbam, a legfiatalabb nyertes a sportág ötvenéves történelmében. 1960-ban a Squaw Valley-ben olimpiai aranyérmet nyert.
A jelenlegi olimpiai bajnokot ötéves korában nagyapja tanította meg sakkozni, később általános iskolája csapatának erőssége lett. Első fontos győzelme1998-ban volt, megnyerte a l4 éven aluli lányok bajnokságát. Azóta töretlenül fejlődik, háromszor nyert a lányok Európa-bajnokságán, bronzérmes volt a Junior Világbajnokságon. 2008-ban holtversenyben első volt a Sakk Egyetemi Világbajnokságon. 2004-ben lett nagymester, attól az évtől tagja az orosz sakkválogatottnak. 2012-ben Isztambulban, 2014-ben Tromsöben a sakkolimpián az aranyérmes csapat tagja volt.
1968-ban volt először kanadai bajnok, a következő évet sérülés miatt ki kellett hagynia. 1970-ban indult újra, megnyerte a bajnokságot, elsőségét a következő négy évben is megtartotta. Az 1972-es olimpián ezüstérmet, az 1973-as világbajnokságon aranyat nyert. Megkapta a Velma Springstead Trophy-t és az Order of Canada kitüntetést. Sportolói pályafutása befejezése után edző lett, saját korcsolyaiskolát nyitott. 2010-ben Vancouverben az olimpia megnyitóján ő vitte a lángot a stadionba.
Az első nő, aki egy sportágban négy érmet nyert ugyanazon az olimpián. A sikeres edző, „Ma” Braun irányítása mellett az 1934-es Európa-bajnokságon aranyérmet nyert 100 háton, 400 gyorson és a 4x100-as gyorsváltóban, ezüstérmet 100 gyorson. Gyors- és hátúszásban összesen kilenc világrekordot ért el. 1936-ban a berlini olimpián aranyérmet nyert 100 gyorson, 400 gyorson és a 4x100-as gyorsváltóban, ezüstérmet 100 háton. 1968-ban beválasztották az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, 1997-ben megkapta az Olympic Order elismerést.
