Ennek apropóját az adta, hogy több kormánypárti politikus szerint a gender studies „nem egyeztethető össze a keresztény értékrenddel" - így a progresszív keresztény érvek fontosak lehetnek, függetlenül attól, hogy mi magunk (egyesületünkben sincs erről egységes vélemény, van katolikus és radikális ateista tagunk is) a vallásokhoz hogyan közelítünk.  

Augusztus 21-én az Echo TV Plusz-mínusz c. műsorában Laborczi Dóra újságíró, teológus és Kölnei Lívia, keresztény nőiportál-alapító vitáztak.

Laborczi a társadalmi nemek tudományának fontossága és a külön szak megtartása mellett érvelt. Kölnei alá a szerkesztők, kissé manipulatívan, olyan szöveget írtak ki, miszerint „amit genderizmus néven próbálnak tudományként feltüntetni, az emberkísérlet" - ő azért ennél árnyaltabban fogalmazott. Legalábbis ezúttal - az Isztambuli Egyezmény ellen írt korábbi cikkében még aggódott az emberkísérlet áldozataivá váló leendő unokáiért, és legalábbis a beszélgetés első felében - utána már a megnyilvánulásaira sajnos túlzottan rányomta bélyegét a szélsőséges keresztény-fundamentalista ideológus, Gabriele Kuby hatása. Ő az a magát látnoknak (Kasszandrának) képzelő német nő, eredetileg szociológus, akinek a műveiből a konzervatív keresztények genderügyben tudományos munkák helyett tájékozódnak. Nézeteit sajnos, hiába nem rendelkezik teológiai végzettséggel, az egyház is terjeszti, és a KDNP is innen szerzi a muníciót. (Erről bővebben lásd dr. Perintfalvi Rita teológus A genderellenes kultúrharc valódi arca c. tanulmányát.) 

Kölnei a negatív konnotációi miatt tartózkodik az „ideológia" kifejezéstől, de azért mégsem tartja olyan elrugaszkodottnak az általa inkább „genderelméletnek" nevezett jelenség kapcsán. Laborczi rámutatott, hogy a társadalmi nemek tudománya nem ideológia, mivel a tudományos kutatás módszertani elvárásainak az akkreditációs bizottság megítélése szerint is eleget tesz. A teológus leszögezte, hogy a gender studies-t 

tudománynak kell tekinteni akkor is, ha a vizsgált jelenség nem tetszik.  

Nyilván van, akinek már az a tény sem tetszik, hogy a társadalmi nemi szerepek térben, időben változnak. Ennek valóságtartalmát, fontosságát, érdekességét - a szintén konzervatív újságíróhoz, Farkas Adrienne-hez hasonlóan - Kölnei sem vitatta. Azzal az érvvel hozakodott viszont elő, hogy más tudományok (történelem, szociológia) foglakoznak ezzel, így nincs szükség külön szakra. Laborczi erre azt felelte, hogy a gender studies minden tudományterülethez adhat egy sajátos nézőpontot, száz évvel ezelőtt például nem sok teológusnak jutott eszébe Jézus nőkhöz való viszonyát vizsgálni. Kölnei azt is említette, hogy meglátása szerint a gender studies művelőinél sem egységes a fogalom meghatározása. (Tény, hogy az angol nyelvű szakirodalomban okozhat némi félreértést az, hogy a gendert társadalmi nemre és nemi identitásra is egyaránt vonatkoztatják, utóbbinál nem mindig írják ki, hogy gender identity - no de azt aligha hiszem, hogy a kormány angol nyelvű szakirodalmat olvasott és attól zavarodott ennyire össze.) 

Innentől kezdte Kölnei Kuby összeesküvéselméletét hangoztatni - sajnálatos, hogy a gender mainstreaming tényleges jelentése nem került magyarázatra a beszélgetés folyamán. A gender mainstreaming ugyanis nem valami világméretű összeesküvés, amelyet egy (ezek szerint fölöttébb fondorlatos, nagyhatalmú és főleg kőgazdag) kisebbség kényszerít az EU-ra (ha nem tudnám, hogy ezek Kuby nem kissé paranoid elképzelései, csak pislogtam volna e sciencefiction-szerű narratíva hallatán), hanem annak vizsgálata, hogy egy adott törvénytervezet hogyan hat a férfiakra és a nőkre. (Ez ügyben érdemes a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség A nőtlen évek ára: a nők helyzetének közpolitikai elemzése c. kiadványát, valamint a Partszélről a fősodorba: gender mainstreaming kézikönyvet tanulmányozni.) Laborczi annyiban azért utalt erre, hogy emlékeztetett:

Ferenc pápa, noha szavakban alkalmanként elítéli a „genderelméletet", a gyakorlatban maga is alkalmazza a gender mainstreaming elveit, amikor női géniuszról beszél, nőket magas pozícióba nevez ki, vagy kivizsgáltatja az egyház zaklatásos ügyeit.  

Sajnos Laborczi, ahelyett, hogy a valóságnak megfelelően határozottan cáfolta volna a „gendermozgalom" vagy „genderizmus" létét, inkább arrafelé ment az érvelésében, hogy a tudomány és a „mozgalom" úgy viszonyul egymáshoz, „mint a teológia és a szekta" (remélem, nem a folyton „genderszektáról" hadováló Puzsér adta az ötletet). Viszont, rendkívül értékelhető módon, rámutatott, hogy a kereszténységnek is vannak extremitásai. (Aki nem hiszi, írja be a Google-ba, hogy George Tiller.) Így Bayer Zsolt javaslata, miszerint ahogy a dühöngő beteget a rohamai, mindent a szélsőségei szerint ítéljünk meg, meglehetős öngól - és ezen az sem változtat, ha az elégtelen érveire testszégyenítéssel próbál ráerősíteni.      

Laborczi és Kölnei egyetértettek abban, hogy a szélsőségektől el kell határolódni. Hogy mik ezek a szélsőségek a „gender" esetében? A kevés példa egyike „a tízéves kisfiúk lányra sminkelése" volt (én azért megemlítettem volna az ötéves kislányok felnőtt nővé sminkelését is, igaz, az nem is olyan gáz, hiszen nincs benne gusztustalan nemiszerep-áthágás). A beszélgetés legvégén kezdte Kölnei sorolni, mivel is van probléma: amerikai wc-viták, a (valóságban nem létező) svéd óvodakísérlet és a magukat „lánynak érző fiúk" lányöltöző-használata - hát persze hogy az LMBTQ ügyek, pontosabban azok külföldi változatai és azoknak is szenzációhajhász sajtóábrázolásai felől fúj a szél! (Van egyébként valami sajátos bája annak, hogy a legtöbben - még itthon is, ahol ilyen vitáknak a közelében sem vagyunk - jobban felháborodnak a gendersemleges wc-k rémétől, mint a nők elleni erőszaktól, és erre, a feminizmus vagy a gender studies vélt érdekében vajmi kevesen mernek rámutatni.)  

Kölnei hozzátette, hogy a genderkutatók körében nem érzi elég erősnek az elhatárolódást - mitől? Az LMBTQ-mozgalomtól? Ahogy nekem tűnik, a "gendermozgalom" alatt általában ezt kell érteni. Nos, a nagy magyar valóság az, hogy a genderkutatók, tiszt. kiv.. az LMBTQ aktivizmusban járatlanok, és egy részük a transzfób eszmékre is elég fogékony, vagy jobb esetben sem mutatja semmivel, hogy ezek hangoztatása (legalábbis ha a szóban forgó személyek kellő mennyiségű idegen kifejezést használnak egy mondaton belül) különösebben zavarná. Különben is, ha - költői kérdésem - a genderkutatók állítólag annyira veszélyesen elkötelezettek az állítólagos "genderizmus", azaz nevezzük már a nevén a gyereket, LMBTQ emberek jogai iránt, vajon miért nem szóltak egy szót sem, amikor az EMMI a közelmúltban felfüggesztette a transz emberek jogi nem- és névváltoztatásának lehetőségét? 

Mindenestre Kölnei szerint "ezek az ügyek" begyűrűztek a gender studies-ba és elviszik a figyelmet az általa is fontosnak tartott női esélyegyenlőségi kérdésekről. (Néhány magát baloldalinak mondó feminista még egyet is értene vele, noha szerintem a figyelmet leginkább a feudális politikai férfielit patriarchális szemlélete viszi el, és véletlenül sem valamiféle túlzott progresszió. A Friedrich Ebert Alapítvány Nőügyek 2018 című kiadványában is a háztartási és gondoskodási feladatok okozta túlterheltséget említik a megkérdezett nők fő problémáik között, nem holmi exhibicionista és agresszív transznemű aktivistákat. Érdekes.) Egészen bizarr vizekre sikerült evezni azzal, hogy egy keresztény gyülekezet tagjának lenni egyenlő azzal, hogy a "saját vágyainkról, gondolatainkról le kell mondani" (ha a szexualitás megszállott kontrollásán van a hangsúly, akkor biztos, de vannak elfogadóbb keresztény közösségek is), a gender studies által viszont állítólag "zöld utat kapnak a mások számára nem építő jellegű vágyak, amiket könnyebb megélni, ha a szomszéd utcában is lakik egy ugyanolyan, mintha egyedül vagyok az egész kerületben". Elszigetelt, összezavarodott, érzéseiket azonosítani nem tudó, közösségi támogatást nélkülöző, bujkáló emberek, ugye ez tényleg sokkal jobb! - noha ezen sem a gender studies fog változtatni.  

Ugyanis a valóság ehhez képest: külföldön létezik ugyan Gay and Lesbian, illetve Queer Studies, de Magyarországon ez marginális, a megszüntetni kívánt ELTE-szakon pedig gyakorlatilag egyetlen képviselője sincs. Azok, akik emiatt ellenzik a genderszakot, nyitott kapukat döngetnek. Gregor Anikó és Kövér Van-Til Ágnes, a szak gazdái tavaly külön felhívták  az Index figyelmét, hogy "a rendszerváltás után Magyarországon a gazdasági liberalizmussal párhuzamosan a nemi egyenlőtlenségek területén is megjelent és uralkodóvá vált az individualista emberijogi megközelítés, amelynek keretein belül nagyon nehéz strukturális problémákat tárgyalni. A "gendertémáról" is azért ugrik be a legtöbbeknek a transzneműek lobbija, az egyéni nemi identitások elismertetését a középpontba helyezők, mert az utóbbi évtizedekben valóban ezek lettek inkább tematizálva, illetve felkapva a közbeszédben." (Én őszintén bevallom, hogy ez a fajta, végletekig leegyszerűsített felosztás majdhogynem elveszi a kedvem attól, hogy a genderszak mellett érveljek - de szerencsére csak majdnem.)

Kölnei szerint a genderszak betiltásának gyakorlati haszna olyan, mint a kerítésé: ha végleges megoldásnak nem is jó, egy időre csökkenti a „problémát". (Nem. Egy átlag meleg vagy transz jó eséllyel azt sem tudja, mi fán terem a társadalmi nemek tanulmánya). Laborczi szerint viszont az, hogy magunk köré vonunk egy burkot, a társadalmi szerepváltozásokat nem állítja meg (ez például látszik a mostani mesék női karakterein is), legfeljebb csak azt akadályozza meg, hogy magyar szempontból releváns érveket tegyünk mellé.    

Ami a szintén keresztény Perintfalvi Ritában - sok egyéb mellett - különösen szimpatikus, az az, hogy ő nem fektet nagy hangsúlyt a másoknál már-már lassan kényszeres LMBTQ-mentesítésre az elfogadottság növelésének (hiába remélt) érdekében, és az emberi jogokat sem tünteti fel a kritikus társadalomelemzés akadályának. A 168 óra augusztus 23-.i számában megszólalva elmondja: 

kelet-közép-európai vészjel, hogy a politikai diskurzus során az úgynevezett konzervatívok szóhasználatában az emberi jogokat lekicsinylően, szinte pejoratív módon, már-már gúnyosan használják. Pedig a fogalom úgy keletkezett, hogy a felvilágosodás során egy zsidó-keresztény teológiai eszme szekularizálódott. Az ember elidegeníthetetlen jogának eszméje a Teremtés könyvének már idézett 1, 26-27 versére megy vissza, amely szerint minden ember Isten képmását hordozza, akármilyen a bőrszíne, a vallása, a neme, és akár hozzá is tehetjük: bármilyen is a szexuális orientációja.

"A hit a cselekvő szolidaritásban mutatkozik meg, és nem tűri a kirekesztést. Szerintem ez a kereszténydemokrácia értelme is. Átalakulni a szeretetben" - zárja nyilatkozatát. 

Ugyanebben a cikkben megszólal Mary Celeste Kearney, a Szíjjártó által nemrégiben Magyarországra hívott indianai Notre Dame katolikus egyetem professzora is:

Az emberi lények ősidőktől kezdve identitáskategóriákkal különböztetik meg egymást. Ezek közé tartozik a társadalmi nem a korral, az etnikai hovatartozással, az osztállyal, a vallással együtt. Ha meg akarjuk érteni az emberi társadalom működését, akkor kutatnunk kell, hogy ezek a kategóriák hogyan működnek, milyen viszonyban állnak egymással, milyen nyomot hagynak az egyes személyeken, intézményeken. Alapvetően fontos, hogy a társadalmi nemek más kategóriákkal együtt közvetlen kapcsolatban állnak a hatalomgyakorlás rendszerével. Tanulmányoznunk kell tehát ezeket a kategóriákat és azok kölcsönös hatásait, hogy megértsük az egyes emberek helyét a hatalom és a privilégiumok, az esélyek és az elnyomás rendszerében. Ez a társadalmi nemek kutatásának mint tudományos tárgynak a központi kérdése.

/A közeljövőben folytatjuk a gendervita figyelemmel kísérését, és az ezzel kapcsolatban megjelenő nyilatkozatok szemlézését./