Az Instituto Pedagógico de la Universidad de Chile hallgatója volt, 1905-ben diplomázott. Posztgraduális tanulmányait a Columbia egyetemen és a Sorbonne-on folytatta. 1915-ben amerikai mintára létrehozta a Círculo de Lectura olvasóköröket nők számára, ahol a legszegényebbek is tanulhattak és művelődhettek. Ezekből nőtt ki 1919-ben a Consejo Nacional de Mujeres (Nemzeti nőtanács). A Partido Radical tagjaként 1922-ben törvénytervezetet nyújtott be a nők magán- és közéleti jogainak rendezésére. 1933-ban alapító tagja volt a Comité Nacional pro Derechos de la Mujer-nek (Nemzeti bizottság a nők jogaiért). 1944-ben megválasztották a Federación Chilena de Instituciones Femeninas (Chilei nőszervezetek szövetsége) elnökének. 1946-ban kinevezték az ENSZ chilei képviselőjének. A Universidad de Chile politikatudományi és szociológiai karának professzora volt, sokat publikált pedagógiai és feminista témákban.

Néhány munkája: A dónde va la mujer?; Feminismo contemporáneo; Historia de la enseñanza en Chile; Perspectiva de Chile; La lámpara maravillosa.