Az Angyalhír üzenete eljutott a Parlamentbe
Dr. Gurmai Zita napirend előtti felszólalása, 2018. jún. 12.
Tisztelt Elnök úr, tisztelt Képviselőtársaim,
Egy olyan ügy kapcsán kértem szót, ami négy éve folyamatosan aktuális.
Nem sokkal a választások után, Orbán miniszterelnök úr bejelentette, hogy szerződést kíván kötni a magyar nőkkel, mert a kormány emelni kívánja a születések számát.
Én ugyan nem tartom feltétlen kívánatosnak, hogy a politika a magyar nők hálószobájában sétálgasson, de örömmel látom, hogy van legalább egy olyan kérdés, amiben a nők véleménye is számít Önöknek.
Azt remélem, ez a nők iránti új érzékenység elvezet oda, hogy végre Önök is meghallják a magyar nők hangos segélykiáltásait.
Például meghallják az Angyalhír mozgalom üzenetét, mely ismét felvonulást tartott az elmúlt hétvégén.
Az Angyalhír Emléksétákat az a Seres Barbara kezdeményezi, akinek a gyermekét a magyar hatóságok nem tudták megvédeni.
Dobálózhatunk statisztikákkal is, de én ma Barbara fiáról, a 6 hónapos Ádámról szeretnék beszélni.
Hathetes volt, amikor apja először kezet emelt anyjára. Négyhónapos, amikor anyja családsegítőhöz fordult, ahol azt tanácsolták neki, költözzön Somogyba, egy átmeneti otthonba.
Értik, ugye? Nem az agresszív apát tartják távol, hanem az anya és a gyerek költözzön.
Ádám öthónapos volt, amikor az anyja hivatalosan is távoltartást kért, mire azt a választ kapta, hogy ilyen döntést akkor hoznak, amikor már vér folyik.
Egy hónap múlva az apa megjelent és vér folyt. Előbb a hat hónapos Ádámot dobta le a negyedik emeletről, majd maga is utána ugrott.
Mindez történik Bel-Budán egy bérház körfolyosóján, a Fidesz kormányzásának ötödik évében.
Azóta eltelt három és fél év. És nem történt semmi.
Magyarország nem ratifikálta az isztambuli egyezményt, és ami ennél is fontosabb, semmit nem tett azért, hogy ne fordulhasson elő családon belüli erőszak, hogy ne haljanak meg ártatlan nők és gyermekek pusztán azért, mert nincs senki, aki hivatalosan megálljt tudna parancsolni ezeknek a rettenetes folyamatoknak.
Mert igaz, hogy nem kívánatos, hogy a kormány a hálószobákban sétálgasson, de ha ott bűn történik, akkor ez mégiscsak kötelessége.
Az államnak az a dolga, mint az sokszor halljuk a miniszterelnöktől is, hogy megvédje polgárait.
És amíg nem hoznak egy külön törvényt arra, hogy csak férfiak alkotják az állam polgárait, amíg nem deklarálják azt, hogy a nők akár össze is téveszthetők a vakkomondorral, addig bizony az államnak a nőket is védenie kell.
A jelenlegi áldozatvédelmi rendszer elégtelen, mert nem tudja érdemben garantálni a bántalmazott nők és gyermekek biztonságát.
Magyarország 2014 március 14-én aláírta az Isztambuli egyezményt, azonban a mai napig nem ratifikálta azt. Holott ez éppen azokra a problémákra nyújt megoldást, amelyek a magyar nőket sújtják, és ahol a kormány cserbenhagyja a saját polgárait.
A kijelölt válaszadó erre felsorolja majd a három új áldozatvédelmi központot, ami az országban létesül. Ez helyes lépés a kormány részéről, hiszen korábban a szükséges férőhelyek 10%-a sem állt rendelkezésre.
Azonban az áldozatok elrejtése nem elég, magát az erőszakot kell megszüntetni. A családon belüli erőszak elleni küzdelemnek sosem lehet kizárólag csak az áldozat a fókusza, a hatékony fellépés, rendőri intézkedés az elkövető ellen legalább ugyanannyira fontos.
Völner Pál nyilatkozta tavaly novemberben, hogy a Kormány nem foglalkozik többet az Egyezmény ratifikálásával a ciklusban. Tehát, 6 hónapig a Kormány ölbe tett kézzel ült a babérjain, mialatt Magyarországon hetente legalább egy nő meghal emiatt.
A hatékony rendszer kiépítése nem kerül többe egy fél stadion áránál. Bízom benne, hogy a jövő héten esedékes költségvetési törvényben már csírájában látni lehet az új rendszerre félretett forrásokat.
A nők bántalmazása nem politikai, hanem civilizációs kérdés. Ebből a szempontból az Orbán-kormány egyre távolabb vezeti hazánkat a civilizált világtól.
A Fidesz-kormány a nők bántalmazóit védi, amikor nem hajlandó ratifikálni az Isztambuli Egyezményt. Mondjuk ki: amíg ez így van, az Orbán-kormány minden egyes nőverés ügyében bűntársa az elkövetőnek!
[Köszönöm a szót.]